Phenom'enon
2017.06.23., 13:28

„Nem szeretek kompromisszumokat kötni” – Alex Vargas-interjú

Hosszú út vezetett a koppenhágai musicalektől a nagyobb európai fesztiválok színpadáig  Alex Vargas számára, de úgy tűnik, megtalálta a maga hangzásvilágát legújabb, Cohere című albumával. Ennek munkálatairól beszélgettünk a dán énekessel, aki első magyarországi fellépése előtt azt is elárulta, hogyan készül egy majdnem Eurovízió-nyertes dal.

Hetek óta turnézol a legújabb lemezeddel. Mi a legőrültebb dolog, ami azóta történt, hogy úton vagy?

Az előző este elég ütősre sikeredett. A Nova Rockon játszottunk, elmentünk bungee jumpingolni, aztán a System of a Down koncertje alatt életemben először crowdsurfingeltem. Valójában csak ki akartam jönni a tömegből, mert éreztem, hogy ennek nem lesz túl jó vége, úgyhogy mondtam a mellettem álló srácnak, hogy előre kell jutnom. Erre felkapott, a tömeg egészen előretolt, aztán amikor a biztonsági őr elém ugrott, és azt mondta, nem mehetek be a korlát mögé, megmutattam a fellépő karszalagomat, és besétáltam a backstage-be. Őrület volt!

Mindig a rock’n’roll életről álmodtál?

Nem egészen. A zene gyerekkorom óta körülvesz, hiszen az édesapám zenész, de sosem erőszakolt rám semmit. 12 évesen próbált gitárt adni a kezembe, de nem igazán érdekelt, úgyhogy akkor hagyta is az egészet. Aztán szerepet kaptam egy musicalben, és beleszerettem ebbe a világba. 15 évesen már magamtól kezdtem el gitározni tanulni.

És annyira megfogott a zene, hogy 16 évesen iskola helyett összepakoltál, és elmentél Angliába zenélni?

Na igen, ezt senkinek sem ajánlanám! Érdemes az álmok után menni, de srácok, először fejezzétek be az iskolát! (nevet). Akkoriban a legtöbb időt az vette el, hogy rá kellett jönnöm, milyen irányba akarok menni zeneileg. Mivel makacs vagyok, és nem szeretek kompromisszumokat kötni az időmmel kapcsolatban, ez egyben azt is jelentette, hogy nagyon sokáig nem volt pénzem. Zenéltem egy együttesben, dalokat írtam másoknak, egyik sem volt az igazi. Nehezen készült el az első EP-m, a Howl is, de a mai napig büszke vagyok rá. Ez az időszak leginkább abban segített, hogy rájöjjek, az elektronikusabb vonal áll hozzám közelebb.

Ez pedig hallhatjuk is a legújabb lemezeden.

Igen, jóval elektronikusabbak az alapok, mint régebben, de nem akartam egyetlen stílusba sem beskatulyázni a dalaimat, egyszerűen csak egy olyan lemezt akartam csinálni, ami meglepi az embereket, amin kísérletezhetek.

Mi inspirált leginkább a lemez készítése során?

A szerelem különböző formái. Persze, ez nem egy napló, nem egyetlen személyhez szólnak a dalok, inkább azt mondanám, most lehetőségem volt több olyan gondolatot is megfogalmazni, ami már jó ideje foglalkoztatott ezzel a témával kapcsolatban.

A Cohere nemcsak a lemez címe, hanem három részletben fel is osztja a lemezt. Tudatosan építetted fel ezt a struktúrát?

Érdekes, hogy ezt a számot már az előző EP óta játsszuk élőben, mindig is szerettem volna egy stúdióverziót belőle, de valahogy sosem úgy szólt, ahogy kellett volna. Aztán a legutóbbi turnénkon felvettük párszor, a legjobb verzió köré felépítettük az elkészült változatot, ami végül 9 percesre sikeredett. Nem akartam senkit sem ilyen sokáig untatni, úgyhogy elkezdtem szétszedni. Az intrója is egy külön világ, maga a dal is és a lezárása is, ezek köré csoportosítottam aztán a többi számot, és ha már ekkora szerepe van az anyag összefogásában, egyértelmű volt, hogy Cohere lesz az album címe is.

Már említetted, hogy nem szeretsz kompromisszumokat kötni. A lemez készítése során volt, amit el kellett engedned?

Fontosak a kompromisszumok, persze, de mindenképp 100%-ot akartam beleadni, és mindent kézben akartam tartani a számok készítése során. Szerencsére a kiadóm vezetője nagyon jó fej, egyetlen ponton sem szólt bele a munkálatokba, bár amikor felvetettem, hogy 17 szám lesz a lemezen, azt mondta, felejtsem el, az túlságosan hosszú. Aztán amikor kész lett az anyag, meghallgatta, és elismerte, hogy egyetlen számot sem venne le a lemezről.

És a közönség hogy vélekedik az új dalokról?

Érdekes, hogy ahány emberrel találkozom, annyi különböző történetet mesélnek el a dalokkal kapcsolatban. Jó hallani, hogy nemcsak én kötődöm hozzájuk, hanem mások számára is fontosak.

A koncerteken több dal is egészen más formában szólal meg, mint a lemezen. Melyik számot szereted a legjobban játszani?

A Cohere jól szól, nagyokat lehet benne énekelni. Az Indivisible pedig élőben tényleg teljesen más, rengeteget tudok játszani a zenével, ilyenkor úgy érzem, én vagyok a DJ, és azt nagyon bírom.

Régebben zenéltél DJ-kel, több számot is készítettél az Above&Beyond párosával. Nem gondoltál rá, hogy ebbe az irányba is nyiss?

Semmiképp. Ha beállnék a pult mögé, túl elvetemült számokat játszanék. (nevet)

Az idei Eurovíziós Dalfesztiválon második lett Kristian Kostov, akinek részben te írtad az induló dalát (Beautiful Mess). Képviselnéd Dániát az Eurovízión, ha felkérnének rá?

Nagyon büszke vagyok arra a dalra, múlt januárban írtuk, ahogy a Higher Love-ot is, de sok embernek készítettünk alapokat és dalszövegeket a szerzőtársaimmal, így már nem is igazán emlékeztem rá. Aztán egy nap hívott egy barátom, talán akkor lehetett, mikor kijött a Beautiful Mess videója, és kérdezte, hogy én írtam ezt az Eurovíziós számot? Nem értettem, miről beszél. Aztán meghallgattam a dalt, felismertem, és szerintem Kristian remek munkát végzett vele. Tőlem azért eléggé messze áll ez a világ.

Interjú: Horváth Rea

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!