Biczó Andrea
2017.10.8., 14:41

„Nem számítottam arra, hogy a Hangmás nem folytatja nélkülem” – interjú Molnár Katával

We Are Modern. Veronika meg akar halni. Ctrl+Alt+Del. A kétezres éve indie-bulijaiban jártasaknak elég ennyi hívószó, hogy azonnal érezzék az izzadságszagot, hogy lássák lelki szemeikkel a régi Corvintető vagy a Trafó alagsorának színpadán felakadt szemmel, ritmusosan rángó Minda Endre és az őt kísérő öt másik, szintén egytől egyig karizmatikus zenész képét.

2007-ben jelent meg a Hangmás azóta kultikussá érett első nagylemeze, a Funeral Party Budapest. Ennek apropóján áll össze egyetlen koncert erejéig – október 14-én a Dürer Kertben – a híresen jó színpadi jelenlétéről ismert zenekar, ami a billentyűs, Molnár Kata külföldre költözésével szűnt meg létezni. Éppen ezért most vele beszélgettünk a régi szép időkről, a zenekar feloszlásáról, illetve hogy milyen érzés két és fél év után újra együtt zenélni.

Te hogyan csöppentél a Hangmásba?

Nekem a zenélés gyerekkorom óta része volt az életemnek, nagyjából 15-16 éves koromtól pedig tudatosan is zenekart kerestem. Egy februári estén letévedtem a Benczúr Klubba, mert hallottam, hogy egy zenekar billentyűst keres. Emlékszem, azon az estén két zenekar játszott, a Vadeper és a négyfős Hangmás, de valójában abban sem voltam biztos, hogy pontosan melyik zenekarról van szó, ki keres billentyűst. Mikor megérkeztem, épp a Hangmás játszott és frenetikus hangulat volt, rögtön éreztem, hogy velük szeretnék egy zenekarban játszani.

A Hangmás a kétezres évek magyar underground színterének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Mikortól kezdtétek komolyan venni a zenélést és azonosulni ezzel a szereppel?

Ezzel a szereppel szerintem mai napig nehéz azonosulni, ugyanakkor a komoly hozzáállás a zenekar részéről az első pillanattól megvolt.

Tíz év tapasztalattal a hátad mögött hogy látod, mivel tűnt ki a Hangmás az akkori mezőnyből?

Először is a zenekar magja tényleg baráti társaságból alakult, talán ezért sem voltak soha tagcserék. Zenei ízlés tekintetében pedig elég sokszínűek vagyunk, és mindez ötvöződik a zenénkben. Ezen kívül mindannyiunknak van egy őrült énje, talán ennek köszönhetően tudtunk ennyire különleges bulikat csinálni. Nem beszélve Endre színpadi jelenléről.

A zenekar mindig is híres volt a féktelen bulikról, a funeral partykról. Te viszont a színpadon mindig inkább a visszafogottabb zenekartagok közé tartoztál. Hogyan élted meg ezeket, mennyire vetted ki a részed az őrültségekből?

Mint ahogy említettem, nekem is van egy őrült énem. De az tényleg igaz, hogy a színpadon inkább a visszafogottabb oldalamat láthatta a közönség. Én ezt azzal tudnám magyarázni, hogy egyrészt az őrült oldalamat azért kevesebb embernek mutatom meg, másrészt az én hangszerem viszonylag statikus, így kisebb mozgásterem volt arra, hogy megőrüljek.

Van bármiféle emléked a Funeral Party Budapest 10 évvel ezelőtti lemezfelvételéről?

Maga az album elég spontán született, az akkori budapesti hangulatot, vagy inkább hangulatunkat nagyon jól tükrözi.

Van személyes kedvenc dalod a lemezről?

Alapvetően mindegyik dalt szeretem, de a We Are Modernt tudnám kiemelni. Talán ez az egyetlen számunk, amit 2007 óta minden koncerten játszottunk, és még mindig nem tudtam megunni.

Sokan ezt a lemezt tartják a legkultikusabbnak a Hangmás történetében. Ha rangsorolnád a négy nagylemezeteket, ez milyen helyet foglalna el?

Mindegyik lemezünkön vannak számok, amiket különösen szeretek, mindegyik album születésének megvan a saját története, ezért nem is szeretném őket rangsorolni.

A zenekar végül azért oszlott fel, mert te kiköltöztél Franciaországba. Mennyire volt nehéz meghoznod ezt a döntést?

Természetesen nem volt könnyű meghozni a döntést, de – bár ez klisének hangzik – nem bántam meg. Mindenkinek van egy kívánságlistája azokról a dolgokról, amiket szeretne megvalósítani az életében. Nekem a zenekar pont egy ilyen dolog volt, és büszke vagyok arra, hogy sikerült valóra váltanom ezt az álmomat. De a zenekar mellett más dolgok is szerepelnek a listámon, ahhoz, hogy ezeket is megvalósíthassam, változásra volt szükség.

Nem érezted, hogy túl nagy nyomás nehezedik rád, hiszen a döntéseddel az öt másik zenekartag életét is befolyásoltad? Hogyan érintett, mikor azt mondták, nem folytatják nélküled?

Azért nem éreztem nagy nyomást, mert nem számítottam arra, hogy a Hangmás nem folytatja nélkülem a zenélést. Utólag tényleg fura belegondolni, hogy ezzel a döntéssel hogyan befolyásoltam mások életét, ugyanakkor jó látni, hogy minden zenekartagunk életében történtek azóta pozitív változások; született két új zenekar, két baba, plusz egy diploma.

Kint teljesen felhagytál a zenei karriereddel? Nem hiányzik?

Valójában napi szinten zenélek, komponálok. 2015-ben kivittem magammal egy szintit, meg azóta vettem egy Roland elektromos zongorát is. Így a zenélés nem hiányzik, baráti körben is időnként zenélünk. Az elmúlt 2 és fél évben elég sokat költöztem, így elég nehéz fix zenekart keresni és a zenei karrier építés sem szerepel most első helyen számomra.

Ha jól tudom, még jelenleg is Franciaországban élsz. Hogyan oldjátok meg az október 14-i koncert próbáit?

Már elkezdtem gyakorolni itt Franciaországban, de a koncert előtt egy héttel hazajövök, így lesz időnk a közös próbákra.

Milyen érzés volt több év kihagyás után újra Hangmás-dalokat játszani?

Érdekes volt visszahallgatni a számainkat, most teljesen más füllel hallgatom magunkat. Ami pedig a koncertet illeti, már alig várom, hogy október 14-én ismét színpadra álljunk!

Címkék: , , ,

/ Követem a magazint!