Nagy Daniella
2019.04.18., 11:31

“Nekem a közönség a hangszerem”- Interjú Hunyadkürti Évával (HolyChicks)

Belendült a HolyChicks, a banda szabadon, a rá jellemző rock and roll sebességgel repül az országos ismertség irányába. A csajok március elején robbantak be a mozikba a Most van most betétdalával, amihez időközben videoklip társult, ezzel párhuzamosan pedig megjelent az első albumuk #ezmáraz címen. A zenekar négyes fogata Tiszai Vivi dobpergésével, Seprényi Fanni basszusaival, Lahucsky Kriszti gitárjátékával és Hunyadkürti Éva hangjával megállíthatatlanul robog – ennek kapcsán beszélgettünk az énekesnővel.

Hunyadkürti Éva (HolyChicks)

Sok változáson mentetek keresztül a 2015-ös megalakulásotok, és az azt követő HolyPopChickRock EP óta. Milyen folyamat vezetett az #ezmáraz megjelenéséig?

Hunyadkürti Éva: Amikor négy évvel ezelőtt összeálltunk, még fogalmunk sem volt arról, hogy konkrétan milyen irányba akarunk elindulni, csak azt tudtuk, hogy iszonyatosan akarunk zenélni, és hogy együtt akarunk alkotni valamit. A folyamatos útkeresés, a változás és fejlődés utáni vágy meg a mindig jobbra való törekvés hajtott minket, és most úgy érezzük, hogy magunk mögött hagyva a kezdeti szárnypróbálgatásokat megérkeztünk egy igazán önazonos szakaszba. Borzasztó sok kreatív energia van bennünk, ami az #ezmáraz albumban körvonalazódott ki igazán.

Női szűrőn keresztül fogalmazunk meg olyan dolgokat, amikről régóta szó van a zenében, csak éppen férfi aggyal kitermelt gondolatok által.

A saját nőiségünk megélése és a felnőtté válásunk jelenik meg a legújabb dalszövegeinkben a magunk csibész módján, mert valljuk be, mind a négyen elég intenzíven élünk és két végén égetjük a gyertyát, még ha ma már tudatosabbak is vagyunk, mint pár éve.

Mi határozza meg a zenéteket leginkább?

Hunyadkürti Éva: Mi a nyolcvanas évek közepén születtünk, szervesen megéltük azt a korszakot, amikor még nem volt internet, újságcikkeket és képeket gyűjtögettünk a kedvenc zenekarainkról.

Talán ebből az átélésből fakad, hogy nagyon erős tud lenni a zene iránti rajongásunk, amit a színpadon a „holypopchickrock” életérzésben sűrítünk össze.

Tudjuk, hogy ahhoz, hogy egy koncert valódi koncertélmény legyen, előadó-művészetre van szükség, őrjöngésre a színpadon. Arra, hogy a közönség ne tudja kiszámítani, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Élj, élvezz, oldódj fel a zenében, igenis merj megőrülni és elmebeteg lenni, mert így sokkal izgalmasabb az élet. Mi így létezünk és ilyenek vagyunk a színpadon is, ezt az üzenetet szeretnénk átadni mindenkinek.

Hogy készülnek a dalszövegek?

Hunyadkürti Éva: Általában úgy születnek a dalok, hogy Kriszti hoz egy dalvázat, egy gitáros ötletelgetést, amire ráéneklek és közben kitalálom az énekdallamot, amit már egyből valamilyen ritmikához kapcsolok: vagy Kriszti gitárjához igazítom, vagy épphogy ellenpontozom azt. Ezután a fix dallamra és fix ritmusra találok ki egy rájuk passzoló szöveget, amiben a lányok is segítenek az utóbbi időben, így ez igazi csapatmunkává vált.

Mi segíti az alkotó folyamatot?

Hunyadkürti Éva: Mindig van nálam egy jegyzetfüzet, amibe leírom a beteg, bolond gondolataimat, amiket jó visszaolvasgatni dalszövegírás közben. Néha egy darab szón gondolkozok hónapokon keresztül, ami azért rossz, mert ilyenkor már megvan a zene, engem pedig nyomaszt az, hogy miattam nem tud haladni a dal.

Ilyenkor ülök ihlet híján egy üres papír fölött, de ez a probléma megoldódott mióta bejött a képbe a rímszótár, ami azóta az egyik legjobb barátom lett.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Milyen személyes vonatkozásuk van az #ezmáraz dalainak?

Hunyadkürti Éva: Sokszor visszaköszönnek a saját szólás-mondásaink, az „ezmáraz”, a „na, hova hoztalak” és a máma is ilyen. A Te vagy egy című dal is egy ilyen szólásmondásból született, egy konkrét eset után. Emlékszem, volt nálam egy fiú, akit elküldtem, idegesen leültem a zongorához, és az a szöveg konkrétan kigurult belőlem. A Hívj már fel is így született, ami arról szól, hogy a lány hitegeti magát, hogy biztos csak azért nem hívja fel a srác, mert elhagyta a számát. Tipikus helyzet, és a sokadik ilyen sztorim után ebben a dalban röhögtem ki magam.

A zenészeknél ott van a hangszer a hatáskeltéshez, de az énekes helyzete speciális. Te mit teszel a hangulat fokozása érdekében?

Hunyadkürti Éva: Fontosnak érzem, hogy ne csupán énekes, hanem frontember legyek, aki megragadja a közönséget és viszi magával. Én nem tudok másba kapaszkodni, csak beléjük, nekem ők az, ami Vivinek a dob, Krisztinek és Fanninak a gitár: nekem a közönség a hangszerem.

A Majdnem híres című filmben az énekes csávó mondja, hogy „kiszúrom azt az egy embert, aki nem indul be, és beindítom.”

Ez a hozzáállás még azelőtt vésődött be az ösztöneim közé, hogy lett zenekarom, és pontosan ez az, ami meghatároz a színpadon.

Milyen kollektív cél hajt titeket?

Hunyadkürti Éva: Szeretnénk példaképpé válni azon női zenészeknek a számára, akik nagyon sokszor megkapták az arcukba, hogy lányként nem veszik annyira komolyan őket. Szeretnénk megmutatni, hogy igenis, van létjogosultságunk és helyünk ebben a szakmában – együtt is. Mert az tök elfogadott, sőt, menő, ha egy zenekarban egyetlen lány tag van, aki dobol vagy basszusgitározik, de amikor például négy lány áll össze, akkor rögtön előítéletekbe botlanak. Minket is sokszor utasítottak vissza, de nem baj, dobjanak ki százszor az ajtón, százegyedszerre is vissza fogunk mászni az ablakon. Nincs B terv.

HolyChicks

HolyChicks: Facebook, Instagram

Címkék: , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás