Negyednaposan- beszámoló a Pannónia Fesztiválról

Avatar photo
2012.05.31., 19:34

Szinte már hagyomány, hogy a magyar fesztiválszezont pünkösdkor a PaFe indítja, amely idén először Szántódpusztán került megrendezésre. A helyszínnek és a légkörnek jót tett a változás, bár azért kisebb-nagyobb gikszerek így is becsúsztak a rendszerbe.


A fesztiválnak két alapvető kelléke van: az irónia és a végtelen türelem. Utóbbit főleg a többszörös sorbaállásnál tudta kamatoztatni az ember, hiszen a tavalyi Sziget-fesztiválok után idén a Pannónia Fesztiválon is bevezetésre került a kártyás fizetés. További újdonság a repohár bevezetése, melyet a fesztivál végén vissza lehetett váltani- hogy hol, azt csak a jó Isten tudja, mert a szervezők biztosan nem. Mosollyal nyugtáztam, milyen jó is ez a környezettudatosság, csak kár, hogy a szétdobált blokkok tengerén szinte át kell verekednie magát az embernek a frissítő nedűért.

A csütörtöki zápor jól jött a fesztiválozóknak- vagy legalábbis nekünk, akik pénteken érkeztünk, mindenképpen, ugyanis tavaly a nagyszínpados koncertek mind nagy port kavartak, szó szerint. Ám az esőzés miatt a föld néhány sártavacska kivételével tökéletes és szilárd talaja lett a koncerteknek. A tömérdek zenés-táncos rendezvény közül a pénteki napon a 30Y zavarta fel elsőként az állóvizet, az összes lázadásra kész fiatal a nagyszínpad elé gyűlt. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen Beck Zoli az egyik legszimpatikusabb frontemberek egyike, aki ezúttal narancssárga taréjjal és hatalmas elánnal robbant be a színpadra, majd a koncert végén a felajzott közönségbe is bevetette magát. Ekkor már gyülekezni kezdtek az anti-fesztiválarcok is, akik Flo Rida koncertjére érkeztek, tizenegy óra magasságában már mozdulni sem lehetett a küzdőtéren.

Hamar kiderült, a rapper nem szereti a fotósokat, így beverekedtem magam elérhető közelségbe. A közel 50 perces várakozás alatt bőven volt időm tanulmányozni a furcsábbnál furcsább arcokat körülöttem: mögöttem az amúgy magukat nagyon alternek tartó fiatal csapat állt, akik közül az egyik a mosdóból (értsd: toitoi wc) visszatérve meggyőződéssel mondta, hogy most látta Flo Ridát begurulni a színpadhoz. „Vagy őt, vagy a csicskáit.” Mellettem egy kissé ittas férfiú felváltva ordítozta, hogy „Gyere má’ a színpadra, tesó!” és udvarolt a körülötte elérhető távolságban álló összes lánynak Mindenesetre a gyémánt fülbevalós barátjával együtt igen hamar sikerült meghódítaniuk két kissé kapatos hölgy szívét. Az izgalom már épp kezdett a tetőfokára hágni, mikor mindenki legnagyobb megrökönyödésére egy Flo Ridára legkevésbé sem hasonlító ember jelent meg Macbook-jával a színpadon, Skirllextől kezdve az LMFAO dalain át az összes mai slágert lejátszva.

A közönség hamar elfeledte, hogy nem ezért jött, így a tomboló embertömeg közepén nem tudtam eldönteni, hogy vidéki diszkóban vagy inkább a Rádió1 sátorban érzem-e magam. Nagyjából a harmadik „Are you ready for Flo Rida?” után, fél 1 magasságában a rapper is feltűnt a színen. Bár a hírneve megelőzte, színpadi produkciója alapjáén nem a sztárallűrökkel teli gőgös hip-hoppert láthattuk, sokkal inkább egy energikus, kétoldali kommunikációval tűzdelt produkciót. És még ha távol is áll tőlem, hogy ezt a fajta zenét őszintén élvezni tudjam, örömmel nyugtáztam, hogy a fiatalember bizony rendben van. Hakni-szagú produkciót vártam, de Flo Rida kétségkívül meglepően túlteljesített.

A programfüzet is hiánycikk volt, így a maradék két nap is emlékező tehetségünkre hagyatkozva mentünk a koncertekre. A szokásosan jó színvonalat hozó HS7 és Kiscsillag koncertje után a Quimby a fesztivál talán legjobb koncertjét adta, melyet cirkuszi hangulattal és fergeteges dinamikával fűszereztek.

Az utolsó napon a Kolin az ominózus szájbaverés utáni első vidéki koncertjét adta. Ezúttal csók nem volt, ám a biztonsági embereket már puszta megjelenésükkel sikerült megbotránkoztatniuk. Kezdett furcsa lenni a hatalmas csúszás és a feltűnően rövid játékidő, melyet a szokásosan kirobbanó Hangmás koncert után, a Nagyszínpadon elkapott Ocho Macho szóvá is tett: a láthatóan sok embert megmozgató együttes ugyanis nem volt hajlandó lemenni a színpadról, míg az előre lekötött 50 percük le nem telt. A Nagyszínpadot és ezzel együtt a fesztivál programját a Supernem zárta.

Összességében úgy gondolom, a szervezőknek nem lehetett könnyű dolga az egész fesztivált új helyre átszervezni, és bár az áram- és vízellátás idén is kritikusnak számított, alapvető igényeit bárki kielégíthette a közeli strandon, így délelőttönként fogmosással és zuhanyzással egybekötött Balaton party alakult ki. Aki pusztán szórakozni jött, az valószínűleg egy adag jó élménnyel a zsebében távozott.

Címkék: , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás