Phenom'enon
2018.12.11., 12:47

“Nálam az alternatív tér inkább a képen belül fogható meg” – Interjú Barabás Zsófi festőművésszel

Offspace, vagyis alternatív tér. Barabás Zsófi ezúttal a finn kortárs képzőművészet sztárjával, Jussi Nivával használja ki a Faur Zsófi Galéria tereit, és mutatja meg, hogy nem kell szigorú vonalak, határok és dimenziók között mozogni, ha festőművészetről van szó. Zsófival a kiállítás megnyitója után pár nappal a műtermében beszélgettünk. Itt minden olyan tér szóba került, amely fontos az életében: repterek, virtuális terek, Finnország, vagy épp a szomszéd lakás, ahol a legendás művészcsalád több tagja is lakik.

 
 

Alternatív tér

“Az Offspace címet Jussi találta ki. Mindkettőnk művészetében nagyon fontos a térbeliség, az ő esetében ez kézzelfoghatóbb, körbejárhatóbb. Ott van a felületeken, a felületek találkozásában, ahogy mindez kilép, megjelenik a térben. Nagyon sok síkon lehet olvasni a munkáit.

Ő falemezekre olajfestéket visz fel, ugyanolyan plasztikusan, ahogyan én a vászonra. Nálam az alternatív tér viszont inkább a képen belül fogható meg.

 
 

Virtuális tér

“Hogy miért pont Jussi Nivával rendeztem közös kiállítást, az egy egyszerű történettel indult.

Nagyjából másfél éve az Instagramot görgettem, és valahogy megláttam a munkáit. Egyből elkapta a tekintetem, szóval rákerestem, és elkezdtem nézni a képeit. Elemi vonzódást éreztem irántuk. A művészete szerintem férfias, de nagyon érzéki is egyszerre.

Pár hónapra rá átutazóban voltam Helsinkiben, ahol elmentem a Forsblom Galériába, akikkel dolgozik. Bevezettek egy különszobába, és megmutatták eredetiben az egyik munkáját – amit most is láthatsz a kiállításon. Ez egy cikkcakk forma. Ezeket a munkáit Jussi absztrakt objekteknek nevezi, mégis sok esetben gyorsan el lehet kezdeni asszociálni dolgokra. Ennél a munkánál többen kérdezték, hogy egy tűsarkúra cipő-e? Nem tudtam eleget nézni, egyszerűen beszippantott. Ezután találtam ki, hogy meghívom. Ebben volt annyi önzés, hogy szerettem volna én is több munkát megnézni Jussitól, szóval vettem egy nagy levegőt, és a semmiből megkerestem. A honlapján ott az e-mail címe, írtam neki, hogy én vagyok a Zsófi Budapestről, és lenne-e kedve kiállítani velem. És visszaírt, hogy helló, nagyon érdekes a felvetés. Ez május elején, kicsit több mint fél éve volt.”

 
 

Azért az elég merész, hogy te meglátod őt az Instán, aztán megkeresed. Valahol a térbeliségnek ez is egy állomása – az Instagramnak köszönhetően kinyílik a művészeti tér is.

“Félelmetes, hogy az Instagramnak akkora ereje van, hogy konkrétan gyűjtők, kurátorok ezen a felületen tájékozódnak. Az előző kiállításomon odajött hozzám egy nő, és azt mondta, hogy neked rajongótáborod van Buffalóban. Kiderült, hogy Buffalóban van egy kis magyar közösség, akik követik a munkáimat az Instagramon. Többek között ez a hölgy is, aki másnap feljött ide a műterembe, és tulajdonképpen így kerültem ki nyáron másfél hónapra az Egyesült Államokba. Ezek a csatornák felfoghatatlanok. Tud ijesztő is lenni, de rengeteg felület így elérhető. Követheted a világ legnagyobb múzeumait, az aktuális kiállításokat, más képzőművészek napi rajzait. Én Jussit nem kerestem, tehát nem úgy kezdődött, hogy én keresek egy finn művészt. Véletlenül megláttam a munkáit, és kiderült, hogy ő történetesen finn.”

Finnország

“Egyszerűen van Finnországhoz egy személyes vonzódásom. Ehhez hozzátartozik, hogy voltam ott ösztöndíjjal, kétszer két hónapot. Először 2000-ben Raumában a nyugati parton, aztán 2005-ben Porvoo-ban.

Imádtam a közeget, és azt is, hogy mindenki komolyan veszi a finn-magyar kapcsolatot. Nem beszélve a finn dizájnról, a letisztultságról, arról, hogy náluk még a locsolókanna is formatervezett.

Egy ilyen Eero Aarnio kanna történetesen itt is van a műteremben. Egyszerűen jó érzés kézbe venni, és meglocsolni vele a virágokat. Imádom, hogy ezekre az apróságokra is odafigyelnek.”

 
 

Utazás

Az utazás sokat segít az inspirálódásban. Buffalo nagyon intenzív volt. Kaptam egy műtermet, festettem, és utaztam. Mivel majdnem mindennap rajzolok kis kartonlapokra, 40 rajzot hoztam haza csak Buffalóból. De most például előkerült egy korábbi darab, amit a varsói reptéren készítettem, és rájöttem, hogy ez tetszik, és ezt meg kell festeni.

Van a rajzban valami érdekes stabilitás, amit tovább akarok fogalmazni egy festmény formájában.

Ha véletlenül nem lenne ötletem, akkor csak benyúlok a dobozba, és átnézem a rajzokat, mivel lehetne tovább dolgozni. Általában tízből egy valósul meg a vásznon, de ez nem baj.”

A vászon terei

“A mostani kiállításon szerettem volna, ha egészen kicsi és nagy képek is szerepelnek. Mindet idén festettem. A legnagyobb munkát még nyár elején, és már akkor tudtam, hogy az ide készül. A második kép, ami elkészült, az a nagyon kék Szitáló dämmerung volt, aztán jött a Fehér pillanat című, 150×160 cm-es világos vászon. A kicsik pedig még száradnak a galéria falán.”

 
 

A Szitáló dämmerung és a Fehér pillanat között azért elég nagy a kontraszt. Ez nyilván tükröz valamit ebből az évedből.

“Igen, idén készültek nagyon sötét meg egészen világos képeim is. Most van egy ilyen kilengés. Ezt nehéz megmagyarázni, de azért próbálom. Román József egy híres művészeti író volt, és a felesége, Panni néni eljött a kiállítás megnyitójára. Azt mondta, hogyha Józsi bácsi élne, akkor azt mondaná, hogy Zsófikám, a te lelkedben nagy viharok dúlnak. Mondtam, hogy lehet, hogy Józsi bácsinak igaza lenne, mert tényleg van egy kilengés az anyagon belül. Hagytam, hogy vigyenek a viharok. Most folytatni szeretném a munkát, nagy képek festését.

A nagy méretű képek beszippantanak, ott állsz egy 190 cm magas kép előtt, és érzed a méreteid, a súlyát. Egy pici képen is el tudod mesélni ugyanazt a történetet, de egy nagy vászon egyszerűen magával ránt.

Nagy céljaid is vannak?

“Persze, fontos, hogy merjek nagyban gondolkodni. Akár egy ilyen kiállításban, mint az Offspace, amit a semmiből építettünk fel, akár abban, hogy nagy méretű vásznakon dolgozzak. Ezekről a célokról sokat dumálunk Lőrinc öcsémmel. Arról, hogy milyen helyen szeretnénk megmutatni azt, amit csinálunk.”

És te hol képzeled el magad?

“Azt nem szeretném elárulni, de néha elképzelem a képeimet azon a falon, amit célnak tűztem ki magam elé.”

 
 

Műterem

A műtermed kapucsengőjén Barabás Lőrinc neve van, közvetlenül mellette pedig az édesapád, Barabás Márton festőművész szerepel.

“Igen, régen Lőrinc lakott itt, a műterem mellett pedig a szüleim élnek, és a legkisebb öcsém, Benedek, aki egyébként szobrásznak tanul. Benedek néha átjön, és segít a nagy képeket, vásznakat mozgatni, meg persze beszélgetünk is.”

A szüleid is átjönnek néha, és véleményezik a festményeid?

“A szüleimmel is beszélünk néha a munkánkról. Édesapám is megmutatja nekem, amin éppen dolgozik, és én is áthívom néha megmutatni nekik az elkészült vásznakat. Jó ez a közeg, szeretek itt dolgozni, szeretem ezt a teret is. Minden nap bejövök a műterembe, akkor is, ha konkrétan nem festek aznap. Rajzolni, festeni, tervezni nagyon jó érzés nekem. És fontos, hogy néha meg tudjak állni egy kicsit, és reflektáljak arra, amit csináltam, vagy ahol tartok. Az Offspace kiállítás megnyitója után azt éreztem, hogy ez most jól sikerült. Összeállt valami, valami, amit kitaláltunk és realizáltunk egy finn művésszel. Ez fantasztikus érzés.”

 
 

Az Offspace kiállítás még december 21-ig látogatható a Faur Zsófi Galériában.

Barabás Zsófi: www.zsofibarabas.net

Interjú: Korn Anita

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!

Címkék: , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás