”Nagyon kreatív és érzékeny periódusban van a zenekar” – Magashegyi Underground-interjú
Jubileumot ünnepel a Magashegyi Underground: a Bocskor Bíborka, Fodor Máriusz, Toldi Miklós, Szepesi Mátyás és Fűrész Gábor alkotta zenekar tizedik születésnapja alkalmából egy új nagylemezzel ajándékozta meg közönségét. Az Ezer Erdőt és a Tegnaputánt követő Talált tengeren túl további kilenc meglepetéssel, köztük Szimfonikus Remixkoncerttel, rendhagyó Budapest Parkos bulival és Bátor Táboros kollaborációval ünneplik a kerek évfordulót. Ennek apropóján egy kedves nosztalgiázásra és jövőképalkotásra invitáltuk a zenekar tagjait.
Idén tízéves a Magashegyi Underground. Gondolom több szempontól is nagy ünnep ez nektek. Mivel és hogy ünnepel egy tízéves zenekar?
Szepesi Mátyás: Szinte minden hónapra készülünk valami meglepetéssel, ezekről a nagyközönség a jubileumi honlapunkról – amely nem más, mint egy modern adventi naptár – értesülhet.
Bocskor Bíborka: A zenekar alkotással ünnepel, lemezt készítünk, klipet forgatunk, szimfonikus koncertet adunk, és megkoronázzuk egy születésnapi Budapest Parkos koncerttel az egészet.
Nekünk minden koncert különleges ünnep, eddig is az volt, de idén még erősebben figyelünk a köztünk és a közönségünk között kialakult érzékeny kapcsolatra.
A kerek évfordulóra pedig meg is érkezett a harmadik nagylemezetek, a Talált tenger.
B.B: Igen, elkészült, és most már épp gyártás alatt áll a CD is. A zenekar minden tagja koncentrált munkafolyamatban vett részt; Miklós és Máriusz amellett, hogy zene- és dalszerzői is a lemeznek, végig, a gyártásig gondozták ezt, a producereléstől a keverésig mindent ők csináltak. Nagyon jó dolog, ha az együttesen belül megoldhatók ezek a finom dolgok is, szerencsére a zenekar nagyon kreatív és érzékeny periódusban van, még mindig jó együtt dolgozni. Örülök, hogy egy ilyen közösség alakulhatott ki, ami olyan, mint egy család a maga jó és rossz oldalaival együtt.
Fodor Máriusz: A névadásra mindig kifejezetten odafigyelünk. Nem akarok nagy megfejtő lenni, és senkinek sem adnék szívesen a szájába egy magyarázatot, de most az a megfejtés él bennem, hogy tulajdonképpen olyan dolgokat fedezhetünk fel a világban, amelyek méret dolgában hatalmasak, mint egy tenger, de valami miatt – ez legtöbbször a figyelmetlenségünk -, elsiklunk fölötte, nem vesszük észre, pedig megtalálhatnánk, és csodálhatnánk.
Ezeknek a gondolatoknak a metaforája ez a “talált tenger”.
Mi inspirálta az új album dalszövegeit? Kikkel dolgoztatok együtt ezen a lemezen?
B.B: A szövegeket mindig egy-egy, a zenék alapján és saját tapasztalat alapján kialakult érzet inspirálja. Hosszas megbeszélések folyamata a szövegírókkal, a szöveg és a zene összebarátkoztatása előzi meg a kialakult végleges formát. Tariska Szabolccsal már régóta együtt dolgozik a zenekar, Beck Zolival is volt már közös munkánk. Mindkét ember nagyon jól ráérzett arra a nyelvre, amit mi próbálunk meg beszélni, és így közösen kialakult a Talált Tenger sokrétű szövegvilága.
Számos stílust kipróbáltatok, míg elértetek a Szeplős válltól a Diadémig. Zeneileg melyik időszakotokat tartjátok a legkedvesebbnek?
F.M: Igen, számos stílust kipróbáltunk, ahogy mondod, de ez nem egy erőltetett, “na most próbáljunk ki valami mást” érzet vagy gondolat. A maga természetességében a saját személyes szellemi és lelki fejlődésünk hozza ezeket az egymástól eltérő formákat.
Közhelyesnek hangzik, de ugye minden változik, nem viselkedhet szerintem hitelesen egy zenekar, ha ezeket nem veszi figyelembe.
B.B: Máriusz nagyon jól megfogalmazta azt, ami a lényegünk. Mi mindig próbálunk önazonosak maradni, befogadni azt, ami épp jön, megélni azt, és saját énünk által átszűrni, és így megfogalmazni azt, ez pedig soha nem lehet állandó. Nem ragadható ki egy “legkedvesebb időszak”.
Mindegyik jó, és mindegyik csak hozzátett ahhoz a Magashegyihez, aminél épp most tartunk, és szerintem ez így van jól.
Fotó: Dancs Enikő Bianka
Ha már stílusváltás: ismét Szimfonikus Remix koncerttel készültök, június 19-én a Városmajorban léptek fel. Miért fontos számotokra ez az előadás és miben fog változni a repertoár az előző évekéhez képest?
F.M: Ez a szimfonikus koncert inkább visszatérés egy olyan nyelvhez, ami különösen illik a mi zenei világunkhoz. Három évvel ezelőtt indult el ez a projekt a Müpában, és nagy érdeklődést váltott ki. Ezért, és azért is fontos, mert egy ilyen nagy zenekarral, egy ilyen érzékeny, zeneileg ennyire kibontott formával mindig jó találkozni.
Mindig jó benne élni, kitágul ilyenkor a világ.
Fotó: Dancs Enikő Bianka
B.B: A szimfonikus koncertek alatt sokkal erősebb, koncentráltabb figyelemre van szükség, itt egyértelműen a zene vezet, szerves eggyé kell alakulnia annak a közel ötven embernek a színpadon, és amikor ez egyként megmozdul, hihetetlen élmény, és időről időre szükségét érezzük mi is ennek az élménynek a megélését. A repertoár kiegészül az új lemezünk néhány dalával is, a közönségünket is megkérdeztük, hogy melyiket hallanák szívesen szimfonikus hangszerelésben. Nagyon sok visszajelzés érkezett, de majd 19-én a Városmajorban minden kiderül.
Készül az új videoklipetek is. Melyik dalhoz készítitek? Mit árulhattok már el ezzel a videóval kapcsolatban?
B.B: Az Ellenfény című dalunkhoz készítjük az idei első klipünket, Rónai Domonkos rendezi, akivel az Árnyékok klipet is forgattuk. Nagyon különleges ötlettel állt a zenekar elé ezúttal is, de ennél többet most nem akarok mondani. Az egész zenekar részt vesz benne, most kifejezetten várom a forgatás napját.
Bíborka is részt vesz a Bátor Tábor Behind the Clouds kezdeményezésében, a legnagyobb magyar zenekarokkal és előadókkal együtt. Hogy jött ez a megkeresés? Mesélj egy kicsit a kampányról!
B.B: A Bátor Táborral mondhatom, hogy régi barátság köt össze minket. Évekkel ezelőtt részt vettünk egy jótékonysági futásban, amit nagyon szerettünk, koncerteztünk is értük, nekik. Azóta is figyelemmel követjük, és tiszteljük, amit csinálnak. Így jött organikusan a Behind the Clouds, ahol a zenekarok saját élményeik, tapasztalataik által megfogalmazták félelmeiket, és Weiler Péter megfogalmazta azokat képben. Ezek a képek kerülnek pólókra, plakátokra, vagy csak önálló kiállítandó tárgyakként jelennek meg különböző helyszíneken.
A képek mellett egy-egy szöveg is megjelenik, amit vagy egy-egy előadó vagy a zenekarok fogalmaznak meg. Ezzel lehetőség nyílik a támogatásra.
Neked mi a legnagyobb félelmed?
B.B: A Bátor Tábor Behind the Clouds projektje épp ezt a témakört járja körül, jelen esetben a a Magashegyi részéről én így fogalmaztam ezt meg:
A látó és a látott összemosódik, lehunyt szemünk mögött nő egy új valóság.
Az idő bennem, mint a tenger, egy állandó jelen. Szereplője vagyok, mint ahogy voltam, és mint ahogy lenni szeretnék.
A félelem is egy nagy állandóság. Naponta vele táncolok. Belső dinamizmus. Nem csak bennem hatalmas mozgató erő.
Hároméves koromban egy forró nyári délutánon édesanyámmal a biciklijén ültünk együtt, simogattak a jegenyék, nagy árnyékokkal hulltak az út túlsó felére, láttam a délibábot, jött szembe a táj, mi csendben haladtunk előre. Még azon a napon hallottam, hogy baj történt, nem értik szüleim, hogy mi van velem, hideg volt a kezük, nyugtatgattak, és féltek. Kiderült, trombocitopéniám van. Egy kisgyerek mindent megért, csak a belső erejével tud dolgozni, a többit a felnőttek intézik. Szép magányt éreztem, együtt vagyok minden segítséggel, orvosokkal, szüleimmel, mégis, belül óriási feladataim vannak. Majdnem mély filozófiai gondolatokkal – ha meghalok, minden ugyanúgy fog működni, minden ember, még a hangyák is a hangyabolyban, fontosnak tűnően, serényen csinálni fogják ugyanazt, mint eddig.
És miért van mindig jelen a tenger? Fizikai valóságomban egyszer láttam tengert. Számomra az élet metaforája: szép, nagy, állandó, kimeríthetetlen. Örülök, hogy része lehetek.
És még valami, amit mások látnak benned, az csak egy pillanat, amit te látsz magadban, az az örökkévalóság.
Fotó: Dancs Enikő Bianka
Vannak kedvenc, a zenekarhoz fűződő emlékeitek az elmúlt tíz évből?
Sz.M: Úristen… Rengeteg hihetetlen emlék van, jellegüknél fogva összemérhetetlenek. Gyönyörű helyeken jártunk, fantasztikus embereket ismertünk meg, játszottunk szimfonikus zenekarral, kis kávézókban barátoknak és történelmi tereken ezreknek, végignéztük a filmtörténet legjobb és legszörnyűbb filmjeit a turnébuszban koncertekre jövet-menet. Az elmesélhető vicces sztorik közül a kedvencem az, amikor Debrecenben egy koncert utáni gyrosozásból hazafelé menet a csapat elveszített… Akkor épp távkapcsolatban éltem, és simán tudtam fél-egy órákat telefonálni a szolgáltatóm legnagyobb örömére. Szóval a zenekar elindult nélkülem, majd visszafordult, szerencsére hamar megtaláltak, ugyanott álltam a gyrosos előtt, és telefonáltam.
Én fel sem fogtam, hogy elhagytak, csak azt láttam, hogy nagyon örülnek nekem!
Máriusz, Matyi és Miki is több projektben zenél a Magashegyi mellett. Hogyan döntitek el, hogy melyik zenei ötletetek melyik együttesben kerüljön megvalósításra?
Sz.M: Én a Magashegyit kész alkotóműhelyként kaptam 2011-ben, fantasztikus dalszerzőkkel, kialakult szerepekkel és munkamódszerekkel. Nem sok zenei ötletem volt, ami ide illett, egy-egy hangszeres téma fűződik csak a nevemhez, az energiáimat inkább a háttérmunkába és a színpadi jelenlétbe „ölöm”, mint a dalszerzésbe.
F.M: Valahogy ez is mindig egy természetes folyamat, nem is én, inkább az ötlet választ magának megvalósítási felületet… Én megírom, aztán a saját útját járva kiválasztja ő, hogy épp melyik projekthez kapcsolódik, hol érzi jól magát.
Toldi Miklós: Hasonló az eset nálam is, mint Máriusznál. Nekem az a legnehezebb, hogy útjára engedjem őket, nem nagyon tudom letenni, folyamatosan azt érzem, hogy még mindig lehetne csiszolni rajta, még mindig lehetne finomhangolni, aztán általában a határidő közbeszól, és muszáj megvalósítani.
Ha rajtam múlna, szerintem az első dalomon is dolgoznék még mindig.
Fotó: Dancs Enikő Bianka
Néhány hét és fejest ugrunk a fesztiválszezonba. Hol láthatunk majd titeket?
B.B: Szerencsések vagyunk, hogy ennyien szeretnek, és ezt ki is fejezik, tehát a közönségünknek hála majdnem mindenhol jelen leszünk, kérlek figyeljétek a webes felületeinket, és ott mindenről időben értesülhettek!
Az augusztust ismét a Budapest Parkban indítjátok, ráadásul nagyon különleges felállásban. Miben lesz más ez a koncert az eddigiekhez képest?
B.B: Igen ez lesz a már említett születésnapos koncertünk, azt tervezzük, hogy minden, a zenekar tagjaihoz köthető zenei projektből megmutatunk egy-egy szeletet. Ott lesz a Kaukázus, a Konyha, Máriusz és Miki külön projektjei – a fiúk számára ez egy maratoni feladat lesz.
Nemrégiben a Balcony TV-vel forgattatok együtt. A Végtelen kékség felvételét a rajongóitokkal együtt osztottátok meg. Mi volt ennek az ötletnek a hátterében?
Sz.M: A Balcony TV-sek évek óta „kergettek” bennünket megtisztelő felkérésükkel, de mindig bennünk volt, hogy akkor vágjunk csak bele, ha van olyan ötletünk, ami rendhagyó tud lenni egy ilyen sokszínű sorozatban. A Végtelen kékség című dalba kórust álmodtunk bele, ezt valósítottuk meg rajongóink, barátaink segítségével.
Albummegjelenés, klubkoncertek, fesztiválszezon, ezek most aktuális témák, de biztosak vagyunk abban, hogy még van valami a tarsolyotokban. Mik a terveitek a 2016-os év későbbi hónapjaira?
T.M: Nagy terveink vannak az őszre is, újabb klip, újabb koncertötletek, de egyelőre a jelenre és a közeljövőre koncentrálunk.
