Mumford and Sons: Babel lemezkritika

2012.09.25., 19:03

Milliók várták szeptember 24-ét, a napot, mely elhozza a Mumford & Sons második albumát, a Babelt. Noha a dalok nagy részét már csak az nem ismerte, aki nem akarta felfedezni idő előtt a várható kínálatot, a stúdióverziók mégis más dimenziót jelentenek az eddigiek ismeretében is. Bár a nagy sikerű Sign No More c. debütálásukat mindenhol elismerték, és az emberek nem kis nyomást helyeztek a brit együttesre, a zenészek nem roppantak össze az elvárások súlyos terhe alatt, hanem az idei év egyik legszínvonalasabb lemezét rakták össze.


Marcus Mumford és társai folytatták a három évvel ezelőtt megkezdett útjukat a folkkal és akusztikus hangzásvilággal kirakott ösvényükön, melyet mindig is a lehető legnagyobb szenvedéllyel jártak. Erejükből semmit sem veszítettek, bár a dalokat kicsit emészteni kell, mielőtt beüt a katarzis, de arra sem kell sokáig várni. Első hallásra talán nem különülnek el annyira a számok, de minél többször hallgatjuk meg a Babel szerzeményeit, annál jobban kiéleződnek eme kellemes kincsek körvonalai.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A lemezt főleg az akusztikus gitár hangzása öleli körül, de gyakran becsatlakozik hozzá szárnysegédként a bendzsó is. Könnyed, folkos dallamvilág, lendületesség és profizmus jellemzi a Babelt, amely gyengéden ápolja a Mumford & Sons zenei gyökereit, és a fejlődést is teljes mértékben magában hordozza. A komplett érzelmi skálát átéljük a dallamáradat közepette, melyhez nemcsak a szívet melengető dallamok vagy Marcus Mumford ércesen kellemes hangja, hanem az értelmes-érzelmes dalszövegek is hozzájárulnak.

Előadó: Mumford & Sons
Cím: Babel
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Island, Glassnote
Honlap: www.mumfordandsons.com
Értékelés: 9/10

Az album kiválóan építi fel magát, hiszen mindig jókor érkezik meg a tempó- vagy éppen hangzásváltás. Az első daltrió, a Babel, a Whispers In The Dark és az első kislemeznek választott I Will Wait lendületesen felviszik a dallamívet, elindítják azt a sodrást, amely végig kitart a lemezen. Akadnak váratlan meglepetések is: a Whispers In The Dark teljesen kivirágzik az utolsó másodpercekre, a Ghost That We Knew megindító instrumentális betéteket hoz nekünk, a Hopeless Wanderer pedig éles ritmusváltásokkal hívja fel magára a figyelmet. És ha már nem várt dolgokról van szó: a korábban egy rádióban előadott Home c. szerzemény végül nem került fel az albumra, hiába kezelte tényként szinte minden rajongó, hogy ez a dal azonos a Holland Roaddal (pusztán egy dalszövegrészlet miatt), ám végül ez nem vált igazzá.

http://www.youtube.com/watch?v=_5hx9HChDGk

Ahhoz képest, hogy első hallgatás után félre akartam tenni az albumot, már a második próbálkozásnál arcon csaptam magam, hogy egyáltalán miként merülhettek fel bennem kétségek a Babel kapcsán. Az egész lemez egy elejétől a végéig profi munka, amelyet érdemes volt ennyi ideig érlelni. Akár egy őszi gyümölcskosár: minden egyes darabja finom, érett, alig várjuk, hogy belekóstolhassunk, aztán sokáig rágódunk rajta, csak hogy kiélvezhessük az ízeket. Jómagam egy dalt sem hallgattam meg a korábbi felvételekből (kivétel az I Will Wait, hiszen az volt a beharangozó kislemez), így üde újdonságként hatott minden egyes szám. Nem kimondottan őszi album, de akár utazáshoz, akár a hideg elől egy pokróc alá menekülve, forró teával vagy kávéval a kézben, esetleg csak úgy, minden különösebb ok nélkül veszitek elő, a hatás akkor is garantált. Tényleg érdemes volt ennyit dolgozni a Babelen.

Címkék: , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás