Motherboard – 30 nap a jövő kajáján

Avatar photo
2013.11.20., 17:08

Ugye mindenki emlékszik a Vissza a jövőbe 2. 2015-ére? A hoverboardra, a mangahősnek öltözött tinikre, a böhömnagy Google glassra és a négy másodperc alatt “meghidratált” pizzára? 2015-höz közelítve csak mosolyogva tudunk ezekre a nyolcvanas évekbeli jóslatokra gondolni, holott egy része máshogyan, de tényleg megvalósult. Okostelefonokon és tableteken élünk, nem nagy kunszt Londonból Budapestre videótelefonálni, repülőgépről becsekkolni Foursquare-en, ráadásul a selfie hivatalosan is az Év angol szava lett.


A junk food viszont nem lett gyorsabb: öt percet még mindig képesek vagyunk egy rettentően rossz mirelit pizzára várni, de nem várunk, mert dübörög a streetfood kultúra és inkább eszünk tradícionális phót, vagy rendelünk a Netpincérről, mint sütünk egy Ristorante pizzát. Ha Marty McFly valóban megjelenne, most bisztrókban és foodtruckokban kaját fotózó és szakértő, foodporn hashaggelő homo sapienseket találna, és jó eséllyel rögtön menekülőre fogná.

hoverboard

Érdekes, hogy pont ebben a YOLO-val átitatot kultúrában újra és újra felüti a fejét egy-egy sci-fi filmbe illő elmélet a futurista ételekről: legutóbb a Soylenttől. A termék a Wikipedia szerint “Egy olyan táplálékkiegészítő, amely tartalmaz mindent, amire a szervezetnek szüksége van. Keményítőből, rizsfehérjéből, olívaolajból és egyéb kémiai porokból áll.” Ne csodálkozzunk, ha ezek hallatán nem fut össze a nyál a szánkban, de gondoljunk csak a praktikus részére: még csak Netpincérre se kell felmenni, percek alatt porból és vízből összekutyulhatjuk az ebédet, ami cirka 2400 kalória férfi verzióban, két perc alatt megisszuk a papír ízű italt és egész napra letudtuk az evést. Ja, hogy az evés örömteli folyamat is? Mennyi ideig bírnánk ki Soylenten? Egészségesebbek lennénk vagy inkább megőrülnénk a monotonitástól?

Brian Merchant a Motherboardtól erre kereste a választ, sőt, vállalkozott arra, hogy 30 napig csak Soylenten él és dokumentálja a missziót á la Morgan “Supersize Me” Spurlock.

Soylent  How I Stopped Eating for 30 Days   YouTube

Ahogy elindul a kisfilm rájövünk, hogy Brian 30 napja semmi ahhoz képest, amit Rob Rhinehart a Soylent CEO-ja csinál. Ő Soylenttel bekkeli ki az egész hetet, a szombati és a vasárnapi szilárd étkezéséig. Szabadnak érzi magát, egészségesnek és jó érzéssel tölti el a tudat, hogy nem járul hozzá a Föld amúgy is csökkenő élelmiszer tartalékához.

“A Föld populációja elérte a 7 milliárd főt, egyre fogynak a tartalékok és igenis úgy gondolom, hogy ez lehet a jövő.”

– magyarázza az elhagyatott ruhagyárban ülve, ahol a Soylentet keverik Amazonról rendelt alapanyagokból – néha patkányok között, de legalább lelkesen. Kicsit később főszereplőnk, Brian már magának keveri a darabos, nyálkás italt, belekortyol és elfintorodik: “Pont olyan az íze, ahogy kinéz.”, de innen már nincs visszaút, haladunk a szójababbal kikövezett sárga úton.

A cég nevét egy ‘73-as Soylent Green c. filmről (nálunk Zöld szója) kapta, ami egy utópisztikus 2022-ben játszódik. Az alapanyagok addigra mind elfogytak, az emberiség szigorú rendszerben és mesterséges szójaféléken él, ezek közül egyik a zöld szója, ami a legexkluzívabb mind közül. A film végén (SPOILER!) kiderül, hogy a zöld szóját emberekből készítik, innen is a híres mondat: “Soylent Green is people!”.

Rob Rhinehart

Rob Rhinehart

“Mi itt a cégnél szeretnénk leszögezni, hogy a Soylenthez nem használunk emberi szerveket… Nekem egyébként tetszik a név, szerintem minden benne van, amit egy Soylent nevű terméktől vársz: olcsó, hatékony, elvégzi, amit kell kell és kielégíti az alapvető szükségleteket.” – mondja Rob Rhinehart. Persze nem ő az első, aki olcsóbb és egészségesebb étel-alternatíván gondolkozott: Verne Gyula 2889-re steril, levegőből belélegezhető élelmet jósolt, hasonlóról írt Hugo Gernsback, aki étvágygerjesztő gázokat eresztett volna egy szobába, és ott vannak még Jetsonék a Cartoon Networkről, akik gyógyszerekkel táplálkoznak.

Maga a probléma a sci-fi regényeknél jóval valósabb, több mint egy millió ember hal éhen évente és a politikai zavargások hátterében szinte mindig megtalálható az éhség – mondja ezt már Yaneer Bar-Yam és az arab tavaszt hozza fel példaként.

Lehet, hogy a Soylent erre valóban megoldást tudna nyújtani, de ott marad a kérdés, hogy mi lesz a mezőgazdasággal?

Erre nem kapunk választ, tesztalanyunk ezalatt viszont egyre jobban szenved a folyékony tápláléktól, nagyjából az első két hétig érzi jól magát, fogy öt fontot, kicsit büdös is, de összességében jól van. Rágóznia kell, nem csak a szagok miatt, hanem mert az állkapcsa teljesen elszokott a rágástól. A krach a harmadik hét végén üt be, Briannek egyre inkább nehezére esik kimozdulnia a barátaival és Soylentet inni, amíg ők sült csirkéznek, ráadásul az egészsége miatt is aggódik. Az orvos semmi kirívót nem talál, de ő az első, aki megemlíti, hogy az evés bizony örömet is okoz, a test nem csak egy gép, amit tápanyagokkal el kell látni. Őrület!

soylent3

A finálé felé a kedves néző egyre jobban sajnálja szegény újságírót, aki csak fogy és fogy, néha össze-vissza beszél, közben pedig akaratlanul is visszagondolunk az arab tavaszra és arra, hogy mikre nem képes az éhség. A megoldásnak nevezett Soylent egyhuzamú fogyasztása látszólag legalább annyira leszedálja az embert, mint maga az éhség – ha nem jobban!

Az előrendelőket ez sem riasztja el, 2014-re több, mint egymilliós előrendelésük van eddig, mindezt úgy, hogy a terméket hivatalosan még be sem vizsgálták.

Foodporn ide vagy oda, úgy látszik, a kíváncsiságnak nincsen határa. Azt hiszem, nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy Brian végül túlélte a harminc napot, de a hangsúly itt  a túléltén van. Ha testi tünetei nem is voltak, a kúra végére szinte begolyózott, amit ép ésszel nem is csodálunk. A megoldás szerintünk ismét az arany középút, ami valahol a YOLO és az extrém környezettudatosság között található; az utóbbi szükséges ahhoz, hogy mi/ a gyerekeink/az unokáink normális életet élhessenek, előbbi pedig ahhoz, hogy az egészséges joi de vivre-ünk megmaradjon, és 25 év múlva ugyanúgy mosolyogjunk a Soylenten, mint most a hidratált pizzán.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Szöveg: Pál Kata

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás