„Mindig inspirál a dalszerzésben, ha valakivel játszom” – Xinobi interjú
Xinobi, a nu-disco és house hullámaiban rendesen megmártózó portugál DJ komoly és tréfás arcát is megmutatta abban a villáminterjúban, melyet a corvintetős bulija előtt adott nekünk. Klubéletről, kiadójáról, inspirációkról beszélgettünk.
Hogy tetszik Budapest? Úgy tudom, ez a második alkalom, hogy itt jársz nálunk.
Igen, de még szinte semmit sem láttam a városból.
Hogyhogy?
Mert nincs idő rá, nem teheted azt, amit akarsz. Elég béna, de ez a legrosszabb része annak, ha DJ vagy: nem tudod úgy megismerni a városokat, ahol éppen fellépsz, ahogy egyébként szeretnéd. De azért így sem olyan rossz.
Tehát elmész a klubba fellépni, majd vissza a hotelbe pihenni, és kész?
Így van. A buszból kinézve végülis látok valamit a városból, de azért az nem az igazi. Mindenesetre az összes barátom, aki már járt Budapesten, mesélt a városról.
Mikor voltál itt utoljára?
2 éve.
Egy Kunk buli alkalmával?
Igen. De lehet, hogy volt az már három éve is. Vagy csak egy. Nem tudom.
Milyen helyeken léptél fel kezdetekben?
Ahol most is. Sötét, füstös klubokban, és néha fesztiválokon is.
A klubok között szerepel a Lux is? Egy portugál barátnőm egy csomót mesélt róla, pl. hogy az a legkirályabb hely Lisszabonban, sőt Portugáliában…
És egész Európában!
Ha jól tudom, még Todd Terje (nu-disco illetőségű DJ – a szerk.) is fellép ott áprilisban.
Igen, igen, szerintem is áprilisban, de mindjárt megnézem, van egy remek alkalmazás a telefonomon…
Szóval szoktál ott is játszani?
Ott is szoktam. Nagyon jó hely, két terem is van, de nézzük, mi is történik ott… (nézi a telefonját) …rezidens DJ-k, Felix Martin, bla bla bla, Cesar Merveille, Cassy, Rush, Ben Klock, Todd Terje! Ott van!
Amikor Lisszabonban jártam, nem volt alkalmam elmenni, mert túl rövid ideig maradtunk a városban.
Szóval a városnézés megvolt, de nem mentél el klubokba? Pont az ellenkezője annak, amit én csinálok.
Az (I Hate The Sound Of) Guitars számod után azt gondolhatnánk, valóban nem szereted a gitárhangot, de van egy zenekarod, a Discotexas Band.
Igen, és ott én gitározom.
Milyen más hangszeren játszol még?
Nem játszom túl jól hangszereken, de jól játszom gitáron és basszusgitáron, tudok egy kézzel zongorázni és egyszerűbb ütemeket dobolni. A rock n roll hangszerek, amelyeket ismerek, arra valók, hogy valamit kihozzunk belőlük.
Tervezel további rockzenei elemeket beépíteni a zenédbe a jövőben? Az (I Hate The Sound of) Guitars elég rockos.
Tudom, szeretem is. Amikor a stúdióban vagyok, mindig ott van a gitárom egy méterre tőlem.
Milyen gitárod van?
Amilyen a videóklipben is látható: Gibson SG, mint az AC/DC-s hapsié.
Régi barátok vagytok Moullinexszel?
5 éve vagyunk jóban, együtt visszük a Discotexas lemezkiadót is.
Kamp, Mirror People, Zimmer, Lazydisco mind nálatok jelenteti meg a lemezeit. Mondhatjuk, hogy a kiadótok egyre jobb és népszerűbb?
Úgy gondolom, kezdünk egyre népszerűbbé, valószínűleg jobbá is válni. Azon vagyunk, hogy szilárd kiadó maradjunk anélkül, hogy egysíkúvá válnánk, másfelől az olyan kompromisszumok nélküli működésre törekszünk, amely nem késztet az elveink feladására. Az előadókkal is különleges kapcsolatot ápolunk, egyfajta kis családra próbálunk hajazni.
Így sokkal kényelmesebb lehet másokkal együttműködni.
Igen. Megismerhetünk mindenkit, ezért például probléma nélkül megmondhatjuk nekik, ha egy szám nem elég jó és nem akarjuk kiadni.
Milyen a kedvenc utazós zenéd?
Van egy nagyon jó lemez, amit mindig felteszek, akárhányszor aludni szeretnék a repülőn. Nem csak egy jó számra, hanem egy egész lemezre gondolok, ami azt az érzetet kelti bennem, hogy valóban utazom: megnyugtat, aztán álomba is ringat. Ez a fajta zene az, amit legtöbbször hallgatok, mikor egyedül utazom.
Felhasználod az utazásaid során szerzett tapasztalatokat, élményeket a zeneíráshoz?
Abszolút. Mindig nagyon inspirál, ha valakivel játszom, vagy épp valaki előttem vagy utánam játszik.
Ezek szerint van némi esély arra, hogy a mostani, corvintetős buli egy új szám megírására késztessen?
Talán.
Mit várhatunk tőled az este folyamán? Sötétebb vagy inkább vidám szettet?
Sötét helyeken nem könnyű naposabb hangulatú zenéket játszani, de ez kicsit a közönségen is múlik. Valójában sosem tudom, mit fogok aznap játszani, így most sem. Eléggé eklektikus vagyok, tíz percen belül át tudok váltani a napostól a totál sötétbe.
Interjú: Varga Csilla
