2017.12.6., 17:02

„Mindenki azt mondta, hogy ennyi erővel akár hercegnő is lehetnék” – Tolstoys-interjú

Van egy dream-pop zenekar Pozsonyban, amelyért egész Európa lázban ég. Elektronikus és akusztikus elemek egyaránt hallhatók a dalaikban, az énekesnő érzéki előadásmódjával és különleges hangszereivel pedig teljesen új szintet nyit a szlovák zenei életben. Az édes melankólia és energikus ritmusok közép-európai nagykövete a Tolstoys. A két éve alakult zenekar énekesnőjével, Ela Tolstovával ültünk le beszélgetni.

Tolstoys

Nemrég hallgattam meg a Botanika című albumotokat, és ki is szemeltem magamnak a Mottót, mint kedvenc dalt róla – valószínűleg az együtt éneklős rész miatt, ami számomra igazán erőteljesnek hat. Mikor énekeltetek először együtt a zenekarral?

Igazából az első alkalom, amikor mindenki énekelt, az pont ennek a dalnak a próbáján történt. Addig egyedül énekeltem, maximum egy ember csatlakozott be mellém néha. Azóta elkezdtünk egyszerre több hangot is használni a dalokban, nemcsak több vokállal, hanem háttérzajokkal is dolgozni, és az egész album is így állt össze.

Volt valami saját projekted ez előtt, vagy a Tolstoys az első próbálkozás?

Ez volt a szólóprojektem valójában, az első dalomat 16 évesen írtam, amit stúdióban vettem fel. Aztán valaki felhívott, és megkérdezte, hogy tudok-e élőben játszani. De nem voltak zenészeim, úgyhogy verbuválnom kellett magam mellé néhányat. Ők leginkább barátok voltak, ismerősök ismerősei. A dobosunk például egy iskolai barát, aztán az első billentyűs is az ismerősöm volt, de a jelenlegi felállásban már nem ő játszik. Aztán így találtam meg a jelenlegi szerelmemet is, aki most velünk játszik.

Több szerelmes dalt írsz, mióta együtt vagytok?

Igen, egyre több pozitív szerelmes dalt írok, inkább így mondanám. Előtte elég depresszíveket sikerült írni.

És lehet látni a színpadon, hogy van valami köztetek?

Szerintem igen, elég erőteljesen. Most mindketten nagyon benne vagyunk, és nézzük egymást, meg állandóan cukiskodunk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez jól is néz ki a színpadon, esetenként egy összekacsintás bájos tud lenni, de inkább magára a koncertre kéne figyelnünk, nem egymásra. Egyszer Michal megcsókolt a színpadon koncert után, és valaki azt mondta, hogy ezt ne csináljuk, mert a fiúk a közönségből nem fognak örülni neki.

Mi a legkorábbi emléked a zenével kapcsolatban?

Az első emlékem hároméves koromba repít vissza. Emlékszem, volt egy játékzongorám, amin Beethoven 9. szimfóniája volt az előre felvett dal. Nagyon sokszor meghallgattam, aztán elkezdtem énekelni, és az apukám ezen nagyon elképedt. Mivel ő is énekes, nagyon büszke volt.

Elég korán eldöntöttem, hogy zenész akarok lenni, de nyilván mindenki azt mondta, hogy ennyi erővel akár hercegnő is lehetnék, és hogy ez nem reális elképzelés, de hát úgy tűnik, mégis az.

Azt mondtad, az apukád is énekes. Szoktál vele közösen zenélni?

Nem, ő egy operaénekes, úgyhogy elég különböző a stílusunk. Persze gondoltam már rá, de még nincs itt az ideje.

El tudod képzelni, hogy valaha egy színpadon énekelsz vele?

Nem, de biztosan érdekes tapasztalat lenne.

Ela Tolstova

Mennyire volt rád hatással a szüleid zenei ízlése? Biztos volt egy halom lemezük otthon.

Bár egyedül fedeztem fel a nekem tetsző zenei stílust, nagyon jó hátteret adtak a szüleim. Rengeteget voltam operában és a filharmóniában, úgyhogy nagyon sok klasszikus zenét és jazzt hallgattam velük. Ők adták meg nekem az első lökést, de nem toltak soha egy irányba sem, nem mondták, hogy legyek zenész. Szerintem akkor is boldogak lennének, ha orvos lennék vagy fizikus.

Hogyan jutottál el innen a dream-popig?

Volt egy halom stáció, amin átmentem, míg ide jutottam. Voltam rocker, punk, metálos, meg minden, amit el tudsz képzelni. Aztán megtaláltam magamnak az izlandi zenéket és zenekarokat, mint a Daughtert vagy Sóley-t meg Björköt. Ezután kezdtem el magam is zenét szerezni.

És voltál már valaha Izlandon?

Nem, de nagyon szeretnék, ez az egyik nagy álmom.

Mióta megalakultatok, elég sok showcase-en, fesztiválon megfordultatok már. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek ezeken az eseményeken friss zenekarként, mi volt a legjobb élményetek?

A Pohodát élveztük a legjobban, meg a pár héttel ezelőtti koncertünket Szlovákiában, ahol egy régi erőműben játszottunk, ami nagyon szép hely, és remekül volt hangosítva. Egy hatalmas épületet képzelj el, amely kétszer akkora, mint a Kuplung. A showcase-ekben és a koncertekben az a különbség, hogy nem mindig megy gördülékenyen a soundcheck. Nyilván rengeteg zenekar jön, és nem jut idő elég alaposan beállni, meg a koncertek is néha kapkodósak. A fesztiválokon talán az a legjobb, hogy mindenki elengedi magát, és ha azt mondom a közönségnek, hogy táncoljanak, akkor táncolnak, és énekelnek is velünk együtt.

Most volt két éve, hogy megalakultatok és máris rengeteg mindent tettetek le az asztalra: albumok, koncertek, fesztiválok. Mi jön ezután?

A nyáron és ősszel is elég sok fesztiválon megfordultunk, télen jó lenne kicsit leülni, és összeszedni a gondolatainkat, hogy még a nyár előtt kihozhassunk pár új dalt, netán egy albumot. A zenekarok általában télen vonulnak vissza ilyen alkotói szünetre, de mi megyünk az Eurosonicra és a MENT-re is, úgyhogy nincs sok időnk télen a dalszerzésre. Nálunk ez amúgy is elég hosszú folyamat, nagyon sokat tudunk pepecselni egy-egy dallal. Úgy érezzük, hogy a Eurosonic talán még túl nagy nekünk, de a MENT-et már nagyon várjuk, csak sajnos mindkettő nagyon messze van attól a helytől, ahol lakunk.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!