2017.04.25., 16:35

“Minden küzdés ellenállást szül, és az már energiarablás önmagunktól és másoktól” – Manoya-interjú

Tabumentes szárnypróbálgatás és némi játékos kísérletezés fonódott össze abban az önálló produceri munkában, amely végül elhozta a második Manoya-albumot. Az Against All Odds & Against None címmel megjelent nagylemez Hodosi Enikő szólóprojektjének egy újabb állomása, amelyben az élő hangszer és az elektronika több műfaj variációjában is megmutatkozik. Az új lemezanyaghoz tartozik egy különleges plusz fordulat is, ugyanis első alkalommal vállalkozott Enikő saját hangszerelési és teljes alkotói feladatra. Minderről az alábbi interjúban mesélt nekünk.

Against All Odds & Against None címmel jelent meg az új albumod. Mire utal a cím?

Ez megint úgy jött, hogy nem is gondolkoztam rajta, már négy éve tudom, hogy ez lesz a második album címe, és a harmadiké is megvan már. Bárcsak minden ilyen egyértelmű lenne az életben! Az első mondatrész (mindennek ellenére, azaz mégis) tökéletesen jellemzi a lemezkészítés folyamatát, de minden nagyobb kihívásokkal kapcsolatos életszerű törvényt is, hogy szinte mindig érkezik valami olyan akadály, egyre magasabb, átugrandó lécek, amik akár el is terelhetnék az embert eredeti céljától, azonban az utolsó pillanatban, magától jön valami kimozdító erő, amely a körülmények ellenére is megoldást hoz. A lemezkésztés kapcsán rengeteg ilyen volt. A legtöbbet az idővel, a Windowszal és a saját belső lázadásaimmal kellett küzdenem. Felesleges volt. Meg kellett volna adnom magam! (nevet) A cím második fele már egyfajta kiegészítő szójáték, de határozottan ki is fejezi, hogy semmi ellen sem érdemes küzdeni, tenni, harcolni.

Hagyni kell, hogy történjenek a dolgok, mi csak kis mozdulatokat tehetünk, szemlélődhetünk, és véleményt alkothatunk. De minden küzdés ellenállást szül, és az már energiarablás önmagunktól és másoktól.

Nem túl tömören, de ezt rejti a cím.

Öt év telt el a legutóbbi nagylemezed, a Hundred Arms óta (igaz, közben volt egy The Battle Is Won EP is). Régóta tervezted ezt az új lemezt, vagy csak úgy összeállt a megírt dalokból?

A dalokat nem kell tervezni, mert jönnek, ha kell, ha nem. A dalírás viszonylag gyorsan megy, a kidolgozás, a hangszerelés, a hangtechnikai megoldások viszont már olyan sokfélék lehetnek, pénz- és időigényesek, hogy sokkal gyorsabban nem lehet ilyen típusú lemezt összerakni. Itt a műfajra gondolok, és arra, hogy sok az élő hangszer, amivel több a munka is, mint az elektronikus megoldásoknál. Több év dalaiból raktam össze a lemezt, de a legfrissebb, egy magyar nyelvű dal, még csak három hónapos. Ez a CD-n lesz hallható.

Nehéz volt azt mondani, hogy „akkor állj!”, és pontot tenni a számok végére? Hogy itt és most befejezettként tekintesz rájuk?

Lehet, hogy meglepő, de nem. Azt nagyon jól érzi az ember, hogy mikor van kész, és mikor van az, hogy csak abbahagyta, mert más dolga van, vagy nem alkalmasak a körülmények. Több dalnál örültem annak, hogy nem adtam ki azonnal a kezeim közül, hanem vagy egyedül, vagy a fiúkkal átrágtuk még párszor, élőben is meghallgattuk, mi működik, és mi az, ami csak könnyebb út, de nem egyedi. És szerencsére voltak most is dalok, amelyeknél olyan határozott elképzelésem volt, hogy igazából csak azt a célt szerettem volna elérni, és mikor éreztem, hogy ez már olyan, akkor ezer örömmel álltam fel a gép elől, érezve, hogy ehhez én már nem akarok többet hozzátenni, sem elvenni belőle, tehát kész.

Kikkel készítetted a lemezt, és ők milyen módon vettek részt az album munkálataiban? Hangszerelésnél, a számok összerakásánál, hangzásánál figyelembe vetted, hogy ezek a dalok majd élőben, zenekari felállásban is el fognak hangozni? Vagy az egy másik történet, és maga a lemez is egy külön komponens?

Többnyire egyedül, ami a dalírást, hangszerelést, szövegírást és editálást illeti, de néha elakadtam egy szinten, főleg az ügyben, hogy élőben, a színpadon mit és hogyan tudunk megvalósítani. Néhány dal hangszerelése kihívás volt, például a szimfonikus jellegű T.I.M., vagy az első néhány dal, például a Bruises, amelynél még 80 sávval dolgoztam egyszerre. A zenekarbéli társaim (Kovácsovics Dávid, Oravecz Péter, Csizmás Andris, Kiss Árpi és Szabó-Sipos Ágoston) is sokszor kisegítettek a próbák során. Szeretem, ha van véleményük, de nem erőszakosak. És ők érzik, hogy mikor mibe szóljanak bele, amit örömmel veszek. Nem mindenki alkalmas arra, hogy így, erőszakmentesen és bátorítva álljon egy ötletgazdához, szóval ezt megbecsülöm bennük. A zenei programok használatára, ami eddig ismeretlen terület volt számomra, Csigó Tomi tanított meg. 10 év ellenállás után beadtam a derekam, és „against all odds“, azaz minden nehéz körülmény ellenére, lám, elkészült egy lemez!

Mi újság a neóval?

A Nagyfőnököt kell kérdezni, aki Milkovics Mátyás! Viccet félretéve, a neóval is jó pár dalt és videoklipet elkészítettünk az utóbbi pár évben, most pedig azokat is egy lemezre rakjuk, Matykó még finomítja, és megtoldja őket újabbakkal. Őszre datáljuk azt a megjelenést, egy nagyobb turnéval bejáratva a dalokat. A nyári és őszi koncertszezonban a neo sem pihen, szép, hosszú koncertlistánk lett.

Mennyire kedvez neked az utóbbi években fellendült elektronikus zenei hullám, és mennyire tartod ezt haladásnak? Szerinted nőttek az esélyek, és tágultak a határok ez által?

Nekem nem úgy tűnik, hogy csak az elmúlt években lendült fel az elektronikus zene, hiszen már a 80-as, 90-es években is azon szocializálódtunk zeneileg.

Számomra több lehetőséget, még több színű palettát jelent a zenében az elektronika, és kifejezetten élvezem, ha valami jól húz, odaüt, megjegyzem, visszahallgatom.

A legszebb, legapróbb finomságokat is elektronikával lehet fokozni, szóval ez csak ízlés kérdése.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Szerinted ez a nagy elektro láz hasznosabb vagy inkább kártékony az undergroundabb művészeknek?

Nem hinném, hogy bármi kártékony lenne, hacsak nem félünk tőle túlzottan. Olyan sok ember él még a Földön, mindenkinek jut mindenféle zenéből. A közízlés pedig folyton változik, nem kell aggódni emiatt. Szerintem ebben is meg lehet találni a középutat, ám őszintén szólva nem foglalkozom ilyen dolgokkal, idővel minden kártékony dolog kipörgi magát, és átalakul, aztán lesz egy másik közellenség.

Ha most lennél 20 éves, merre indulnál el az éjszakába, milyen zenéket ajánlanál a fiatalabb énednek?

Azt tenném, amit egyszer-kétszer meg is éltem, de még gimis koromban: fognám a barátnőimet, akik szintén túl sokat tanulnak, alig szórakozunk, és belesűrítenénk egy éjszakába az összes kedvenc dalunkat, leginkább a vállalhatatlan kategóriát, és hangosan előadnánk az utcán menetelve. A bolondságtól részegen…

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Merre koncertezel a közeljövőben?

Az utcákon a barátnőimmel. Elnézést! Április 29-én az A38 Hajón lesz a lemezbemutatónk.  Utána néhány vidéki koncert következik, majd egy szicíliai koncertmeghívásnak teszünk eleget, ami elég izgalmas lesz! Don Manoya álnéven tervezem a fellépést! (nevet)

Manoya –> Facebook || Bandcamp || YouTube

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás