Minden, amit nem tudtál még az Öngyilkos szüzek vészjósló filmzenéjéről

1999-ben az öt Lisbon nővér – Cecilia, Lux, Bonnie, Mary és Therese – bemutatkozott csipke hálóingjükben, tejszőke hajukkal és kipirult tinédzser-arcukkal. Sofia Coppola bemutatkozó rendezése nem csak vizuálisan ragadott el minket szeszélyes, álomszerű esztétikájával és a hetvenes évek letisztult divatjának megjelenítésével, hanem a zenei atmoszféra vészjósló, ugyanakkor nyugodt hangulat között teremtett egyensúlyát is hihetetlenül jól eltalálta a rendezőnő az Airrel.

Daisy Jones a Dazed and Confusednak készített interjút az Air tagjaival, melyből sok érdekesség kiderült a filmzenéről.

Például, hogy nem véletlenül olyan „lázas” hangzásúak a dalok: „Amikor a dobokat, illetve pár fő dalt vettünk fel, nagyon-nagyon beteg lettem, körülbelül 40 fokos lázam volt egy héten keresztül, és őszintén úgy érzem, hogy ez a láz a zenébe is belekúszott. Az érzékeim nagyon kiélesedtek és úgy éreztem, hogy jobb zenét készítek, mint bármikor korábban. Az egész testem forró volt és mintha felgyorsult volna az idő” – mondta Jean-Benoît Dunckel.

A Dirty Trip című számot eredetileg egy piszkos jelenethez szánták

„Azok voltak a kedvenc jeleneteim, amiket végül kivágtak a filmből. Például volt egy olyan pillanat, amikor Lux nagyon rákattan a drogokra és a szexre, és megfogja egy srácnak a „csomagját”. Amikor visszanéztük ezt a jelenetet, akkor Sofia nagyon zavarba jött és inkább kivágta. Azért lett a kedvencem, mert úgy éreztem, nagyon összezavarodtak a szerelem és a szex között feszülő ellentétről. Akárhogyan is, mi fölvettük ehhez a jelenethez a Dirty Tripet és hozzátettük ezt a piszkos ritmust. Végül egy másik jelenethez használtuk fel. Úgy érzem, Sofia meg akart szabadulni az ilyen piszkos, depresszív, negatív aspektusaitól az Öngyilkos Szüzeknek és ez a darab nem működött ezzel” – mondta Dunckel.

Inspiráló volt, hogy milyen szar volt tinédzsernek lenni

„Utáltam tinédzser lenni. Borzalmas időszak volt, és bár voltak jó barátaim, azért mégiscsak örülök, hogy vége lett ennek a korszaknak” – nyilatkozta a duó másik tagja, Nicolas Godin.

Nem lesz több hasonló

„Sok ember azt gondolja, hogy az Air zenéje olyan „filmzenés”, és ezért mindig jók leszünk ebben, de ez nem igaz. Ez egy igazi munka és nagy elhivatottságot igényel, ami művészként különösen nehéz, mert egy másik művész elképzeléseihez kell igazodnod. Akkor még meg tudtuk csinálni, mert fiatalok és frissek voltunk, nem olyan csalódottak, mint most. Nagyon örültünk a zenének és a filmnek, de manapság már sokkal idősebb vagyok, és nagyon szomorú lennék, ha odaadnánk a zenéket valakinek, aki végül úgy döntene, hogy nem teszi bele a filmbe. Úgy gondolom, ezért nem tudnánk ezt újra csinálni” – mondta Godin.

Azt akarták, hogy úgy hangozzon, amilyen érzés a halál lehet

„Emlékszem, amikor megnéztem az Öngyilkos Szüzeket a moziban, akkor teljesen csapdába ejtett. Úgy gondolom, az igazi lelke a zenének az a különös érdeklődés a halál iránt, illetve az az igéző érzés lehet, amikor a lelked a tested fölött lebeg halálkor és hirtelen nagyon szabadnak, a Földtől megszabadítottnak érzed magad, a felnőtt világtól, amit valójában gyűlölsz. Soha nem akartam öngyilkosságot elkövetni, nem éreztem magam ilyen borzalmasan, de úgy gondolom, a film sokszor feszegeti ezt a témát.” – mesélte Dunckel.

Nem hallgatták vissza azóta

„Soha nem hallgatom vissza, amit készítettem, szóval nem tudom, hogy most hogy hangzik a sountrack. Úgy gondolom, hogy nagyon nyomasztó ezeket visszahallgatni – mint amikor egy régi fotóalbumot böngészel végig, vagy hasonló. Az vicces viszont, hogy amikor utazok és rajongókkal találkozok, akkor mindig erről a sountrackről beszélnek. Úgy tűnik, ez az egyik legjobb dolog, amit valaha készítettünk, amit az emberek a legjobban szeretnek.” – Godin

Címkék: öngyilkos szüzek, Air, soundtrack, nicolas godin, jean benoit dunckel, kirsten dunst, the virgin suicides, filmzene, film, sofia coppola, mozi, kultfilm