„Mindannyiunknak eredendő célja szeretetben kapcsolódni egymással” – X Ambassadors-interjú

Miként születtek az új EP dalai?

Sam Harris: A Belong olyan dalok gyűjteménye, amelyeken már néhány éve dolgoztunk, de nem igazán illettek a legutóbbi lemezünkre, és arra sem, ami jelenleg készülőben van. Lehetőségünk volt a kettő között megjelentetni ezt a három, egymást nagyon szépen kiegészítő szerzeményt.

A dalok maguk abban a szabad térben, abban a bizonytalanságban születtek, amikor még nem tudtuk, hogy a legutóbbi, második lemezünknek, az Orionnak milyen lesz a hangzásvilága, ezért csak kísérleteztünk a különböző zenei stílusokkal, és csináltuk, ami jól esik.

Aztán megjelent az Orion, és ezek a számok még mindig ott voltak körülöttünk. Úgy éreztük, a történetünk részei és világot kell látniuk, úgyhogy megmutatjuk őket.

Miért kellett négy évet várnunk az Orion megérkezésére?

S. H.: Ennek több oka is volt, de leginkább azért, mert az első lemezünkkel, a VHS-szel zsinórban három éven át turnéztunk. Írtunk ugyan dalokat a turné közben, viszont mindannyian úgy éreztük, hogy ha stúdióba nem is, de legalább egy stabil, nyugodt helyre kell kerülnünk ahhoz, hogy az új dalok igazán megszülethessenek.

Adam Levin: Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag egy másik albumot kezdtünk el írni. Ez viszont kellett ahhoz, hogy az Orion összeálljon, mert a korábbi dalokon dolgozva találtunk rá a jó irányra.

S. H.: Ráadásul abban az írói helyzetben rengeteg nyomást raktunk magunkra. Én legalább is eljutottam egy olyan pontra, ahol sokkal többet gondolkoztam azon, hogy mások mit akarnak, mint azon, hogy én magam mit szeretnék.

Le kellett küzdenem ezt az állapotot annak érdekében, hogy képes legyek olyasmit alkotni, amit őszintének érzek. Azóta is ebben a szellemben haladunk előre, de most már igyekszünk nem túlagyalni közben a dolgokat. Rájöttünk, hogy nem érdemes túlstresszelni az alkotófolyamatot, mert a legkevésbé sem teszi jobbá a végeredményt.

Miként változtatok az alatt a négy év alatt művészileg?

Casey Harris: Sokat fejlődtünk dalszerzőkként, producerekként, és megtanultuk az egyik legnagyobb leckét.

Azt, hogy nem erőltethetjük a „slágergyártást”, simán csak arra kell fókuszálnunk, hogy a saját értékrendünk szerint jó zenét írjunk. Észrevettük, hogy hátráltat, ha túl sok elvárást pakolunk magunkra a következő dal sikerével kapcsolatban. A nyomás megöli a kreativitást.

S. H.: Őszintén szólva a dalok nagy része manapság a szerencsének meg az optimális körülményeknek köszönhetően kerül fel a toplistákra. Ezt a két dolgot viszont hiába is üldözzük, mert általában vagy jönnek maguktól, vagy nem. Nem mindig irányíthatjuk ezt a folyamatot. Úgyhogy megtanultunk olyasmivel foglalkozni, amit képesek vagyunk kontrollálni. Olyan dalokat írunk, amik ránk is hatással vannak, minket is képesek megindítani, és megfogalmaznak valamiféle igazságot. Amik számunkra is izgalmasak, másak, újszerűen hatnak.

Sam, egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy az Orion arra hívja fel az emberek figyelmét, hogy helyezzék a fókuszt önmagukra, kezdjék el gyógyítani és szeretni magukat. Miként lehetséges ez szerintetek?

S. H.: Bárcsak tudnám erre a választ, én is ezzel küzdök nap mint nap. Szerintem az egyik legfontosabb eszköze ennek a mások felé tanúsított empátia, ami segít, hogy magunkkal is együttérzőbbé váljunk.

Ha szemtől szemben állva valakivel nem felejted el azt, hogy igazság szerint fogalmad sincs, mi zajlik az életében, mit miért csinál, milyen fájdalmak, veszteségek érték, mivel küzd, elfogadóbbá válsz, és ez a saját életeden is visszatükröződik. Magadat is tisztább fényben kezded el látni.

Persze ez nem egyszerű. Olyan szörnyű dolgokkal ostorozom magam nap mint nap, amikkel mást sosem bántanék. Ezen nem könnyű változtatni, egy életen át kordában kell tartani hozzá az elmét. Ezért én személy szerint magamnak is címzem a dalszövegeim pozitív üzeneteit.

A. L.: Ezért fontos jelen lenni az „itt és mostban”, és tudni, hogy bár az agyunk olyan, mint egy védekező rendszer, sokszor mégis épp az okozza a gondjainkat azzal, hogy nem létező problémákkal állít szembe minket.

Meséljetek, hogy készülnek a dalaitok?

C. H.: Mostanában leggyakrabban közösen ötletelünk. Összegyűlünk, hagyjuk, hogy valami megszülessen, és aztán együtt megérleljük a dolgot. Minden alkalommal más ez a folyamat.

S. H.: Hagyunk időt magunknak arra, hogy szépen kifaragjuk a dalokat.

Még ha úgy is érzem, hogy megakadtam, és nincs semmi inspirációm, akkor is leülök a gitárral, és megadom az esélyt magamnak arra, hogy kijöjjek ebből az állapotból, és alkossak valamit. Elfogadom, ha nem sikerül, de legalább megpróbálom.

Milyen témákat érdemes dalszövegbe foglalni szerintetek?

S. H.: Gyakorlatilag bármit, amit az ember igaznak érez, mert abban hatalmas erő van. A lényeg, hogy őszinte legyen a szöveg.

Mit gondoltok, mi teszi létfontosságúvá az önkifejezést?

C. H.: Az ember nagyon szociális állatnak tekinthető biológiai szempontból, és szerintem pszichológiailag szükségünk van arra, hogy kapcsolatba kerüljünk másokkal. Az önkifejezés ennek a kapcsolódásnak az eszköze.

S. H.: Ugyanakkor szerintem egyfajta figyelemfelkeltés is. Próbálunk láthatóvá és szerethetővé válni az önkifejezés által, amikor félünk, és egyedül érezzük magunkat. Rájöttem, hogy én például azért osztom meg a közönséggel az érzéseimet, mert ha van más is, aki ugyanígy érez, akkor tudunk kapcsolódni, és máris nem vagyunk egyedül az örömünkkel vagy bánatunkkal. Ettől pedig minden szebbé és könnyebbé válik. Vágyunk az elfogadásra.

Szerintem mindannyiunknak eredendő célja szeretetben kapcsolódni egymással, és erre számtalan különböző módon törekszünk, ahogy nagyon sokféleképpen fejezzük ki önmagunkat is.

Bennem például tizenéves korom óta van egy rettentő mély bizonytalanság, és gyakran érzem úgy, hogy nem vagyok elég. És pont ez lök fel a színpadra, hiszen a közönségtől kapok egy erős visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy amit csinálok, rendben van.

Honnan ered a belső erőtök, amit megosztotok a közönségetekkel?

A. L.: A közönségtől. Az energia oda-vissza jár köztük és köztünk, közben pedig mérhetetlenül nagyra nő. Ez hatalmas hajtóerő mindannyiunk számára.

Címkék: casey harris, vhs, orion, barba negra, X Ambassadors, adam levin, interjú, sam harris