Messziről jöttünk, maradnánk – The Immigrants lemezkritika

Morvai Zsolt
2013.03.7., 19:39

Létezik még a rock ’n’ roll? Csinálnak még ilyet az emberek, vagy csak a dubstep maradt? Hát hogyne, nehogy megzavarjak bárkit is, nyilván gurul még az a kordély, csak lassan és döcögve. Unatkoznak rajta az emberek, mert sokszor hallják ugyanazt a számot teljesen más előadóktól. De egyik nap három idegen érkezett, azt rebesgették, hogy valami bevándorlók voltak. Ez az ő történetük.


Az Immigrants már 2012 előtt napvilágot látott, de valószínűleg többen ismerik őket az RTL Klub gyorslejáratú celebeket gyártó műsorából, a Csillag Születikből, ahol a mezőny nagy részét fél kézzel a földre kényszerítették. Már az is örvendetes tény, hogy egy normális zenekar (ismétlem, normális. És igen, itt az In Direttára gondolok) be tudott kerülni egy ilyen táborba, még akkor is, ha nem sokkal az utolsó fordulók előtt végleg el kellett távozniuk a stúdióból. A nyertes, Mészáros János Elek biztosan remek karriert futott be helyettük is.

Már ott is látni lehetett, hogy amit csinálnak, az nem műsor szerkesztőinek műve, ahhoz túlságosan összeszedett volt, mondhatni egy beérett produkció. A fiatalos lendület, a dalok, a dob, a gitár, az ének – minden a helyén volt ahhoz, hogy meghódítsák a rajongók és persze a zsűritagok szíveit. A kiesésük után nem sokat tétlenkedtek, hanem folytatták ahol abbahagyták – kis szünetekkel, mivel a tagok arcátlanul fiatalok, úgyhogy egyéb teendők letudása után folytatták csak a szent küldetésüket. Az élő fellépéseik egy sebességhatárt átlépő kamion erejével vágják oldalba a hallgatót újra és újra, hogy csak egy óra múlva éledjen fel, mikor a kiskorú rajongók hevesen tapsolva a setlistet tépkedik a srácok lába alól, ami jól jelzi, hogy a koncert igen sikeresen végződött.

Előadó: The Immigrants
Cím: Best Of Immigrants
Kiadás éve: 2013
Kiadó: Szerzői Kiadás
Honlap:  www.theimmigrants.hu
Értékelés: 7/10

Ezek után persze szúró fájdalom marad a szívünkben mikor végighallgatjuk a merészen/ironikusan ’Best Of’-ra keresztelt debütalbumot. Nyilván azt az elementáris erőt, amit egy élő show alkalmával megkapunk, egy fájl, amit otthon a gépünkön játszunk le nem fogja visszaadni, erre senki sem képes, vagyis inkább nagyon keveseknek sikerül elkapniuk a tökéletes hangzást és hangulatot. A dalok összességükben csodásan lettek megírva, ami mind a hangszerelésre, mind a szövegre vonatkozik, mégis néhol kicsit üresen szól a lemez néhány pontja, amik miatt kissé kényelmetlenül érezzük magunkat a székünkben.

http://soundcloud.com/user9650653/sets/the-immigrants-best-of-2013-1/s-hxtN2

Mindjárt visszacsöppenünk a 2008-ba és az a körüli időszakba a lemez elején, ami a ’Smiles Around Midnight’ indie rockos riffjének köszönhető, ami a következő – a rajongók által már jól ismert – kissé Wolfmotherre emlékeztető ’Hy Little Honey’-ra is hatással van, de innentől elkezd össze-vissza csapkodni a lemez az Inspector Cluzohoz hasonlító blues rocktól a 90-es évek pop-rockján át a visszafogott indie szerelmes dalig mindenbe belekap. Ez az ártó sokrétűség betudható egy fiatal zenekar útkeresésének, de még így is érezhető, hogy lett volna mit lefaragni a az elkészült dalcsokorból. A ’Never Forgetting This Town’ rádióbarát kedvességét a ‘Berlin’ dögös rockja váltja fel, amit nagyon feldob a feléhez beiktatott Gorillazos kiállás. A ‘Mira’ című szerzemény közben kicsit érezhető egyfajta elhalványulás, de a szövegében kiemelkedő, viszont nem említhető egy lapon a következő számmal, a ’Titties’-el, ami a huncut riffjével és szög egyszerű, üvölthető refrénjével fülbemászó közönség kedvenc már most is, de jelen esetben inkább bontja a lemez kohézióját annak építése helyett. Poénnak természetesen baromi jó, de nem illik olyan számok közé, mint a már említett Mira vagy a Berlin. Mindjárt ezután ütközünk az egyik leggrandiózusabb számba (‘Keroin’), aminek a hangzása rettenetesen el van találva, viszont kevés vontatottabb dolgot találnunk a Best Of-on, és ez sajnos a következő pár dalról is elmondható. Ezzel ellentétben, az album zárásaként is tekinthető ’Be Happy With Me’ vérbeli rock ’n’ roll, ami a kis blues rockos manírjaival még egy kellemes utolsó löketet ad, hogy pozitív benyomásokkal váljunk el a bandától.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Igazából nem mondható az, hogy a Best Of egy rosszul sikerült lemez, de egyelőre még abban a fázisban leledzik a zenekar, ahonnan alapos átgondolás után kéne csak továbblépni. Koncertzenekarként kirívóan jól helyt állnak, de ettől függetlenül el kell dönteniük, hogy merre indulnak tova, mert a jelenlegi sokszínűség élőben ugyan szórakoztató és megtáncoltat tömegeket, de az elkészült lemezre nem lett annyira jó hatással. Ettől függetlenül örülni lehet, hogy egy újabb olyan fiatal bandával bővült a hazai zenekarok klánja, akik képesek érzéseket kiváltani a emberekből, hallgatókból és rajongókból.

Szerző: Morvai Zsolt

Címkék: , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás