„Megölném magam internet nélkül!” – XXYYXX interjú
A blog-szférából főnixmadárként kiemelkedett Marcel Everett – művésznevén XXYYXX – mindössze két éve kísérletezik az elektronikus zenével, de a budapesti Akvárium Klubbot máris megtöltötte. Bőséges vacsorája után levezetésképp beszélgettünk vele az internetről, az illuminátusokról és a groupiekról is.
Először is leszögezném, hogy nem nagyon akarok a korodról beszélni, mert mint láthatod, én sem vagyok egy matuzsálem.
Te hány éves vagy?
22. Te pedig 16, ha jól tudom.
Igen, jövő hónapban leszek 17.
Akkor előre is boldog születésnapot!
Köszönöm.
Tegnap postoltál valami olyasmit a facebookodra, hogy rengeteg idegesítő ember vesz körül. Mi történt?
Rengeteg dolog, egyszerűen egy szusszanásnyi időm sem volt, szóval ez inkább nyafogás volt a részemről. De például nemrégiben épp játszottam, mikor odajött pár srác és elkezdték, hogy „hé, haver, játszd azt a rókásat”, még csak a dal címét sem tudták. Én meg úgy voltam vele, hogy ti minek jöttetek, ha még a zenémet sem ismeritek? Egyébként sok olyan ember jön el megnézni, aki csak az About You-t ismeri, én meg utálom. Olyan lassú, ők pedig folyton csak azt kérik. Nekem pedig egy előre elkészített szettem van, szóval nem tudom csak úgy lejátszani, mikor azt akarják. Ráadásul tényleg baromi lassú, kb 70 bpm, az átkozottul lassú. Nem tudom leadni élőben, még csak mozogni sem tudnék rá.
Szeretem, mint dalt, de olyan, amit otthon fülhallgatóval meghallgatsz. És akkor vannak ezek az emberek, akik semmit sem tudnak rólam, de közben azt hangoztatják, mekkora rajongóim, én meg csak nézek, hogy most komolyan? Az meg csak hab a tortán, mikor elkezdik, hogy „eszméletlenül bírom ezt az xxyyxx dolgot, én vagyok a legnagyobb rajongód”- és mondják ezt Charlie-nak (Giraffage), úgy, hogy én ott állok mellette. Tényleg nagy rajongóim, csak épp nem tudják, ki vagyok.
És hogy képzeled el a tökéletes közönségedet? Táncolnak vagy bodysurf-ölnek, esetleg csak tátott szájjal állnak?
Talán olyan emberek, akik jól érzik magukat a drogoktól, elég részegek, az a jó, ha mozognak. Nem szeretem, mikor csak egyhelyben állnak és néznek rám, attól csak idegeskedni kezdek. Szeretem, ha a közönség egy laza massza, csak általában a drogos közönség lazább. Tudom, ez baromi furán hangzik, de ez az igazság.
És te szoktál táncolni, mikor zenélsz?
Elég nehéz, de én tényleg próbálkozom, kezdek hozzászokni. Persze sok esetben annyi mindenre kell koncentrálnom, hogy képtelenség lenne, hogy elkezdjek mondjuk ugrálni. Mindenesetre azért mozgok, szeretem rázni a seggem.
13 éves korod körül még együttesekben játszottál. Milyen bandák voltak ezek?
Semmi olyan, ami jó lenne. Hardcore bandák voltak.
És mi volt a szereped?
Vokáloztam vagy gitáros-vokalista voltam, de ezt soha többé nem fogom csinálni.
Hogyan döntötted el, hogy akkor mostantól elektronikus zenét játszol, egyedül?
Mindig is ki akartam próbálni. Folyamatosan jöttek ezek az új producerek a semmiből, én meg kíváncsi voltam, ezt mégis hogy ültetik át élő produkcióba. Sok olyan producer van, aki nem dolgozik együtt másokkal. Azt vettem észre, hogy nagyon elégedettek azzal, hogy a saját zenéiket csinálhatják, nem csak a közönség, de a maguk szórakoztatására is. Úgy voltam vele, hogy ezt én is akarom, nagyon inspiráló. Persze emellett ott volt az újdonság varázsa, a több évi hardcore-szarság után.
A blogszférának köszönhetően váltál ismertté. Mit tennél internet nélkül, mit gondolsz, hol tartanál?
Tuti megölném magam. Nagyon unalmas lenne a világ nélküle. Teljesen kibukok, ha valahol nincs wi-fi. Amikor arról beszélünk, hol játszunk legközelebb, mindig az az első kérdésünk, hogy „de wi-fi ugye lesz?” Az internet elég addiktív dolog. Persze sehol sem lennék nélküle zeneileg.
Fel tudod idézni az első alkalmat, mikor egyedül voltál színpadon? Milyen volt?
Borzasztó volt. Egy fesztiválon voltam, és FL Studio-t használtam. A napfény egyenesen a szemembe sütött, nem volt midi-kontrollerem, végig a laptopomat használtam, nagyjából egy effekt volt, amit folyamatosan ismételgettem úgy 30 percen keresztül. Ráadásul az utolsó számnál az FL Stúdió tönkrement, és iTunesról kellett játszanom, borzasztó volt. De úgy gondolom, ezen is túl kellett esnem, most ha visszagondolok, már inkább csak nevetek rajta egy jót.
Mit mondtak a barátaid?
Nyilván azt mondták, hogy király volt, de valószínűleg csak hazudtak. Pontosan tudom, mennyire rossz volt. De végül is kedves tőlük, hogy nem akartak megbántani.
Számomra te egy…(lapot olvassa) igen, ezek a kérdéseim.
Csak próbálok előre felkészülni. (nevet)
Igen, azt látom. Szóval számomra te egy misztikus figura vagy. Nem nagyon tűnsz fel a videóidban, furcsa művésznév mögé bújsz, amit nálunk például csak „a sok ikszesnek hívnak”…
Sok ikszes, na, ez tetszik!
…és itt van a profilképed is, ami miatt sokan arra gyanakszanak, közöd van az illuminátusokhoz…
Nemrégiben nyilatkoztam a Vice magazinnak erről, ott nagyon szarkasztikus voltam. Komolyan nem értem néha az embereket. Ők tényleg ezt gondolják? Jönnek olyan kommentek az oldalamra, hogy „bírom a zenéd, de nem tisztellek, mióta kiderült rólad, hogy az illuminátusokhoz tartozol.” Először is: mi a f*sz?! Másodszor pedig mégis mi a francért lenne egy 16 éves srác illuminátus? Egy nagy szervezet, ami egy új világot akar, tök nevetséges, mintha egy rajzfilmben lennénk. Jó, világuralomra törünk, és utána? Ünnepelni fognak! De mihez kezdenénk ezzel? Szóval semmi közöm hozzájuk, azt a logót még gimiben rajzoltam az egyik órán, aztán kicsit photoshoppal meg lett effektezve, hogy úgy nézzen ki, mint egy albumborító, és aláírtam, hogy xxyyxx, ennyi. Úgy gondoltam, illik a zenéhez. Nem próbálok különcködni vagy misztikus figurának tűnni.
Akkor nem vagy az a fajta előadó, aki szeret egy lépés távolságot tartani a közönségtől?
Igazából sokat beszélgetek emberekkel, főleg a facebook oldalamon, talán kevés olyan előadó van, aki tényleg ilyen aktív a közönségével. Sokszor írják, hogy „te jó ég, te válaszoltál!” Hát igen, ha kérdeznek, ez megesik. Az emberek valamiért engem komolynak tartanak, de fogalmam sincs, miért. Nem szerepelek a videómban, mert nem én csinálom. Amúgy a kezdeti szar cuccaimhoz készített videókban még szerepeltem. Ez az egész arcnélküliség abból jön, hogy nincs elég önbizalmam. Nem akarom, hogy az emberek az alapján ítéljék meg a zenémet, hogy hogyan nézek ki. Másrészt meg nincs túl csinos arcom.
Nincs semmi baj az arcoddal.
Nem tudom, szerintem furcsa, még nem sikerült hozzászoknom. De nem akarok távolságot tartani, bírom a rajongóimat.
Grimes rajongóként meg kell kérdeznem, miért utáltad őt annyira?
Az már a múlt, már én is szeretem őt! Nem is volt rendes okom utálni, valószínűleg csak féltékenységből tettem. Mindenhol szembejött velem, és mikor meghallgattam az albumát, nekem olyan átlagosnak tűnt, és rosszul éreztem magam attól, hogy ő mégis mindenhol ott van, miközben velem senki sem foglalkozik. De mostanra egészen megkedveltem.
Örülök. És akkor végezetül: az oké, hogy nem ihatsz alkoholt, de attól még szexelni szabad. Vannak groupie-jaid?
Nem igazán, a lányok mindig csak Charlie-val akarnak beszélni. Úgyhogy én általában csak csendes megfigyelőként ülök a háttérben és iszogatok. Előfordul, hogy odajönnek hozzám lányok és elmondják, mennyire bírták a szettemet, kezet fogok velük, aztán hátat fordítanak és el is mennek. Mire utánuk szólnék, már eltűnnek.
Ezt sajnálom, viszont köszönet az interjúért!
