A divatillusztráció dinamikusan fejlődő és egyre nagyobb figyelmet keltő, ám viszonylag kevéssé kutatott művészeti ág, melynek gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Az utóbbi évtizedekben a fókusz az öltözékek bemutatásáról egyre inkább a független önkifejezésre került. Az október 20-ig látható sokszínű és izgalmas tárlat dán, észt, finn, norvég és svéd művészek alkotásain keresztül ismerteti a divatillusztráció jellegzetes technikáit és legújabb trendjeit.
A változatos tematikájú művekben geometria és szürrealitás, természet és mitológia, hétköznapiság és poézis keveredik.
A kiállító művészek többsége olyan neves kiadványoknak dolgozik, mint például a Guardian, a The New York Times, a Telegraph, a Vogue és az Elle. Ihletadó forrásként többek között az alábbiakat nevezik meg: manga, Patti Smith, a 60-as és 70-es évek, egy jó csésze kávé, szubkultúrák, a mindennapi élet mágiája, szecesszió, Matisse, görög vázafestés, japán kalligráfia…
Az elmúlt tíz évben a divatillusztrációt egyre élénkebb figyelem övezi a művészettörténészek és a galériák részéről, illetve mind többször szerepel online kiadványokban és kiállítási anyagokban is. A fősodrú divatmédia érdeklődésének fókusza megváltozott, az új kiadványok száma és tematikus sokszínűsége azonban bizonyítja, hogy a divatillusztráció iránti érdeklődés nem csökken.
500 éves történetének dacára a divatillusztráció nem foglalt el mindig olyan helyet, mint napjainkban. Virágkorának vitathatatlanul a két világháború közti időszakot tekinthetjük. A fotográfia és a merkantilista világnézet térnyerésével az ötvenes években megingott a divatillusztráció szilárdnak hitt pozíciója, mégsem tűnt el végleg a küzdőtérről, hanem új esztétikai megközelítéseket alkotva, a hatvanas évek fellengzősen optimista légkörében lerázta magáról a történelmi terhet. A reformerek nem válogattak az eszközökben – számos korábbi korszakból származó műalkotás végezte a kukában.
A divatillusztrációk a kutatók bosszúságára természetüknél fogva ellentmondásosak és sokoldalúak, hiszen elválaszthatatlanok a reklám, a kereskedelem és a művészet világától.
Valószínűleg ez az oka annak, hogy a többi, könnyebben meghatározható mainstream műfajhoz képest a divatillusztrációk a képzőművészet peremterületére szorulnak. Sajnálatos módon évekig ugyanez volt a sorsa a plakátművészetnek, sőt az iparművészetnek is. A divatillusztráció varázsa a látszólagos ellentmondásosságában rejlik: a korízlést tükröző marketingfogás, mégis konzervatívan ragaszkodik az európai rajzkultúra alapvető értékeihez.
A divatillusztráció az idők során összegezte az európai kulturális tér legnagyobb mestereinek kézjegyét a reneszánsztól a popig.
Dürer, Ingres, Degas, japános lobbanékonyság és minimalizmus, a szecesszió és az art deco esztétikuma, a hatvanas-hetvenes évek pszichedéliája csupán néhány példa a divatillusztráció technikáinak és hagyományainak bőségére. A divatillusztráció némiképp retró hangulatú konzervativizmusában egy jó adag idealizmus is megbúvik, amely főhajtás a műfajt inspiráló történelem, divattervezés és design-t hagyományai előtt.
Napjainkban, amikor a kereskedelmi művészet nagyrészt a különböző számítógépes programok kezelésén alapul, a divatillusztráció hű maradt a kézügyesség ősi készségéhez, még akkor is, ha a technikák szintézisével vagy számítógépes utómunkálatokkal elegyíti azt. A kéz, a ceruza és az ecset ereje, még ha ötvözik is a tervezőprogramok nyújtotta lehetőségekkel, egyfajta egyediséget hoz létre. Ebben a tekintetben a divatillusztrációt túlzás nélkül helyezhetjük egy szintre az haute couture-rel.
Míg a divatfotó technikai részleteinek köszönhetően nagy gonddal mutatja be a tervezők alkotásainak struktúráját és formáit, addig a divatillusztráció játszi könnyedséggel még többet foglal magában: általánosságokat fogalmaz meg a korszakról, a várakozásokról, a poézisről, ezáltal pedig talán még pontosabban fejezi ki a divatot és korunkat.
Miért pont az északi országokról kerülnek szóba, amikor a kortárs divatillusztrációt veszik górcső alá?
Valószínűleg azért, mert ezek a művészek testesítik meg leginkább a mítosz spontán teremtő kedvét, amely távolról, már-már a világ pereméről szemlélve a szépséget egy puszta vonallal magába foglalja a múlandót és az időtlent.
ÚJ ÉSZAKI DIVATILLUSZTRÁCIÓ – kiállítás a Design Hét Budapest 2016 programjában
A kiállítás kurátora: Toomas Volkmann
További információkat erre találsz.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.