Mapplethorpe feketén-fehéren a Lumuban

Avatar photo
2012.06.3., 18:00

Robert Mapplethorpe kétségkívül a huszadik századi fotográfia egyik legfontosabb művésze, és egyben a műfaj történetének meghatározó képviselője. Az antik és a reneszánsz szobrászatból merített inspirációt jellegzetes tónusú fekete-fehér képeihez, amelyeken főként férfi és női portrék, meztelen testek, bizarr szexuális helyzetek vagy művészien megvilágított virágcsendéletek jelennek meg. A hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig tartó pályafutása során olyan hírességeket is fényképezett, mint Andy Warhol, Deborah Harry vagy Patti Smith.


A budapesti Ludwig Múzeum kiállítása Robert Mapplethorpe közel kétszáz munkáját mutatja be, korai polaroid képeitől az utolsó évekig. A Magyarországon első alkalommal látható, nagyszabású tárlat a New York-i Robert Mapplethorpe Foundation-nel együttműködésben született.

„A tökéletesség azt jelenti, hogy semmi nem kérdőjeleződik meg a képen. Van néhány képem, amelyeken tényleg nem lehet azt a levelet vagy azt a kezet elmozdítani. Ott vannak, ahol lenniük kell. Nincs kérdés, csakúgy, mint az igazán nagy festmények esetében. A tökéletlenséget gyakran érzem a kortárs művészet problémájának. Ez nem anatómiai pontosságot jelent persze; egy Picasso portré például tökéletes. Egyszerűen nem megkérdőjelezhető. A legjobb képeim esetében nincs kérdés – a mű van.” (Robert Mapplethorpe)

Mapplethorpe nem készült fotográfusnak. Korai kollázsaihoz és talált elemeket felhasználó oltárszerű installációihoz magazinfotókat használt, ezek célzatosabbá és tökéletesebbé tételéhez kezdett el maga is fényképezni. Közvetlen környezete és személyes vágyai, a New York-i alternatív körök, saját homoszexuális identitása, a szexualitás nem hagyományos formái, s az ekörül szerveződő közösségek meghatározó témái lettek. A hetvenes évek New Yorkja az egymásba érő szubkultúrák, a szexuális szabadság, a poszt-pop és a rock-and-roll nagy olvasztótégelye volt. Andy Warhol és holdudvara, a Factory, filmjeinek és életművészetének szupersztárjai, vagy a legendás Chelsea-hotel lakói egyaránt Mapplethorpe környezetéhez, művészetének inspirálóihoz és közönségéhez tartoztak.

Ismert és ismertségre vágyó emberekről készített portréi saját magát is ebben a körben helyezik el: a híres művész, aki vágyott a társadalomból valamely módon kiemelkedő emberekkel való kapcsolatra, de nem rendelte alá magát nekik. Filmsztárok, zenészek, írók, képzőművészek, a hetvenes-nyolcvanas évek New Yorkjának meghatározó és ismert figurái, pornósztárok és testépítők álltak kamerája elé. Portéi megkapóak és elegánsak, a fotográfus intenzív figyelmének, humorérzékének és a monumentalitás iránti vágyának lenyomatai.

Mapplethorpe munkái megnyitották a magasművészet tereit a meleg és s/m (szado-mazo) identitás előtt, konvenciókat forgattak fel és hallgatólagos társadalmi egyezményeket hágtak át, előítéleteket tettek nyilvánvalóvá. Mindez a művész személyes vágyainak és önmeghatározásának útját követte. A nyolcvanas évek Amerikájában, az AIDS-től való rémület első pillanataiban, a homoszexualitás elítélése és a betegségtől való körvonalazatlan félelem összekapcsolódott. Mindez felerősítette a Mapplethorpe fotók körüli egyébként is intenzív vitákat, újabb tónust adott a konzervatív tiltakozók hangjának. (Mapplethorpe-nál 1986-ban diagnosztizálták az AIDS-et, ennek szövődményeibe halt bele 1989 tavaszán.)

Robert Mapplethorpe kétségkívül a huszadik századi fotográfia egyik legfontosabb művésze, és egyben a műfaj történetének meghatározó képviselője. Az antik és a reneszánsz szobrászatból merített inspirációt jellegzetes tónusú fekete-fehér képeihez, amelyeken főként férfi és női portrék, meztelen testek, bizarr szexuális helyzetek vagy művészien megvilágított virágcsendéletek jelennek meg. A hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig tartó pályafutása során olyan hírességeket is fényképezett, mint Andy Warhol, Deborah Harry vagy Patti Smith.

A Ludwig Múzeum kiállítása a New York-i Robert Mapplethorpe Foundation anyagából mutat be reprezentatív válogatást, amely lenyűgöző képekkel rajzolja meg e kivételes alkotó botrányoktól sem mentes életművét.

Időpont: 2012. május 25. – 2012. szeptember 30.
Helyszín: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Művészetek Palotája
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Jegyek: www.ludwigmuseum.hu

Címkék: , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás