“Magyarország egy igazi kis tündérország” – Glass Animals-interjú

Phenom'enon
2016.11.10., 16:07

Idén augusztusban jelentette meg második nagylemezét a legtöbbször az alt-J-hez hasonlított oxfordi kvartett, a Glass Animals, akik How To Be a Human Being című albumukkal bizonyították, hogy teljesen felesleges őket bárkihez is méregetni, hiszen önmagában is napjaink egyik legeredetibb és legszerethetőbb formációjáról van szó. Szerda este a teltházas Millenárison pedig olyan koncertet adtak, hogy azóta is az állunkat keressük. Az eszeveszett buli előtt a végtelenül kedves és a legjobb értelemben vett bolond frontemberrel, Dave Bayley-vel beszélgettünk.

Amikor először hallottam az új albumotokat, úgy gondoltam, hogy a cím (How To Be A Human Being) egy tanács. Aztán ahogy a dalokat hallgattam, arra jutottam, hogy tanács helyett inkább társadalomkritika. Közel járok az igazsághoz?

Van benne valami, igen. A felszínen ezek csak rövid kis sztorik, de van mögöttes tartalom. Olyan, mint amikor valaki elmesél neked egy egyszerű történetet, amibe aztán ha jobban belegondolsz, sokat elárul az illető életéről, aztán abba is belegondolsz, és ezek így együtt alkotnak egy nagy világképet.

Az első albumotok (Zaba) sokkal kísérletezőbb volt, míg a második jóval érettebb. Gondoljátok, hogy ezzel megtaláltátok a saját hangzásotokat?

Hát, talán…? (nevet) Másféle hangzás volt, de szerintem ugyanúgy a sajátunk volt az is, egyszerűen csak mi magunk is mások voltunk akkoriban. Azelőtt nem készítettünk lemezeket, nem játszottunk zenekarban, nem álltunk színpadon, fiatalok voltunk és naivak, így az album is kicsit szégyenlős, mondhatni absztrakt lett. Ez tökéletesen visszaadja, hogy milyenek voltunk akkoriban. Az új albumunk azután készült, hogy hosszú időn keresztül turnéztunk, körbeutaztuk a világot, érdekes emberekkel találkoztunk, így természetesnek tűnt, hogy emberekről  kezdjünk dalokat írni. De szerintem a következő albumunknak megint csak más hangzása lesz.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Zaba sikere után mindenki a Radioheadhez, az Animal Collective-hez és az alt-J-hez hasonlított titeket. Ki inspirálta az új lemezt?

Nem igazán hallgattam zenét, amíg az albumon dolgoztunk, szóval őszintén szólva fogalmam sincs. Gondolom mindenki, akit valaha hallgattam.

A számcímekben szereplő karakterek nem mindennapi emberek mindennapi problémával, ehelyett találkozunk lusta barátnőkkel (Lazy Girlfriend) és gyilkos anyákkal (Murder Mother). Honnan jött az ötlet ezekhez a karakterekhez?

Szimplán a rengeteg utazgatásból. Ahogy mondtam, számtalan izgalmas emberrel találkozunk, akik tele vannak elképesztő történetekkel. Szóval van a felszín, a sztori, és mögötte ott egy ember élete.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A hetedik dal nagyon érdekes, ez egy nagyon rövid darab, összesen 36 másodperc. Mi volt pontosan a koncepció a Premade Sandwiches mögött?

Egyszerűen csak leültem, elkezdtem írni, és ez jött ki. Egy szemtelen dalnak szántam, bár eredetileg sokkal hosszabb volt, ötperces, aztán végül eléggé megnyirbáltam. Én nem akartam, hogy felkerüljön az albumra, de a srácoknak nagyon tetszett, úgyhogy muszáj volt.

Hogy zajlott a munkafolyamat? Volt valami bevált rendszer, vagy hagytátok, hogy minden jöjjön magától?

Általában csak leülünk, és hagyjuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, de előfordul, hogy az ember megakad, amire ennél az albumnál találtunk egy jó megoldást. A lényeg az volt, ha ott volt előttünk a készülő dalszöveg, de nem jött az ihlet, a dal főszereplőjét kezdtük el kidolgozni. Apránként kibogoztuk a szálakat, például hogy hol lakik, miket tart az otthonában, mit néz a tévében, mit szeret csinálni, ilyesmik. Ha ezek megvoltak, csak meg kellett nézni egy epizódot a karakter kedvenc műsorából, vagy valami hasonló, ami aztán nagyon sokat segített.

Aktívan részt vettetek az utómunkálatokban?

Húha, igen, én imádom az ilyesmit. Imádok keverni, szeretek minden ilyen munkálatot. Tudom, hogy elég stréberül hangzik, de tényleg odavagyok érte.

Van kedvenc számod az új albumról?

Igen, az utolsó dal, az Agnes.

glassa2

fotó: Mayer Noémi

Már egy ideje turnéztok az új albummal, milyenek a visszajelzések?

Iszonyúak. Rettenetesek. (nevet) Nem, egyébként nagyon izgalmas az egész turné, a tegnapi koncertközönség elképesztő volt. Az előző lemez sokkal lágyabb volt, szóval a közönség is sokkal gátlásosabban viselkedett, az új albumunkon viszont sokkal keményebb, gyorsabb hangzásra törekedtünk, az emberek pedig teljesen megőrültek. Úgy értem, felugráltak a színpadra, még mosh pit is többször volt, ami nekünk iszonyatosan furcsa, de nagyon jó élmény.

Nem először jártok Magyarországon – milyen emlékeitek vannak a korábbi koncertekről?

Arra emlékszem például, hogy az Akvárium Klub tök jó hely volt. Meg a koncert is, természetesen az is jó volt. Akkor volt egy teljes napunk körülnézni, és nagyon tetszett a város, csak sétálgattunk a folyó mentén, de gyönyörű, igazi kis tündérország.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

interjú: Kaiser Vivien, Kovács Réka

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás