A zenei és filmes díjátadók meglepő módon sosem kizárólag a zenéről vagy a filmekről szóltak, az ilyen rendezvények egyik legfontosabb eleme a résztvevők által viselt ruhaköltemények és azok rangsorolása vagy kiértékelése. Mostanság pedig az is egyértelművé vált, hogy egy-egy ilyen ceremónia kiváló alkalom a véleménynyilvánításra és egy fontos ügy melletti nyílt kiállásra is. Ezt a két hozzávalót pedig akár ötvözni is lehet.
A film -és zeneipar természetesen még mindig a szexuális erőszak elleni harctól hangos, és egyre több nő szólal fel az ügyben, és ahol már a szavak nem elég erősek, ott jönnek be a határozottabb véleménynyilvánítási formák, mint például a ruhák.
Sok résztvevő fehér rózsával érkezett a díjátadóra, mellyel a szexuális erőszak ellen fellépni kívánó Time’s Up mozgalmat támogatták, Lorde azonban a maga útját járta, és virág helyett egy esszét viselt kiegészítőként. Vörös ruhája hátára Jenny Holzer amerikai művész feminista esszéjét varrta fel, mely a hetvenes években megjelent Inflammatory Essays című gyűjteményből származik.
A sors finom iróniája, hogy bár az új-zélandi énekesnő egyike volt az Év Albuma jelöltjeinek, és egyben az egyetlen női jelölt volt a kategóriában, végül nem vihetett haza szobrocskát, illetve nem is lépett fel a ceremónián. A női jelöltek nem arattak nagyot idén, mivel egyedül Alessia Cara volt az aki szobrocskát vihetett haza.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.