Lemezpremier! Döntsd el te, a skeemers melyik oldalát szereted!

Avatar photo
2018.02.28., 19:15

Egészen érdekes történet a skeemersé. A magyar beach-pop kiskövetei két éve adták ki első számukat, a Fairlady-t, amely nagyot robbant, több reklám aláfestése lett, és az Index dalversenyébe is bekerült. Nem sokkal később megjelent az EP-jük, a So Nice, de a lemez több mint egy évig váratott magára – pedig már régen megírták. Most viszont végre bemutatják nálunk a the venice periodot, amelyet egyébként élőben március 7-én a Toldiban hallhattok. Interjúnkban még azt is elárulták, mennyire porosodtak be a dalok a fiókban. Spoilerveszély: szerintünk semennyire!

Úgy tudom, mindannyian zenéltetek már zenekarban a skeemers előtt. Mesélnétek erről?

Szabó Gergő: Én a skeemersen kívül még a méltán híres Bozóban is játszom, illetve van két olyan zenekarom is, amelyek jelenleg nem igazán nevezhetőek aktív formációnak: a Ramones-feldolgozásokat játszó Romanes, illetve a Központi Hatalom.

Juhász András Jui: Nekem is volt egy zenekarom korábban, még a gimis időkből, ami ska zenét játszott.

Ferenczi Szoni: Én olyan zenekarokban énekeltem, ami azért teljesen más világ volt.

Első dalotok rögtön egy sikersztori: a Fairlady hazai viszonylatban nagyot robbant, például az Index dalversenyébe is bekerültetek. Nem volt rajtatok nyomás, hogy akkor most rögtön ki kell adni valami újat?

Gergő: Az, hogy a Fairlady ilyen sikeres volt, minket is meglepett kicsit, de már a szám első szárnypróbálgatásain érezni lehetett – többek közt az alapján, hogy milyen egyszerű és súrlódásmentes folyamat volt a megalkotása (ami így belegondolva a későbbi számainknak rendkívül jó alapot szolgált) -, és hogy bekerült néhány reklámba is. Az tényleg sokat segített.

Szoni: Így van, viszont nem éreztünk emiatt különösebben nyomást. Ez a dal is spontán született, és alapvetően is igaz ez az dalszerzésre nálunk, hogy nem izguljuk túl a dolgot. Amúgy sem vagyunk különösebben nyomulósak, de persze örültünk, hogy akár ennek köszönhetően több emberhez jutottunk el.

Az első EP-tek, a So Nice megjelenésekor már azt nyilatkoztátok, hogy egy nagylemeznyi anyag is lenne, de elfogyott a pénzetek. Azóta a fiókban álltak a dalok, vagy átmentek valamiféle változáson?

Jui: A hangmérnökünk, Puha Szabi stúdiója költözött, mi pedig ragaszkodtunk ahhoz, hogy vele dolgozzunk, mert az EP miatt már nagyjából tudta, hogy mit szeretnénk, és fontos volt az is, hogy a számok hangzása egységes tudjon maradni a lemez miatt.

Gergő: Nem terveztük egyébként, hogy az anyag ennyit fog késni, mindig változott az egész, először jött az, hogy nyáron jelenjen meg, de hát ki ad ki lemezt nyáron. Aztán a következő tavasz volt belőve, de ez a költözés tényleg kicsit keresztbe tett. De igazából nem siettünk sehova, a lényeg mindig az volt szerintem, hogy megfelelően szóljanak a dalok.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A lemezfelvétel egyébként milyen körülmények közt zajlott?

Gergő: Konkrétan egy nappaliban. Eltoltuk az asztalt, és úgy.

Szoni: Én 15 éves koromig a Velencei-tónál éltem, és van ott egy házunk, amit csak nyáron használunk. Ide beköltözünk három napra, Puha Szabit is visszük magunkkal, és tényleg, ahogy Gergő is mondja, a nappaliban felvesszük a dalokat.

Gergő: Egyébként érdekes, mert a lemezt például két nap alatt vettük fel, és valahogy teljesen más volt. Az első nap még azért sokkal többet hibáztunk, minden dalt vagy 45-ször eljátszottunk, hogy összeálljon. De már csak attól is, hogy együtt vagyunk összezárva, meg teljesen ebben vagyunk, ráhangolódtunk annyira, hogy vasárnap már ezzel keltünk, és sokkal hatékonyabbak is voltunk.

Az EP hat dala is szerepel a lemezen, de kicsit más sorrendben, és szerintem az anyag egészének erőssége a számlista, mert lendületes, jól felépített anyag lett. Mennyire foglalkoztatok ezzel?

Szoni: Jól látod, fektettünk ebbe energiát, de azt sem most találtuk ki. Valójában olyan sorrendben vannak a lemezen a dalok, ahogy azokat a koncerten játszani szoktuk, szóval a koncepció már elég régi, és már az elejétől igyekeztünk egy olyan műsort összerakni, aminek van egy bizonyos íve, és nincs benne, hogy koncerten kínos csendek közt a setlisten nézzük, hogy mi legyen a következő szám. De tényleg, az elején van egy „bumm a közepébe” érzés, aztán egy lassabb blokk, a végén pedig újra felgyorsul az egész.

És figyeltétek egyébként a közönség reakcióját?

Gergő: Egy koncert nagyon sok tanulsággal tud szolgálni. Egyrészt észreveszed, hogy melyik számok működnek jobban, milyen sorrendben. Másrészt kitapasztalhatod, hogy hova rakjál be kicsit lassabb számokat, hogy ne úgy tűnjön, hogy most akkor ez a mi részünk, ti addig kimehettek, max. gyújtsatok gyertyákat, hanem arról van szó, hogy azok a számok is tényleg szerves részei az előadásnak. Nekem sokkal szimpatikusabb az a hozzáállás, amikor egy zenekarnak van egy kész, jól átgondolt műsora (lásd Ramones), és azt tökéletesítik. Ezáltal akár lehet más dolgokra is koncentrálni, mint a színpadon megjelenés, mozgás, ilyesmik. Meg egyszerűen jó látni azt, hogy a koncerteken milyen lelkesen dülöngéltek a mi zenénkre.

Szoni: Sőt, volt aki már velünk énekelte a dalokat, ez nekem, mint szövegírónak mindig nagyon megható!

Én úgy érzem, hogy az egész lemezt átjárja egy bizonyos könnyed feelgood érzés, és emiatt valahogy úgy képzelem, hogy a dalszerzés is elég szabadon zajlik. Mennyire járok messze a valóságtól?

Szoni: Tényleg nem erőltetjük túl a dolgot. Jui és Norbi lakótársak voltak, így általában ők hozták az alapokat az otthoni jammelgetésből, a próbán pedig mindenki hozzáteszi a magáét. Fontos elmondani, hogy az albumot még a korábbi dobosunk, Szabó Gyula dobolta fel, akit azóta Mónus Marci váltott a múlt év végén. Ő március 7-én debütál a közönség előtt a lemezbemutatón.

Az albumnak van egy sajátos hangulata, valahogy minden dalnál el tudok képzelni egy képet, például az I Don’t Mindnál, hogy valaki egy Cadillac-kel egy pálmafás tájon száguld keresztül, és belekap a szél a hajába, vagy az Abandoned Childnál, ahogy rossz amerikai tinifilmesen a bálban játszik a suli legkúlabb zenekara. Ti mennyire képzeltek egy magatok elég egy vizuális képet, amikor a számokat írjátok?

Szoni: A Fairlady például pont így született. Megkérdeztem Juit, hogy mi ennek a számnak a hangulata. Jui pedig azt válaszolta, hogy valami olyasmi, mint amikor egy Nissan Fairlady-vel száguldozol. Végül ez adta az ihletet a dalszöveghez is.

Jui: Igen, sokszor történik így, hogy megkérdezik, milyen a dal hangulata, és mivel én nem tudok szöveget írni, ezért sokkal inkább képekkel, hangulatokkal tudom ezeket átadni.

Melyik dalt emelnétek ki a lemezről, és miért?

(hosszas csend)

Gergő: Sokat gondolkodtok rajta, pedig szerintem viszonylag egyértelmű, hogy az On My Own az. Abban a dalban csúcsosodik ki szerintem az, ami a skeemerst a legjobban jellemzi.

De egyébként pedig neked kell eldöntened, hogy a zenekar melyik oldalát kedveled a legjobban, a Szoni gyönyörű, karcos, bluesos hangját, Jui gitártémáit, amik lehozzák a csillagokat az égről, és amitől még Slash is elmorzsol egy könnycseppet.

Szoni: Én is az On My Ownt választanám, mert ezt a számot úgy írtam meg, hogy a mai napig pontosan tudom, mi az az érzés, amiről szól. A dalírásnak kicsit van egy terápiás jellege, így segít a problémák feldolgozásában is.

És mi ez az érzés?

Szoni: Elsősorban a pánikbetegségről szól, de szerintem mindenki bele tudja képzelni magát, függetlenül attól, hogy min megy keresztül. Sokszor nem merünk segítséget kérni a környezetünktől vagy szakembertől, hanem egyedül próbáljuk megoldani a dolgokat. Ez a dal erről a vívódásról szól.

Jui, te nem választottál számot.

Jui: Nem tudom eldönteni. Nem is tudom a dalaink címét, mutassatok már egy számlistát! (nevet)

Gergő: Az I Don’t Mindban például nagyon jó a gitártéma.

Jui: Igen, azt csípem, de nem az a kedvencem.

Szoni: És az On My Own?

Jui: Az se rossz. Na jó, legyen az Abandoned Child.

Gergő: Hm, érdekes választás.

Szoni: Elsőre én is azt akartam mondani! Csak aztán Gergő mondtad az On My Ownt, és jött az isteni szikra!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Terveztek még valamilyen videót, kislemezt?

Gergő: Szeretnénk videót, csak ez nem olyan egyszerű, mert ha már csinálunk egyet, akkor jót szeretnénk. Egy huszadik performansz-videótól rosszul lennék.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Gergő: Szerencsére elég termékenyek vagyunk, szóval van már úgy hét új számunk, vagyis ezek sem teljesen újak, mert koncerten már játsszuk őket. Szeretnénk ezeket felvenni valamikor, meg szeretnénk sokat koncertezni. És megtalálni az éhezés ellenszerét.

Jui: Az az étel.

Gergő: Na, akkor az meg is van!

Szoni: Meg talán írunk új dalokat is.

Gergő: Igen, meg én nagyon várom a tavaszt. Nem szeretek fázni. És szeretnénk vidéken is turnézni, főleg Szegeden és Pécsett. Várjuk a meghívásokat!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Fotók: Benkő Bálint

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás