Költöz(z)-és?

Eszter
2012.01.30., 23:17

Aki már átélte a költözési-parát, tudja, hogy miről is beszélek. Hirtelen minden valósággá válik, amiről azt hinnénk, ilyen csak egy firkász fejőből pattanhat ki és annyi köze van a valósághoz, mint az utópiának. Sőt, ha filmkritikusok lennénk, Oscart érő alkotás lenne egy Spielberg-filmben.


költözés pánik

Vegyük csak az alapesetet: az élet produkálta megoldásra váró helyzet okán költöznünk kell. Elő a szerződést. Felmondási idő nincs, tudjuk a vonatkozó szabályokat is, mi baj történhet? Igen, négy óra levelezés után kompromisszumot is kötünk, ami közel sem adja vissza az egymással szemben remélt viszonyokat, de ez legyen a legkevesebb. Kezdjünk el pakolni.

Hirtelen tornyosul felettünk minden. Az emlékeink olyan helyekről bújnak elő a lakás legkülönbözőbb pontjaiban, amelyekről nem is hittük, hogy léteznek. Villámlásszerűen csap belénk az érzés, szerettük a helyet. Próbálunk minél sebesebben pakolni, versenyt futva a fizika és az idő szabályaival, már félig be is pakoltuk a hálószobát. Már csak négy másik szoba van. Holnaputánig végezni kell azokkal is. Dobozba, kukába, dobozba, kukába – címkéket írunk a zacskókra. A szerencsésebb darabokat magunkkal visszük a következő életünkbe (igen, minden újabb költözés egy “új” élet kezdete), a negatív, fájdalmas emlékeket keltő dolgainkat pedig gyorsan és durván vágjuk a konténerbe. Upsz, nem válogattuk szét a giccses porcelánfigurát a képeskönyvtől. Még néhány előfizetés felfüggesztése vár ránk, rengeteg várakozással teli óra. Kulcsátadás, az újabb kulcs megszerzése, hátradőlés az új és szokatlan ágyon. Kaptunk egy újabb esélyt, vagy csak a nézőpontunk és a városunk lett más? Tiszta lappal indulunk (a szomszédok előtt) vagy magunk előtt is?

Körbejárjuk az új otthonunkat… vagy talán az ‘otthon’ néhány óra ott lét után túlzó kifejezés? Meg kell szoknunk, és meg kell szeretnünk. Akárcsak a körülöttünk lévőket. Kipakolunk. Talán “ki” nehezebb, mint “be”, Még inkább ránk törnek az emlékeink. A tavalyi nyár, az a vörösboros este. Mennyi idő kell, mire elfogadjunk és telelakjuk a lényünkkel a helyet? Jó, erre is van ötletem. Ikea, Sugár, lakberendezési boltok sokasága… Én, ha veszek valamit, akármit, akkor már valamit köthetek a helyhez. Ezáltal hozzá- és hozzám tartozik. Oké, barátkoz(z)unk, a hely meg én.

Címkék: , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás