Képek a semmiről – a semmiről, amik mi vagyunk – Interjú Molnár Csaba táncos-koreográfussal

Mozga Timi
2016.10.27., 14:33

A Trafó Kortárs Művészetek Házában október 27-én debütáló Az ökör című darab jellemzése kíváncsiságot szül az emberben. A zaj győzelme a csendesség felett. A produkció olyan témákat boncolgat, mint a rohanás, a megfelelési kényszer, az örökös elvárások és a kapkodás, amelyeket talán minden ember megtapasztal a hétköznapokban. Koreográfusa a Lábán Rudolf-díjas Molnár Csaba, akivel az új darabjáról, a humor fontosságáról és küzdelmekről is beszélgettünk az alábbi interjúnkban.

“Képek a semmiről – a semmiről, amik mi vagyunk, emberek, akik ennek a csodálatos világnak a legkiválóbb és legéletképesebb teremtményei. Szabályok korlátozzák, tárgyak fedik el a testet és az elmét. El vagyunk rejtve. Elrejtve gondolatok és ideák mögé. Mások ideái mögé. Nem is halljuk már egymást, már nem is figyelünk, talán már el is vesztettük a képességet, a kíváncsiságot erre. A változás vágya, az igény, hogy továbblépjünk még talán pislákol, de túl nagy a zaj. A tömeg zaja, zagyva, felületes moraj.”

E sorokkal vezetik fel a Trafó október 27-én bemutatkozó új produkcióját, amelynek koreográfusa Molnár Csaba. A táncművész a hazai fiatal táncszcéna krémjébe tartozik, védjegye az iróniával vegyített mélység és a szakralitásba oltott popkultúra. Táncművészeti tanulmányait a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolában kezdte, majd a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban folytatta. 2010-től dolgozik a Hód Adrienn vezette Hodworksszel.

Alkotóként és előadóként részt vett a számos díjat bezsebelő Nyúzzatok meg produkcióban, amivel mára már bejárta a világot. Önálló koreográfusként két éve a Trafóban mutatta be Dekameron című koreográfiáját, tavaly pedig az Eclipse-et. Marcio Canabarróval közös darabja, a Tropical Escape idén Lábán Rudolf-díjat kapott.

michal-hancovski-theox1-1

fotó: Michal Hancovski

Amikor beülünk egy táncelőadásra, nem feltétlenül csak a mozgásra vagyunk kíváncsiak. Én személy szerint élvezem, amikor egy előadásban színházi elemek is vannak. Ugyanakkor tagadhatatlanul izgalmasnak tartom a kicsit elvontabb dolgokat, ahol az egyedüli eszköz maga az emberi test. Abban, hogy te melyiket preferálod leginkább, van szerepe annak, hogy éppen koreográfusként vagy táncosként vagy jelen egy darab készülésében?

A fő eszköz, amivel dolgozom, mindenképp a mozgás. Azonban gyakran előfordul, hogy különböző színházi, konkrétabb eszközök is megjelennek munkáimban. A jelen pillanatban preferencia nincs. Próbálom mindig az adott témához, mondanivalóhoz megtalálni a legmegfelelőbb megnyilvánulási formát. Ugyanakkor ez szerintem egy időszakos dolog is, hogy egy adott alkotó érdeklődése, fókusza melyik stációban van. Nagyon szeretem az absztrakt táncot, lehet, hogy a következő munkámban ez kap majd hangsúlyosabb szerepet.

Mire számíthatunk Az ökörnél, ahol a koreográfus szerepét töltöd be?

Az ökör egy táncelőadás, egy koncert, színház. Érzékekre hat, érzeteket kelt, és remélhetőleg gondolatokat generál majd a nézőben. A cím reprezentálja azt a kettősséget, amit én az utóbbi időben gyakran megélek.

Van bennem erő, csinálni akarok, de gyakran kasztrálva vagyok, bekorlátozva érzem magam saját magamtól vagy rajtam kívül álló tényezőktől.

vojtechbrtnicky

fotó: Vojtech Brtnicky

Gyermekkorunktól belénk van kódolva az örökös küzdés, az ezzel járó idegeskedést pedig már természetesnek vesszük. Gyerekként te is tapasztaltad ezt?

Emlékeim szerin nagyon kiegyensúlyozott gyerekkorom volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem volt benne küzdelem. Természetes és egészséges, hogy bizonyos dolgokért egy adott pillanatban meg kell küzdeni, harcolni kell, meg kell tanulni saját érdekeinket érvényesíteni. Azt gondolom, hogy a személyiségfejlődésben ez egy nagyon fontos feladat, stáció. Persze nem mindegy az arány, hogy mennyire van egyensúlyban az elnyomás és a sikerélmény mértéke.

Mennyire változott meg mindez, miután elkezdted művészi pályafutásodat? Beleszőtted az emlékeidet a mostani darabba?

Azt gondolom, hogy a művészetnek pozitív személyiségfejlesztő hatása van, ugyanakkor sok minden nem művészi dolgot lehet művészi szinteken művelni. Anyukám például a sütést, főzést, kertészkedést nagy igénnyel, művészi fokon műveli.

Talán ami a legfontosabb, hogy igénnyel és törődéssel csináljunk bármit, legyen az művészet vagy nem.

michalhancovski-theox-3-1

fotó: Michal Hancovski

Az eddigi alkotásaidat ismerve hamar körvonalazódik, hogy a humor és a lazaság fő alkotóelemként szolgál munkásságodban. Úgy gondolod, hogy ezek segítségével könnyebben befogadhatóvá válik egy adott mondanivaló?

Nézőként sokszor nevetek olyan dolgokon, amin nem kellene, amit nem szántak humorosnak, vagy fordítva. Számomra a humor, humorosság inkább konzekvencia, mint tudatos, direkt manipulatív alkotói szándék. A privát életben én keresem a humort, a humor forrását, és sokszor a legtragikusabb dolgokat csak a humor, nevetés segítségével lehet megemészteni, túlélni.

Segíthet-e mindez a feszültségek oldásában a mindennapi életben?

Igen, én ezért is járok színházba.

 Szeretsz új művészeket kipróbálni, vagy ragaszkodsz a már jól ismert, megszokott alkotótársakhoz a munkáid során?

Emberekkel szeretek együtt dolgozni. Vannak művészek, akikkel különböző konstallációkban újra és újra együtt dolgozom. Fontosnak tartom, hogy meglegyen a lehetősége annak, hogy elmélyüljön egy szakmai- emberi kapcsolat, ehhez viszont idő kell, újra és újra együtt kell dolgozni.

Azt is látni kell, hogy mikor van egy dolognak vége, mikor nyílik meg a figyelem új dolgok, emberek iránt.

michalhancovskitheox-4-1

A magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak, alkotóinak elismerésére és népszerűsítésére született Lábán Rudolf-díj hét nominált alkotása közül a Marcio Canabarróval közös Tropical Escape című előadásod érdemelte ki a 2015-ös év legkiválóbb táncelőadásának járó elismerést. Mit gondolsz erről a kezdeményezésről, és mekkora presztízsnek érzel egy ilyen díjat kiérdemelni?

Örültünk a díjnak, hogy munkánk egy szakmai zsűri által követve és díjazva van. Nagyon fontos, hogy van, hogy legyen ez a díj, ami már nem annyira kezdeményezés, hanem tradíció. A díj a szakmai elismerésen túl népszerűsíti a táncot egy szélesebb, a táncot nem ismerő réteg számára. Persze díj és díj között van különbség, viszont sajnos, ha díjazott vagy, arra az embereknek jobban felcsillan a szemük, “na akkor az már valami”, érdeklődőbbek lesznek, és lehet, remélem, hogy legközelebb el is jönnek egy előadásra.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás