Kedvencek kedvencei: Abodi Dóra

Phenom'enon
2014.03.25., 16:57

Mint tudjuk, a videóklip-bummal egy egészen új éra köszöntött be a zeneiparba: a készítők a dalokat minél erősebb, hatásosabb kisfilmekkel igyekeztek vizuálisan is izgalmassá tenni, ami magával hozta a fankultúra formálódását is. Az agyunk által magunknak levetített fantázia-etapokra egyes esetekben rárímelnek az összefüggő, hol konceptuálisabb, hol inkább populárisabb, partisabb képsorok, máskor pedig egészen új élményt teremtenek.


A ruhaművészet alkotói, a divattervezők is alapvetően vizuálisan gondolkodnak, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, melyek azok a dalok és főleg videoklipek, amelyek hatással vannak rájuk, inspirálják őket. A következőkben a Milánóban működő, egyre sikeresebb designer, Abodi Dóra kedvenceivel ismerkedhettek meg.

abodidoracikkbe

1. Madonna: Erotica

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

„Az első helyre egyértelműen egyes számú kedvenc popelőadóm, Madonna három klipje került (Erotica, Deeper And Deeper, Future Lovers), ezek közül is legnagyobb kedvenc az Erotica. Gyerekkorom óta rongyosra hallgattam Madonna számait. Az Erotica a híres SEX című könyvvel jött ki, amelyet a legendás Steven Meisel fotózott. A klipet egy másik neves divatfotós, Fabien Baron rendezte és Super 8-ra vették fel, hihetetlenül gyönyörű és gátlástalan képi világgal. Az Erotica kifinomult, rafinált, érett és intellektuális szexualitása szerintem a mai napig meghatározó a popkultúrában. A Future Lovers Donna Summer I Feel Love című számának feldolgozása, érdemes megnézni a kisfilmet: egy egészen sötét, ösztönös és „kellemes rémálom”-szerű vágta, Steven Klein rendezésében. A Deeper And Deeper Andy Warhol világát idézi Udo Kierrel a főszerepben, és még a fiatal Sophia Coppola is megjelenik a klipben.”

2. Lana Del Rey: Bel Air

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

“Lana Del Rey a másik abszolút kedvencem, minden számát szeretem, állandóan hallgatom. Lana egy csodálatos lény, éterien szép, gyönyörű a hangja és minden dalának klipje tökéletes mestermű. A Bel Air az egyik legvarázslatosabb dala, de a Kill kill, a Ride, a Young And Beautiful, Maleficient (Once upon a time…) is magasra teszik a lécet, és még sorolhatnám. Szeretem, hogy a számainak nagy részét ő írja, vagy társszerző benne, a szövegeket is döntően ő jegyzi. Lana teljesen egyedi jelenség a popszcénában, igazából senkit se tudnék megemlíteni, aki hasonlítana hozzá, és ilyen hatása lenne. Kicsit Marlene Dietrich, kicsit Priscilla Presley, kicsit Disney-hercegnő, kicsit Twin Peaks és az ’50-es évek Amerikája – ez egy nagyon jó mix.”

3. Freddy Mercury: Living On My Own

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

“A ’85-ös Mr. Bad Guy szólólemez egyik fő száma számomra egy állandó himnusz, ha épp nyomaszt a “monkey business”, mindig visszahozza az életkedvemet. Freddy Mercury tehetsége nehezen foglalható szavakba, a Queen összes száma grandiózus, kivéve az idegesítő barcelonás számot.”

4. Prince: Batdance

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

“A Dance with the Devil koncepció a popzene egyik géniuszától, futurisztikus, őrült, bizarr, sexy, darkos. All inclusive zsenialitás és tökély.”

5. Azealia Banks: Yung Rapunxel

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

“Erős, boszorkányos, sötét witch-hop Azealiatól, kicsit haiti wodoo és ördögűzés hangulat – modern és ősi (tribal) egyben. Agresszió a négyzeten, igazi ördögi rítustánc. Az ötödik hely kapcsán egyébként gondban voltam. Holtversenyben került ide Azealia fent említett klipje, és ezek az alkotások: Elvis Presley – Suspicious Minds, Chris Isaac – Blue Hotel, a The Doors-tól minden, Wu-Tang Clan – Gravel Pit, Twin Peaks soundtrack, Ennio Morricone – La Lucertola, Guns N’ Roses – November Rain, Michael Jackson – Bad album, Prodigy – No Good , Armand van Helden – The Funk Phenomena, és a Blue Velvet soundtrack.”

Végül Dórának megadtuk a bónusz-klip lehetőségét, így álljon itt stílszerűen Armand van Helden 1996-ban megjelent első stúdióalbumának (Old School Junkies) phenom’enális klubhimnusza, a The Funk Phenomena.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Lejegyezte: Zahorján Ivett

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás