“Jó lezárása volt egy időszaknak” – exkluzív interjú Menyhárt Jenővel (Európa Kiadó)

Biczó Andrea
2017.01.30., 15:58

Tavaly év végén jelentkezett új, mozaikszerű nagylemezével az Európa Kiadó. A Valahol lenni… című album a második anyag, amit a zenekar a húszéves alkotói szünet után kiadott. Az új dalokat egy különleges duplakoncerten mutatták be, ezzel a felállással pedig ekkor állt utoljára színpadra az Európa Kiadó. A lemezről, a húsz év változásairól és az amerikai élményekről beszélgettünk Menyhárt Jenővel, aki magazinunknak mesélt először az elválásról és az új zenekari felállásról is.

A nemrégiben megjelent Valahol lenni… című lemezen több olyan dal is új köntösben szerepel, amik már megtalálhatóak voltak az előző, 2013-as Annak is kell címűn. Ennek mi az oka?

Az új köntöst nem tartom a legszerencsésebb kifejezésnek. Az előző lemezt egy vadonatúj felállással, húsz évi alkotói szünet után készítettük – vagyis előtte húsz évig nem voltak magyar nyelvű dalok. Ki kellett találnunk, hogyan fog az Európa Kiadó rendszeresebb formában működni, és új dolgokat csinálni. Ennek egy nagyon korai szakaszában, 2013-ban lehetőség nyílt rá, hogy megcsináljuk azt az albumot, de ez nagyon az elején dokumentálta mind a zenekart, mind a számokat. Ez persze nem volt baj, de aztán ezek a folyamatok folytatódtak, a dalok pedig tovább éltek, alakultak koncerteken. Születtek új szerzemények is, és én úgy éreztem, hogy most együtt van egy olyan műsor, hogy néhány 2013-as dal újrafelvételével, a jelenlegi állapotának megörökítésével, és az azóta készült számokkal kiegészítve kijön egy olyan anyag, ami a mostani Európa Kiadót reprezentálja. Így készült ez a furcsa mozaik-cédé.

Ahogy említette, az Annak is kell-lemez egy túl korai időszakban készült el. Megbánta, hogy kiadták, vagy ez is egy fontos állomás volt az úton, hogy elérkezzenek a mostani lemezhez?

Az nagyon ritka, hogy egy lemez pont akkor jelenik meg, amikor a legjobb. Adódnak bizonyos lehetőségek, az ember pedig megpróbálja a legjobbat kihozni belőlük. Most úgy gondolom, lehet, hogy egy kicsit jobb lett volna várni vele, de nem bántam meg, mert ezzel elindult ez a folyamat, és egy támpontot adott, hogy mihez képest lehet továbbgondolni a dolgokat. Megvolt a maga szerepe.

Nyilván nem egy kiforrott lemez, inkább egy állapot dokumentálása.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ez egy teljesen új formáció volt akkoriban, az előző lemez óta viszont csak egy tagcserén esett át a zenekar, Fülöp Bencét váltotta Winterverber Csaba. Ez mennyire volt befolyással az új anyagra?

Mindenki beleteszi önmagát a zenébe, és nyilvánvalóan sokat számít, hogy ki játszik, így ennyiben igen, volt rá hatással.

Úgy tudom, a szövegírásnál is új módszerekre volt szüksége. Ez pontosan mit takar, illetve miért volt szükség a változásra?

Sokáig nem írtam szövegeket magyarul, sőt, nem is éltem magyar nyelvterületen, mi több, nagyon keveset használtam több mint tíz éven keresztül. Ez idő alatt pedig a nyelv nagyon sokat változott, és persze mivel én sem használtam, kicsit számomra megkopott. Aztán amikor már itt voltam pár éve, és újra előjött a dolog, az ötleteim kicsit más formában születtek, mint húsz évvel ezelőtt. A régi számokban kevesebb volt a szöveg, sűrűbbek, rövidebbek a sorok. Itt hosszabbak, kicsit narratívabbak, és egy történet köré vannak építve. Ilyen számokat én korábban nem írtam, így ki kellett találni, hogyan lehet ezeket megfogalmazni. Illetve ezekhez a szövegekhez kicsit másképp kell zeneileg is hozzáállni.

A 2013-as lemez előtt sokáig élt Amerikában illetve Új-Zélandon is töltött néhány hónapot. Ezek az élmények mennyire jelennek meg az új anyagban?

Ha az ember valahol sok időt tölt, ott olyan élmények érik, amik nyilván ki fognak hatni a gondolkodására. New Yorkban zenei stúdiókban is dolgoztam, elég sokat forogtam a zene körül. Meghatározó élmények értek, így nyilván valamennyire benne van abban, amit csinálok. De nem egyedül csinálom, és akikkel együtt dolgozom, azok is hozzáteszik a magukét, és a találkozási ponton születik valami.

Az én zenei elképzeléseimre nagymértékben hatottak az amerikai élmények.

Menyhárt Jenő énekes, gitáros, az Európa Kiadó együttes frontembere. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Az új lemez szövegei és hangulata inkább elmesélő, ráadásul pont a periférián lévő embereket, sorsokat mutatja be. Ön mennyire érezte magát Amerikában kívülállónak, és mennyire érzi magát most annak Magyarországon?

A sors valahogy úgy hozta, hogy életem jó részét marginalizált helyzetekben éltem. A nyolcvanas évek elején, amikor kezdtük az Európa Kiadót, akkor egy feketelistán lévő zenekarként működtünk sok éven át. Amikor aztán Amerikába költöztem ’94-ben, akkor szintén idegenként érkeztem, és el kellett kezdeni egy életet. Ez egy nehéz helyzet, és ott is sok kanyar volt, amit nem volt könnyű bevenni. Aztán ide úgy jöttem vissza, hogy közben itt is alakultak a dolgok, én pedig ezeken kívül maradtam. Szóval itt is kicsit marginalizált helyzetben vagyok, és talán ezért is lett szemlélődőbb ez a lemez, úgyhogy nekem ez egy ismerős territórium.

És ez jó vagy rossz dolog?

Ez egy adottság, és nyilván összefügg az ember alkatával, életrendjével, és én is mindig ilyen helyzetekben találom magam. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, ez van.

Ahogy említette, közben Magyarországon is alakultak a dolgok. Mik a főbb különbségek?

Én ezt egyrészt a helyzetre, másrészt pedig a nyelvre értettem. Lettek például computerek, mobiltelefonok – amikor elmentem, ezek még nem voltak. Nekem az ezzel kapcsolatos nyelvezet teljesen újszerű volt. Mikor én elmentem, még ez az új politikai- vagy környezetvédelmi-nyelv sem volt, más volt a szleng. Egy teljesen más közegbe jöttem vissza, és persze nem csak a nyelvet érintette. Itt közben kialakultak dolgok, és az emberek ennek mentén felépítettek egy életet, gondolkodásmódot, kapcsolatrendszert, én pedig tulajdonképpen akkor mentem el, amikor ez alakulni kezdett. Ennyiben volt más leginkább Magyarország, hogy én már egy kész helyzetbe jöttem.

Ezekkel a dolgokkal megváltozott az élet szövete.

És ezeket az újdonságokat beleépíti a saját életébe?

Ezek részei az ember életének, meghatározzák a helyzetét. Ha például belesétál egy olyan történetbe, amely előzményének nem volt része, akkor az meghatározza az ő helyzetét. Illetve az is meghatározza, ha egy másik történetből jön, olyan tudással és tapasztalatokkal, amik nem, vagy nem úgy létezik, mint ebben a közegben. Ez egy olyan állapothoz vezet, hogy az ember állandóan csak a fél életét éli: ha Amerikában vagyok, akkor ott élem az egyik fél életemet, ha Magyarországon, akkor pedig itt a másik felét. Sokan élnek fél életeket, és nem is feltétlenül úgy, hogy egy másik kontinensen, hanem titokban vagy éppen a képzeletükben. Ez egy állapot, amit beépít az ember a mindennapjaiba.

Úgy tudom, a jövőben tervez többször visszamenni Amerikába. Inspirálódni szeretne vagy teljesen más okok állnak a háttérben?

Felnőtt életem elég nagy részét töltöttem ott, vannak ott barátaim, dolgaim, családi kötelék is köt oda. Része vagyok ott egy dolognak, amit nem akartam csak egyszerűen egy ollóval elvágni. Az is az életem, és szeretnék abban is tevékenykedni és inspirálódni is.

Természetesen Amerikában sem mondott le a zenélésről, zenekart is alapított (Mr Con And The Bioneers Brave New World Orchestra), ám ekkor a dalok angolul születtek. Volt ezzel a zenekarral egy konkrét célkitűzés, vagy egyszerűen nem tudott zene nélkül maradni?

Én általában dolgok köré szervezek, nem úgy van, hogy szervezek egy zenekart, aztán valahogy próbálom megtartani. Általában úgy működik, hogy vannak ötleteim, amiből létrejön mondjuk egy műsor, és aköré próbálom kiépíteni a dolgokat. Amerikában is ez történt. Írtam egy albumnyi számot, és szerettem volna ezzel kezdeni valamit, játszani, esetleg felvenni. Zenei stúdiókban dolgoztam, így zenészekkel kapcsolatban voltam, és néhányukkal összehoztunk egy alkalmi zenekart. Aztán lehetőség nyílt, hogy ebből csináljunk egy lemezt. Volt egy-két koncertünk, és terveztünk többet is, de aztán több minden közbejött, részemről egy betegség, aztán a történelem beleadta 2001. szeptember 11-t, ami ahogy rengeteg New York-i, úgy több zenekari tag életét alapvetően megváltoztatta. Néhány zenészem elköltözött a városból, szétesett egy időre ez a dolog, és én ezt elfogadtam, nem is erőltettem tovább. Szóval ez inkább egy projekt-szerű zenekar volt. Alakulhatott volna úgy, hogy aktívabb, nem esünk szét, lesz még egy műsor és folytatjuk, de nem így lett.

Mennyire volt nehéz átállni az angol szövegek írására?

Nehéz. Az én szövegeim nem csak illusztratív jellegűek, hanem mindig nagyon fontos szerepe volt abban, amit csináltam – és ez angolul is így volt. Nehéz feladat egy olyan nyelven dolgozni, ami nincs anyanyelvi szinten az ember vérében. Trükkös feladat, de idővel jobban ráéreztem.

Létezik olyan univerzum, amiben egy Európa Kiadó-szám születhet angolul, vagy ezt teljesen kizárja?

Alapvetően ezeket a dalokat én írom, és hogyha az Európa Kiadóval zenésíteném meg, akkor az egy Európa Kiadó-dal lenne. De az Európa Kiadó egy magyar nyelven dolgozó zenekar, és szerintem ez most már így is fog maradni. Ha angol nyelven írnék dalt, azt valószínűleg egy más projektnek tekinteném.

Visszatérve a lemezre, duplakoncerten mutatták be annak az anyagát. A két eseményen pedig úgy oszlottak el a dalok, hogy szinte a teljes jelenlegi repertoárt hallhatta a közönség. Ennek az ötlete honnan jött?

Általában kétórás koncerteket szoktunk adni, amik elég hosszúak, és még így is mindig van egy „műbalhé”, hogy az emberek bekiabálják, játsszuk el ezt vagy azt. Innen jött az ötlet, hogy csináljunk egy duplakoncertet, amikor ezt a parát kivesszük az egészből. Egyébként is nagyjából négyórányi repertoárból válogattunk már egy ideje, én pedig úgy gondoltam, ezt végül is ketté lehet bontani. Azért is akartam ezt az egészet így eljátszani, mert tudtam, hogy a zenekar történetében, összeállításában hamarosan változások állnak be.

Így szerettem volna, hogy ha ez az egész anyag ebben a formában egyszer még elhangzik.

De elsősorban ez egy lemezbemutató volt, mégsem játszik az ember a koncert jelentős részében csak új számokat, mert azt nehezebben fogadja be a közönség. Így az új számok is eloszlottak a két nap közt, másrészt pedig az egésznek a kontextusában hangzottak el. Végül nagyon jól sült el, és nekünk is izgalmas volt, hiszen teljesen új sorrendeket kellett csinálni, fel kellett építeni, végig kellett gondolni az egészet. És miután nem tudtuk, hogy milyen lesz, nekünk is kihívás volt. De végül jól sült el mind a két nap. Jó lezárása volt egy időszaknak.

Mint tudjuk, a zenekar felállása nemrégiben megváltozott. Miért és hogyan zárult le egy időszak?

Vannak olyan sikeresen működő dolgok és helyzetek, amikor minden érintettnek az lenne a legegyszerűbb, ha minden örökre úgy maradna, ahogy éppen van, de az élet nem ilyen. Annak ellenére, hogy sok szállal kötődtem és kötődöm ma is azokhoz a tagokhoz, akikkel az elmúlt éveket –  Másik János és Kirschner Péter esetében pedig több korábbi időszakot is – együtt végigcsináltuk, továbbá úgy gondolom, hogy az idők során közösen létrehoztunk, és eljátszottunk több olyan, mindannyiunk számára izgalmas  dolgot is, amelyre bármikor jó érzéssel tekinthetünk vissza, egy ideje már erőteljesen érezhető volt számomra, hogy a zenekaron belül a figyelmek és az erőfeszítések egyre inkább különböző irányokat vettek, és a továbblépéshez változtatásra lesz szükség. Az utóbbi időszakban csoportként már nem úgy működtünk, ahogy szerettünk volna. Sem szellemi, sem zenei, sem pedig a zenekari tevékenység gyakorlati értelmében. Miután az adott helyzetben már nem igazán láttam perspektívát, hónapokkal ezelőtt megérlelődött bennem az a szándék, hogy a lemez befejezése és megjelenése után egy frissebb, egységesebb, jelenidejűbb és számomra inspirálóbb formában szeretném újjászervezni a zenekart.  Ahogy az tudható, ez a közelmúltban meg is történt.

Az Európa Kiadó több hete új összeállításban próbál.

Milyen az új felállás?

Továbbra is Gyenge Lajos dobol, aki 2010 óta játszik a zenekarban, a basszusgitáros Tóth Zoltán, aki gitárosként az Európa Kiadó két korábbi periódusában is részt vett már a zenekar munkájában, a gitáros pedig Bujdosó János, akit sok egyéb projektje mellett a Kistehén zenekarból lehet ismerni.  Szerintem az új billentyűsünk is megvan, de ahhoz, hogy ez véglegesen kijelenthető legyen, még néhány napnak el kell telnie. Az új felállással az eddigi próbák nagyon ígéretesen alakultak.

A legutóbbi lemez címe tehát Valahol lenni…Ön hol lenne most a legszívesebben a világon?

Ahogy jöttem végig az utcán, most biztosan inkább egy déli helyen, a tengerparton egy nyugágyban szeretnék koktélozni (nevet). De egyáltalán nem rossz az, ahol ténylegesen vagyok, mert nagy kíváncsisággal és izgalommal nézek a jövő történései elé.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás