“Jó érzés olyat csinálni, amit nem szabad” – interjú a Reptile Youth énekesével

2013.04.10., 17:39

Folytatódik a dán zenekarok inváziója: ezúttal a Reptile Youth csapata látogatott el az A38 Hajóra. A hihetetlenül energetikus duó- ami élőben több zenésszel is kiegészül- az év eddigi egyik legjobb koncertjével örvendeztette meg az egybegyűlteket. A színpadon teljesen megőrülő, többször a közönség nyakába ugráló Mads Damsgaard énekessel beszélgettünk.


Egy korábbi interjúban említetted, hogy mindig különleges élmény egy hajón fellépni. Szóval hogy érzed itt magad az A38-on?

(nevet) Nagyon jól! Egyébként ismerjük a Raveonettes-es skacokat is, ők nagyjából egy hónapja léptek itt fel. Jóban vagyunk, és vagy egy millió képet mutattak erről a helyről, hogy mennyire lenyűgöző. Így nagyon izgatottak voltunk, hogy mi is felléphetünk itt.

Úgy tudom, Esbennel mindketten játszottatok már zenekarokban a Reptile Youth előtt is. Ezek milyen együttesek voltak?

Én rockbandákban játszottam, leginkább a ’60-as évek rockzenéjében utaztam, de voltak mások is, sokkal experimentálisabbak. Esben is játszott rockot, de emellett volt egy elektronikus szólóprojektje. Életemben először egy ilyen fellépésen láttam egy hatalmas gyárépületben, fogalmam sem volt róla, hogy ki ő, csak néztem, hogy ki a fene ez a srác? Teljesen kész volt.

És mikor beszéltetek először?

Kb fél évvel később. Én igazából jól elvoltam a rockegyüttesemmel, de közben nagyon izgatott az elektronikus vonal is, rengeteg ilyen zenét hallgattam. Aztán egyik nap úgy döntöttem, felhívom Esbent. Elmentünk sétálni és megmondtam neki, hogy „Esben, akkor mi most egy együttest fogunk alapítani!” Ő azzal jött, hogy nem tudja, lesz-e rá elég ideje, de én megmondtam neki, hogy nem mondhat nemet, mert nagyszerű lesz.

Akkor nem csak zenésztársak, de barátok is vagytok? Lógtok együtt a szabadidőtökben is?

Rengeteg időt töltünk együtt, szóval mikor kicsit külön vagyunk, akkor mondhatjuk, hogy huhh, végre. Nekem van egy bátyám, ő az az ember, akit a legjobban szeretek az egész világon, de ha mondjuk öt napot zsinórban összezárva töltünk, az egyszerűen túl sok. Úgyhogy mivel Esbennel állandóan össze vagyunk zárva, néha jó kicsit külön lenni. De ettől még szoktunk a szabadidőnkben is együtt lógni.


A zenekar igen korai periódusában lettetek sikeresek, még albumotok sem volt, mikor már nagy fesztiválokon játszottatok. Áruld el a titkotokat!

(nevet) Nem tudom, ez miért volt így, talán nem én vagyok a legmegfelelőbb ember, akitől ezt meg tudod kérdezni, hiszen én ott vagyok fent a színpadon, az egész része vagyok. Az emberek azt szokták mondani, van bennünk valami különleges energia, ami már régóta hiányzott az együttesekből.

Beszéljünk kicsit a dalszerzésről! Úgy tudom, volt ebben egy kis változtatás, régebben előbb jött egy ütem, a zene, és arra a szöveg, de most pont fordítva van. Miért?

Épp most kezdünk megint visszaállni egyébként. Először kitaláljuk az ütemet, én írok hozzá szöveget. Teljesen más energiája van így a dalnak. Ha a szöveg jön először, sokszor abba a hibába esem, hogy azon van a hangsúly, és elnyomja a többi részletet. De ha tudod, hogy valami nagyon energikusra vágysz, akkor célszerűbb az ütemmel kezdeni, az magával hoz valamiféle különleges atmoszférát.

Úgy láttam, nagyon szeretsz bodysurf-ölni, ugye? Volt már ebből komolyabb baleseted?

Néha kicsit megütöm magam, de azt hiszem, ez hozzátartozik a szórakoztatáshoz. Ha igazán mindent ki akarsz magadból adni, akkor bizony néha túl sokat adsz, és ez rosszul is elsülhet. Nemrégiben például eltörtem az ujjamat, de ez semmiség, érted, ez csak egy ujj, van még egy csomó! Ilyen apró balesetek előfordulnak, de még sosem volt halál közeli élményem.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A legutóbbi videótok az It’s Easy To Lose Yourself című dalotokhoz készült, és azt kell mondjam, zseniális! A ti ötletetek nyomán készült?

Van ez a dolog, hívhatjuk úgy, hogy egy művészeti élmény, hogy az album minden dalához szeretnénk klipet forgatni. Nyolchoz már el is készült, kettő maradt hátra. Ezt egy német fotós csinálta, Peternek hívják, és nagyon jó barátunk. Felkértük, így a videó maga az ő ötlete volt. Szeretjük az ilyen munkát kreatív emberekre bízni, és szabad kezet adni nekik.

De a Youtube-ról törölték is a videót.

Igen, a menedzserünk írt is Peternek, hogy a francba, a Youtube törölte. Peter annyit mondott: IGEN! (nevet)

Ez lett volna a kérdésem, hogy örültetek-e kicsit a polgárpukkasztásnak.

Igen, mindig jó érzés olyan dolgot csinálni, amit nem szabad.

Nemrég egy másik dán előadóval is beszélgettem, Slowolfnak hívják, és ő azt mondta, a jelenlegi dán zenei színtér nagyon intenzív és felpezsdült.

Én is így gondolom, rengeteg jó együttes jön Dániából, nem tudom, ez miért van így. Talán az lehet az oka, hogy nagyon összetartó közösség, próbáljuk segíteni egymást, és valami különlegeset létrehozni. Emellett az országunkban a kormány támogatja a zenét, így nem tudsz teljesen csődbe menni, mindig van egy biztonsági háló. És ez egy remek lehetőség, ami miatt rengeteg ember megpróbálja. De ha ki kellene emelnem néhány nevet, akkor az egyik tutira Rangleklods lenne.

Pár hónapja ő is fellépett itt, ezen a hajón.

Tényleg? Remélem jó volt! Nagyon jó barátunk, készítettünk is közösen néhány dalt. Rendes srác. De említhetném akár az Iceaget is, ők is nagyon jók. De igazából rengeteg klassz együttes van, mindenféle műfajban, nagyon színes a paletta.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Interjú: Biczó Andrea
Fotó: Csillag Patrik

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás