„Itt nem lesz pogó vagy tánc, de mi majd valami mást kínálunk számotokra” – Lor-interjú

Hogyan indult a Lor története? Hogyan ismerkedtetek meg?

Julia S.: Paulinát akkor ismertem meg, amikor nyolcéves korunkban egymás mellé ültetett minket a tanárunk. Először nem is kedveltük egymást, de aztán ez gyorsan megváltozott.

Jagoda: Amikor Krakkóba költöztem, Paulinát az interneten ismertem meg, aztán a Facebookon ráírtam, és elkezdtünk beszélgetni.

Paulina: A művészeti órám után írtam az első dalszövegem, amit elküldtem Juliának (még mindig nem is tudom, miért), ő pedig zenét szerzett hozzá. Ekkor alapítottuk a zenekart, de csak így ketten voltunk. Mi nem tudunk énekelni, szóval úgy döntöttünk, felkérünk valakit, hogy csatlakozzon – így érkezett Jagoda.

Julia B.: Engem pedig Jagoda hívott, mi is a suliból ismertük egymást.

Csak 15-16 évesek vagytok, de már nagyobb európai fesztiválokon is játszhattatok, miközben a bemutatkozó lemezetek még csak jövőre érkezik. Gondolom, még középiskolába jártok – hogyan tudjátok egyszerre vinni a bandát és a sulit?

Julia S.: Mindenki azt gondolja, hogy ez valami szokatlan, és nehéz menedzselni, pedig valójában nem is az. Persze néha kihagyunk pár órát, de ki nem? A tanárok nem igazán tudnak a Lorról, de még így sincs problémájuk a hiányzásokkal.

Mit szóltak a szüleitek, amikor előálltatok a Lor ötletével? Hogyan viselik az olyan helyzeteket, amikor el kell engedniük titeket nagyobb koncertekre vagy hosszú utakra, mint például most, hogy Budapestre jöttök?

Paulina: Nem igazán volt választásuk. Csak azután meséltük el nekik, miután már megalapítottuk a bandát. A kezdetekkor semmit sem tudtak.

Julia S.: Most viszont már nagyon támogatóak, és megértik, hogy belőlünk nem lesznek ügyvédek és orvosok a jövőben.

Érettségi után tehát csak a zene és a Lor lesz, vagy vannak esetleg más karrierterveitek is?

Jagoda: Mindannyian szeretnénk folytatni az együttest, és valami olyasmit csinálni, ami a zenéhez köthető, ugyanakkor főiskolára is tervezünk menni, hogy kapjunk felsőfokú képzést.

Paulina: Egyelőre még bizonytalanok vagyunk a folytatást illetően, de vannak ötleteink és még egy kis időnk, hogy kiválasszuk a legjobbakat.

Hogyan osztjátok meg az együttesen belüli szerepeket?

Julia S.: Én szerzem a zenét, Paulina pedig a dalszövegeket írja. Általában csak lógunk, és megpróbálunk valamit csinálni közösen. Utána megmutatjuk a többieknek, és megváltoztatunk pár dolgot, ha szükséges.

Több közösségimédia-felületen is jelen vagytok, de mindenhol lengyelül kommunikáltok, ezzel kizárva a nyelvet nem ismerő, nemzetközi rajongóitokat – miközben egyébként angolul énekeltek. Inkább a lengyelországi zenei piacra fókuszáltok, és ott szeretnétek tapasztalatot szerezni? Vagy gondolkoztok azért külföldi karrierben is?

Paulina: Egyelőre még nincs olyan sok határon túli rajongónk, ezért inkább lengyelül írunk a közösségimédia-oldalainkon, de amikor már több külföldi embert érünk el, akkor váltunk angolra, hogy jobban kommunikálhassunk velük is.

Játszottatok már olyan fesztiválokon, mint az OFF vagy az Orange Warsaw Festival, és előzenekarként léptetek fel Aurora előtt. Miközben egyre több lehetőséget kaptok, és egyre több embert értek el a zenétekkel, ilyen fiatalon hogyan élitek meg ezeket a kihívásokat és az újfajta felelősséget?

Julia B.: A zenei világ még mindig elég új számunkra, és folyamatosan tanulunk belőle. Megvannak a maga előnyei és hátrányai, de mi egyelőre csak a jó dolgokat látjuk, és nagyon izgatottak vagyunk minden miatt, amit most csinálunk. Hihetetlenül boldoggá és elégedetté tesz minket mindez.

Most jött ki az új videoklipetek az Aquarius című dalotokhoz, és ezúttal is a Motion Pikczer csapatával dolgoztatok, ahogy a korábbi videóitokban is. Mennyire vesztek részt a klipjeitekkel kapcsolatos munkálatokban? Mennyiben jelennek meg a saját ötleteitek?

Paulina: Meg szoktuk osztani az elképzeléseinket, segítünk a díszlettel, általában mi találunk színészeket és ruhákat számukra, de alapvetően az ő feladatuk megírni a forgatókönyvet. Tökéletesen tudják megragadni a víziónkat, egyszerűen ők a legjobbak. Mára már nagyon jó barátaink is, és imádunk velük dolgozni.

Julia B.: A klip részei akarunk lenni, de nem úgy, mint ahogy a legtöbb zenekar – hangszerekkel meg énekesekkel, akik mozgatják az ajkukat. De mi is jelen vagyunk, csak sokkal finomabban.

Jövőre tervezitek a debütáló albumotok megjelentetését, de még semmilyen előzetes információt nem találtam róla. Mit mondhattok el róla? Van esetleg dátum, cím? Hány számot találunk majd rajta?

Paulina: Nehéz megmondani, mikor adjuk ki, még egyébként a címét sem tudjuk. Azt akarjuk, hogy tökéletes, jelentőségteljes legyen. Nem szeretnénk egy véletlenszerű szóval megkoronázni a munkánkat, szóval várunk, amíg ránk talál. Valószínűleg 12-13 dal lesz a lemezen.

És milyennek képzeljük el az első teljes albumotokat? Volt mögötte esetleg valamilyen koncepció?

Julia S.: Nem igazán fog eltérni attól, mint amit eddig hallhattatok tőlünk. Ugyanaz a stílus, csendes és békés lesz. Reméljük, hogy sikerül valami olyasmit felfedeznünk, ami megkülönböztet minket másoktól, de nem erőszakkal. Örülni fogunk, ha mindez természetesen jön.

Hogyan invitálnátok meg a budapesti koncertetekre azokat, akiknek fogalmuk sincs a zenétekről?

Csak azt mondanánk, hogy gyertek, ha úgy érzitek! Mi rendkívül boldogak leszünk, ha veletek tölthetünk el egy kis időt, és reméljük, tetszeni fog a fellépésünk. Itt nem lesz pogó vagy tánc, de mi majd valami mást kínálunk számotokra.

A Lort a Budapest Showcase Hub szervezésében november 16-án a Kuplungban nézhetitek meg, és mellettük itt ajánlunk még további tíz zenekart, akiket szintúgy nem érdemes kihagyni!

Címkék: bush, budapest showcase hub, Koncert, Zene, kuplung, BUSH 2017, folk, interjú, lengyelország, Indie folk, lor, aquarius