Intsünk búcsút a télnek ezzel a 10+1 melankolikus februári megjelenéssel!

Varju Kitti
2019.03.3., 13:38

Nyakunkon a tavasz, de még magán viseli az idő a télutó melankóliáját, ahogy számos februári megjelenés is. Mielőtt a több napsütés, a hosszabb nappalok, az éledező természet és a mindezeknek köszönhető jobb kedélyállapotra ráhangolnánk magunkat, 10+1 szubjektíven szelektált szerzeménnyel emlékeznék meg ennek a melankolikus, épphogy magunk mögött hagyott hónapnak a szomorkásabb dalairól, albumairól.

Philip G Anderson – Along The Forest Floor

Március 1-jén jelent meg az amerikai zeneszerző, Philip G Anderson debütáló albuma, a Wilderness, amelyet mindössze egyetlen kislemezzel vezetett fel (de közösségimédia-felületein, így például Instagram-oldalán folyamatosan osztja meg a hanganyaghoz kapcsolódó utazásának képeit és videóit a Washington állambeli Olympic-félszigetről). A zongora és különböző vonósok jelentik az Along The Forest Floor alapját, amelyben folyamatosan sodródunk e hangszerek társaságában, mintha egy hegyek által körülölelt erdő mélyén folydogáló patak áramlása elevenedne meg zenei képekben. Ezen érzések kiváltása pedig szándékában is állt Andersonnak: lemezére tíz olyan dalt írt, amelyeket úgy képzel el, mintha a vadon felfedezésének filmzenéjét jelentenék (utalva erre az album címével is). A Wilderness-t teljes egészében ezen a linken lehet meghallgatni, de a frissen kiadott, a From River To Ocean című dalhoz készült, természetközeli videoklipet sem érdemes kihagyni.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Lisa Morgenstern – Answers

Aki tavaly részt vett a Piano Day két budapesti eseményének valamelyikén, már ízelítőt kaphatott a bolgár-német származású Lisa Morgenstern zenei világából. Az elképesztő hangterjedelmű énekes-dalszerző (aki mostanság Ólafur Arnalds előtt lép fel az izlandi művész koncertjein) hosszú ideje készül a Chameleon című lemeze megjelentetésére, amely végül április 26-án fog kijönni. Ennek első ízelítője az Answers, amely a zongorát és a különböző szintetizátorokat fuzionálja Morgenstern egyedülálló hangjával. Mindebben közreműködik Tom Adams (akinek debütáló lemezét itt méltattam), éteri vokállal emelve magasba a dal katartikus végkifejletét.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Hania Rani – Glass

Lengyelországban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a tęskno duója, amelyet Joanna Longić énekes és Hania Raniszewska zongorista alkot. Utóbbi hölgy Hania Rani néven szólóprojektet is visz (amellyel már ő is felléphetett a nemrég említett Ólafur Arnalds előtt), ráadásul ezzel épp a debütáló albuma megjelentetésére készül április 5-ével. Az Esja hangvételét a nemrég bemutatott Glass című dal vetíti előre, amelyet ráadásul kétféleképp is megismerhetett a közönség: egyrészt a stúdióverzió által, másrészt a videoklip élő felvételén, amelyet a Varsóban található Polskie Radio S2-es stúdiójában rögzítettek. A lengyel zongoraművész elképesztő technikai tudása odaszegezi a tekintetet a videóhoz, a füleket pedig a lejátszóhoz, miközben bebizonyítja, hogy e hangszert virtuóz módon megszólaltatva sokszori újrahallgatásra ingerel. A Glass összhangzásból csillagos ötös, könnyed melankóliája meghatározó momentum a modern klasszikus megjelenések között.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ô Lake – Epilogue

Február 1-jén jelent meg Sylvain Texier debütáló albuma, a Refuge. Az Ô Lake művésznéven alkotó francia zeneszerző már ezen az első lemezén is lenyűgöző zeneszerzői képességekről tesz tanúbizonyságot, hiszen egy rendkívül sokrétű, precíz, hangszerekben gazdag hanganyagot keltett életre. A vonósok, a dobok, a basszusgitár, a szintetizátorok, a különböző effektek és textúrák mind-mind izgalmas zenei kollaborációkban teljesednek ki a zongora körül, de olykor-olykor a fekete-fehér billentyűk magányos főszerepben ragadják magukkal a hallgatóságot. Egészen izgalmas debütálás ez Ô Lake-től, akitől az Epilogue című szerzeményt emelném ki a lemez ízelítőjeként, hisz ez az albumzáró dal egy az egyben megmutatja Texier kreativitását, sokoldalúságát, hangszer-összehangoló készségeit és igazi zenei csúcspontot megvalósító énjét.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Hayden Thorpe – Diviner

Magazinunk is hírt adott arról még 2017 őszén, hogy feloszlott a Wild Beasts, amelynek egyik énekese, Hayden Thorpe szólóprojekttel töltötte ki az együttes szétválása utáni űrt. Indie-rockból zongorás ballada felé pozicionálta magát (legalábbis az első kislemeze ismeretében), amely mindenképp valami újat jelent, ezúttal már önállóan. A Diviner Thorpe különleges falzettjét helyezi előtérbe, a billentyűk hangja pedig simogató zenei háttérrel ágyaz meg mindennek. Az új irány még bármi lehet, de úgy tűnik, a brit dalszerző visszafogottabb oldalát ismerhetjük meg a későbbiekben.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Sjors Mans feat. Klangriket – Closing Hymn

Hatszámos EP-vel jelentkezett Sjors Mans, a Noord pedig briliánsan egyensúlyoz a melankolikus zongoramotívumok, a csontig hatoló szintizátorok hangképei és az ambient textúrák között. Mindehhez be-betársul Klangriket, azaz Fabian Rosenberg, aki a tavalyi, izgalmasra sikeredett EP-je, a Tjärn után – amelyen a zeneszerzői énje került előtérbe – visszatér eredeti hangszeréhez, a trombitához, hogy azzal adjon sejtelmes, ugyanakkor tekintélyt parancsoló dallamíveket a Noord egyes szerzeményeihez (az összes egyben pedig itt hallgatható meg). Ezek közül a Closing Hymnet szeretném kiemelni, amelyben tökéletes az összhang a két zenész között (ez nem véletlen, hiszen korábban a The Amsterdam Sessions című hanganyagon is kollaboráltak): a hosszan elnyúló, mély szintiszólamok hol előtérbe kerülő, hol a nyújtott hangok ködébe burkolózó trombitadallamokkal teljesednek ki. A hangzásvilág összességében komor, sötétebb tónust ad, ezzel pedig egyike lesz a legmelankolikusabb februári megjelenéseknek.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Jacob Pavek – Love / Marriage

Legyen szó szólózongorás vagy zenekaros felállásról, Jacob Pavek február elején megjelent lemeze, a Nome szerzeményei bármilyen formában érzékletesen adják vissza a kifejezni kívánt érzelmeket. Ugyanis az amerikai szerző ezen albumával zeneileg reagál például álmok, egy szerette hiánya vagy épp a mai világ tragikus eseményei által kiváltott emóciókra és pillanatokra. Albuma ennek megfelelően olyan, akár egy érzelmi hullámvasutazás, de mindez nekünk, hallgatóknak sokszínű hangzásvilágot jelent, amelyben könnyedén el lehet veszni. A Nome-ról (amely teljes egészében itt hallható) az intenzív lüktetésű Love / Marriage című dallal reprezentálnám Pavek aktuális hanganyagát, ebben ugyanis a zongora dinamikus dallamívét vonósok terelik katartikus pillanatokkal telített mederbe.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Simeon Walker feat. Hannah Sumner – Found

Aktuális névnek számít a modern klasszikus körökben Simeon Walker, aki több szerzeményével is felkeltette már a BBC érdeklődését, felléphetett például a Latitude Festivalon, Leeds-ben saját koncertsorozata van, illetve idén ő is csatlakozik a Piano Day-t szervezők közé. Bár legutóbb 2017-ben jelentkezett albummal, a Mono óta néhány kislemezzel aktivizálta magát a brit zongorista – ahogy február elején is, amikor kihozta a Found című szerzeményét. Dalának kiteljesítéséhez bevonta Hannah Sumner énekesnőt, aki éteri vokáljával emeli tökélyre a lágy zongoradallamok nyugtató mivoltát. Kettejük kollaborációja olyan hangokat szólaltat meg, amelyekbe bárkinek bele tud facsarodni a szíve, de ugyanakkor megnyugvást is lehet lelni a Found törékenységében.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Tristan Eckerson – Luz

Igazi “csináld magad” attitűd jellemzi Tristan Eckersont, aki saját maga szerzi, keveri, masztereli a számait, ő készíti a dalai/lemezei borítóját, és intéz turnékat a világ különböző pontjain. Tavalyi, Dream Variations című albumát is egyedül adta ki, és már javában dolgozik következő hanganyagán, amelyhez a zongorán túl vonósokat is szeretne bevonni. De amíg e két lemez között vagyunk, az amerikai zeneszerző nem hagy minket újdonság nélkül, hiszen február elején kihozta a Luz című dalát. A billentyűk mély hangtartományában mozgó, egyáltalán meg nem álló bal kéz sodró hangképei megalapozzák a szerzemény szomorkás hangulatát, de némileg ellensúlyozzák azt a magasabban kalandozó jobb kéz által megszólaltatott dallammotívumok. Megállíthatatlan a melankolikus hullámzás a Luz taktusaiban, de Eckerson mégis képes valamelyest feloldani mindezt a felső szólamok variált játékképével. A két kéz különböző ritmikája mégis páratlan harmóniát ad ki, amelyet hallgatva csak elvarázsolódni lehet.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Erland Cooper – Haar

Az Erland & The Carnivalból vagy a The Magnetic North-ból is ismerhető Erland Cooper produktív időszakot tudhat maga mögött, hiszen a tavalyi, kiválóan sikerült szólóelőadói debütálása, a Solan Goose című albuma után hamarosan itt a második önálló lemeze. A május 17-én megjelenő Sule Skerry első előfutára a Haar, amely számos hangszert hívott hadba a lenyűgöző zenei élmény elérése érdekében, így a Cooper által megszólaltatott zongora, Minimoog és szalagok loopolása mellett hegedűt, brácsát, csellót, szoprán éneket és gitárt is hallhatunk. A közelgő lemezt főleg a skót zeneszerző szülőföldje, az Orkney-szigetek inspirálták, és ahogy a debütáló albuma esetében, úgy ezúttal is a természetközeliség áll a középpontban. Csakúgy, mint a Solan Goose kapcsán, most is Alex Kozobolis felel mindenféle vizuális anyagért, így a Haarhoz készült, csodálatos videoklipért is, amelyet természetesen Orkney-n forgatott.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Alex Kozobolis – Barcelona

Február utolsó napján, a cikk “zárásakor” még épp beesett a brit fotós-videós-zeneszerző, Alex Kozobolis legújabb megjelenése. Legutóbb 2017-ben adott ki teljes értékű anyagot, amikor a Weightless című EP-vel jelentkezett (és amelyet akkor a legjobb modern klasszikus lemezek közé választottam). Az elmúlt időszakban (amellett, hogy például az imént említett Erland Cooperrel kollaborál vizuális frontokon) viszont ismét aktivizálta zeneszerzői énjét, és a tavaly decemberben kiadott Offline című kislemez után most egy újabb szerzeménnyel hallat magáról. A Barcelona egy szólózongorás darab, amelynek légies billentyűkezelése játékos dallamívekben végződik, magával ragadó zenei élményt nyújtva ezáltal. Kozobolis elmondta, hogy a dal nem valami konkrét inspiráció hatására született, hanem az elkészülte után visszahallgatva kapcsolta azt egy korábbi, barcelonai utazás emlékéhez, amely nem volt problémáktól mentes, így a városról általa elképzelt, idealizált kép nem érződött valósnak. E friss számmal együtt már az az információ is napvilágot látott, hogy a következő albuma, a Somewhere Else április 26-án fog kijönni.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás