Ilyen feldolgozásra valószínűleg senki sem számított Jon Hopkins Singularity-jéből
Idén májusban öt év kihagyás után jelentkezett új lemezzel Jon Hopkins, a Singularity pedig a kritikusok áldása által kikövezett úton jutott el széles körhöz. Ahogy a brit producer előző albumát, az Immunity-t is sok művész említette inspirációs forrásául, úgy kétségtelen, hogy Hopkins aktuális hanganyaga is sokakra hatással volt – sőt, most szembejött velünk egy olyan feldolgozás is a spanyol Nico Casaltól, amely teljesen váratlanul gondolja újra a címadó szerzeményt.
A spanyol származású, de jelenleg Londonban élő zongorista, Nico Casal még csak most készül debütáló albuma kiadására (amelyet egyébként a PIAS-hoz tartozó új kiadó, a Point Of Departure gondoz majd), de életrajzában már számos filmzenét találhatunk. 2004 óta foglalkozik ilyen munkákkal, és többek között ő szerezte a 2015-ös, Oscar-díjjal is jutalmazott Stutterer című rövidfilm hanganyagát is. A művész szívesen nyúl kortárs előadók dalaihoz is: többek között Sufjan Stevens, James Blake és Jamie xx számait is újragondolta már zongoráján.
Most a The Quietuson debütált egy feldolgozása, amelyet Jon Hopkins idei albuma, a Singularity címadó szerzeményéből készített. Az eredeti mivoltában zaklatott lüktetésű elektronikus zenéből Casal egy drámai hangulatú zongoraátiratot varázsolt, és ezzel az egyetlen hangszerrel is képes volt átadni azt a nyugtalanságot és feszültséget, amely a Singularity taktusaiból is árad. Hopkins dalának esszenciáját lefogott húrokkal és masszív, mély hangokkal hozza vissza a spanyol zeneszerző, a végeredmény pedig teljesen más megvilágítást ad az eredeti számnak. Minderről így nyilatkozott Casal:
„Nagy rajongója vagyok Jon Hopkinsnak, különösen annak, ahogy egyedülálló módon keveri a zongorát és az elektronikát. Mindig is a fejemben volt, hogy csináljak egy szóló zongorás feldolgozást valamelyik dalából, és végül a Singularity hozta meg a kellő inspirációt ahhoz, hogy máshogy kezeljem a zongorát, és hogy felfedezzek új hangokat és textúrákat”.
Íme tehát Nico Casal gyönyörű Singularity-újraértelmezése:
Ez pedig az eredeti szám Jon Hopkinstól:
