Phenom'enon
2018.11.13., 14:09

„Igazi testamentuma az életművünk erejének” – Peter Hook (Joy Division, New Order)-interjú

Peter Hook felvette a telefont, és azt mondta: „Itt vagyok a manchesteri repülőtéren, és a biztonsági ellenőrzésre várok, de nagyon hosszú a sor, úgyhogy légy szíves hívj fel húsz perc múlva. Vagy legyen inkább harminc. Köszi!” Már az is beszédes, hogy az egykori Joy Division basszusgitárosa és a New Order korábbi basszusgitárosa egy repülőtéri üres órába próbálta bezsúfolni a telefonos interjút, ami persze további csúszások miatt nem jött össze, de aztán az e-mailes válaszadásra is nehezen talált időt.

A ma este Budapesten a New Order klasszikus kislemezeit és a legjobb Joy Division-dalokat várhatóan két és fél óráig játszó Peter Hook nagyon elfoglalt ember. Az azonban szintén beszédes vele kapcsolatban, hogy milyen lelkiismeretesen, hosszan válaszolt a feltett kérdésekre. Aki olvasta három önéletrajzi könyvét (The Hacienda – How Not To Run a Club, 2009; Unkown Pleasures – Inside Joy Division, 2012 és Substance – Inside New Order, 2016), az persze már tudja: az egyszerű, kemény manchesteri munkásosztálybeli külső nemcsak a poptörténet egyik legjobb, legmeghatározóbb basszusgitárosát rejti, de a poptörténet egyik legjobb mesélőjét is, aki egy jószívű, igazi lad. A ma esti, november 13-i Dürer Kertbeli Peter Hook & The Light-koncert előtt (ahol Hooky zenekara alapvetően a két együttes Substance című válogatáslemezeit játssza) egy részlet következik a vele készült előzetes interjúból.

Olvastam mindhárom könyvedet, és azt gondolom, hogy ez a poptörténet legjobb önéletrajzi trilógiája. Elképesztő részletességgel emlékszel magad és zenekaraid múltjára. Mennyi időbe telt összegyűjteni az emlékeidet, kutatni a múltat, beszélni esetleg minden fellelhető promóterrel, roaddal, egyéb szereplővel, hogy megszülessenek a könyvek?

Hosszú ideig tartott megírni a könyveket, de idővel azért egyre könnyebb lett, ahogyan egyre inkább hozzászoktam az íráshoz. A Haçiendáról (ez ugye a legendás, poptörténetileg is jelentős manchesteri klub a nyolcvanas-kilencvenes évekből, amit a Joy Division és a New Order kiadója, a független Factory lemezcég és a New Order közösen üzemeltetett, leginkább Hook részvételével – a szerk.) szóló első könyvet négy évig írtam. A Joy Division-könyv kevesebb időt vett igénybe, hiszen az eleve egy rövidebb időt fog át, és egy jobban felépíthető történet. Ez már egyszerűbb volt. A New Order-könyvet viszont ismét nagyon sokáig tartott megírni, már csak azért is, mert az egy sokkal hosszabb periódust fog át, és egy sokkal hosszabb könyv lett (több mint 750 oldal – a szerk.). Több mint huszonöt évet foglal össze.

A helyzet az, hogy mindig is szenvedélyesen gyűjtöttem a koncertjeinkkel kapcsolatos relikviákat, felvételeket, és szerencsés is vagyok, hiszen számos rajongói oldal rögzítette koncertjeink műsorát, eseményeit, mindenféle emlékeket azokkal kapcsolatban, így ezeket is tudtam használni referenciaként a saját emlékeimmel összevetésben.

Ezért aztán a fentiek után nem is nagyon kellett túl sok embert bevonnom a könyvekhez, leszámítva Andrew Holmes-t, aki társíróm volt, és segített az időrendet taglaló fejezetekben (az elbeszélő és az albumok dalait taglaló fejezetek között időrendi fejezetek is szerepelnek a könyvekben – a szerk.) valamint a könyvek strukturálásában, ami fontos segítség volt.

Hogy látod most, vannak még benned további könyvek? Van még valami, amiről szívesen írnál? Egy regényt esetleg?

Nos, épp most fejeztem be egy katalógust, ami a Joy Divisionös és Factory Records-os emléktárgyaimat mutatja be. Ebben kommentárokat írtam minden lefotózott emléktárgy mellé, azt hiszem, ez majdnem egy könyvnek számít. Ez a kiadvány fogja kísérni a kiállításomat és azt az aukciót, amely Peter Hook Signature Collection címmel nyílik Angliában, 2019. február végén. Ami a további jövőbeli könyveket illeti, van néhány ötletem, amelyekkel játszadozom. Az egyik Manchester zenei történetéről szólna, a másik pedig az életemről, 2007-től, 2008-tól kezdve (itt ért véget a New Order-könyv – a szerk.), hogy kerekké tegyem a sztorit a megírásig bezáróan. Eddig egyik könyvemnek sem volt boldog vége, remélem, képes leszek a jövőben egyet happy enddel is befejezni.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

„Az élet egymásból következő véletlenek sorozata” – írod a Joy Division-könyvben. Természetesen az is majdnem vak véletlen volt, hogy basszusgitározni kezdtél. Mit gondolsz, ha azon az éjszakán 1976-ban, hazafelé az első manchesteri Sex Pistols-koncertről, amin elhatároztátok, hogy zenekart alapítotok, nem a basszust választod, hanem mondjuk a dobot, azon a hangszeren is jó lettél volna? Vagy minden meg volt írva a csillagokban?

Nem kérdés, hogy a Sex Pistols-koncert életem egyik legnagyobb és leginspirálóbb eseménye volt, ahogyan sokan másoknak is, akik ott voltak azon a koncerten. Annyi minden következett abból a koncertből! Azok közül, akik ott voltak, rengetegen meghatározó alakítói lettek a manchesteri zenei életnek (a koncertről egy könyv is született David Nolantól, a vicces című I Swear I Was There – The Gig That Changed The World, amelyben a szerző elmeséli, hogy a maroknyi közönségből hányan alapítottak olyan zenekarokat, mint a Buzzcocks, a The Fall, a The Smiths, a Simply Red és persze a Joy Division, valamint a Factory kiadó – a szerk.) Igazság szerint sokkal prózaibb oka volt, hogy basszusgitáros lettem, mintsem, hogy a csillagokban lett volna megírva. Másnap, amikor Bernarddal (Bernard Sumner – a Joy Division gitárosa és a New Order gitáros-szintis-énekese – a szerk.) elhatároztuk, hogy zenekart alapítunk, és leosztottuk a szerepeket, akkor egyértelmű volt a felállás, hiszen Bernardnak már volt egy ritmusgitárja. Így én lettem a basszusgitáros.

Semmilyen tapasztalatom nem volt a hangszeren, semmilyen zenei oktatásban nem vettem részt, és ez valószínűleg olyan faktor, ami lehetővé tette, hogy kialakítsak egy sajátos stílust a basszuson.

Budapesten ma este nagyrészt a két zenekar Substance című válogatáslemezeinek anyagát fogod játszani. A Joy Division esetében nem kérdés, hogy a két stúdiólemez a zenekar esszenciája (a Division-féle Substance-en döntően kislemezek, B-oldalak, ritkaságok szerepelnek), de hogyan értékeled az 1987-es Substance-t (ezen pedig szintén olyan kislemezes dalok szerepelnek, amelyek nem kaptak helyet az albumokon) a New Order-életműben? A New Order esetében jelenthetik a kislemezek a zenekar esszenciáját, vagy inkább valamelyik klasszikus album (Power, Corruption & Lies, Low-Life, Technique) az számodra?

Valóban teljesen más a két válogatás. Azt nem szabad elfelejteni, hogy egyik zenekarral sem tettünk kislemezes dalokat a nagylemezekre (a New Order esetében ez a Substance válogatás után megváltozott – a szerk.) Meglehetősen szembementünk a hagyományos módszerekkel akkoriban. És ebben nagyon határozottak voltunk, antikommerszek és hűek próbáltunk maradni a punk eszméihez. Így aztán a New Order-féle Substance teljesen más képződmény, mint a stúdiólemezeink. Egyáltalán, csak azért született meg, mert Tony Wilsonnak (a Factory Records, kiadóvezetőkhöz képest szintén nagyon szokatlan főnöke – a szerk.) volt egy CD-lejátszó az autójában, és amikor vezetett, oda-vissza akarta hallgatni a kislemezeket. Aztán persze ráeszmélt, hogy ez milyen szuper lemez így, milyen jó a hangulata, és meggyőzött minket, hogy jelentessük meg. A zenekar legsikeresebb albuma lett. A kérdésed persze sok szempontból olyan, hogy melyik a kedvenc gyerekem. Mindet szereted. Nem kérdés, hogy fenomenális koncertanyag a The Lighttal játszani a Substance-t. Igazi testamentuma az életművünk erejének.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Milyen terveid vannak a The Lighttal és a zenéléssel? Talán egy új album saját dalokkal?

Ha volna időm rá, persze, szeretnék egy lemezt új dalokkal. Mondjuk azt, hogy dolgozunk rajta. Annyira elfoglalt vagyok annyi mindennel, hogy nehéz időt találni arra, hogy dalszerzési hangulatba tereljem magam. De soha nem mondom, hogy soha. És határozottan rajta van a “to do” listámon.

Jegyek a ma esti koncertre még itt kaphatóak!

Interjú: Dömötör Endre

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás