Ryan Weideman
Húsz évig fotózta, hogy mi történik a taxija hátsó ülésén: végül bejött neki az élet
A taxisofőrök órákat tudnának mesélni, hogy mi zajlik egy taxi hátsó ülésén. Ryan Weideman is csak egy lenne a sok mindent megélt vezető közül, ha nem éppen a California Collage of the Arts-on szerez fotográfus diplomát és nincs egy amerikai álma.
Amerikai álma pedig mindenkinek van, így Weideman is egy álommal a farzsebében érkezett New Yorkba 1980-ban. A fiatal fotós biztos volt abban, hogy híres fotográfus lesz. Aztán mikor albérletet talált, beköltözött és elkezdte élni a Nagy Alma mindennapjait, majd nagyon hamar lehullott a rózsaszín fátyol és Ryannek realizálnia kellett, hogy bizony meg kell élnie valamiből.
Egy szomszédja – aki már évek óta taxizott – javaslatára kezdett el sofőrködni. Egy idő után azonban annyira sokféle utassal találkozott, hogy úgy döntött, nem elégszik meg azzal, hogy csupán eljuttat fontos és érdekes, tudatmódosult vagy éppen teljesen átlagos embereket egyik pontból a másikba, hanem magával viszi a fényképezőgépét is.
Weideman optikáján át a korabeli New York átlagemberével kerülhetünk olyan intim viszonyba, mely egy teljesen új perspektívát mutat meg az akkori Amerikából.
A fotós művészetét számos elismeréssel jutalmazták (Guggenheim Fellowship Grant, New York Foundation Arts Fellowship, NEA Fellowship Grant). A punkrockerekről, üzletemberekről vagy éppen ledér nőkről készült alkotások pedig olyan múzeumok gyűjteményét gazdagítják, mint a Brooklyn Múzeum, az Oakland Múzeum vagy a Chicagói Művészeti Intézet.
(via ASC)
