Idén is összeállt a Kispál és a Borz, utolsó koncertjeit adta a Subscribe, az IHM és az Amorf Ördögök – ebből kisülhet-e bármi jó? Vajon meddig tartható fent egy fesztivál Lovasi-holdudvarából? Orfűn jártunk.
A Fishing on Orfű egyik nagy ereje abban rejlik, hogy fiatal korához mérten nincs elüzletiesedve, a neve pedig nem egy elcsépelt „branded content”. Gyönyörű, festői a környék, a megrendezésnek helyt adó kemping gyakorlatilag egy erdő közepén van. A fesztivál ereje valószínűleg az 5000 fős limitben rejlik: nincs túl nagy tömeg, sehol sincs nagy sor, készpénzzel lehet fizetni a túlbonyolított fesztiválkártya helyett.
Akad hátulütője is a dolognak: vajon meddig tartható fent egy fesztivál Lovasi-holdudvarából (Kispál, Kiscsillag, HS7, Quimby, Péterfy Bori)? Meddig maradhat releváns? Kevés az új zene a headlinerek között, gyakorlatilag 8 éve ugyanazok a számok pörögnek mind a koncerteken, mind az afterbulikon. Ebben benne lehet a szektajelleg, ha nem tud megújulni a felhozatal: belátható időn belül már csak egy szűkebb szubkultúrát fog érdekelni a fesztivál.
Talán ezért is kezdtek el régi zenekarokat felélesztetni, valamint újabbak számára lehetőséget felkínálni: az Amorf Ördögök, a Kispál és a Borz, a Hiperkarma nem sok koncertet ad év közben, de ha igen, legfőképp erre az alkalomra gyúrnak. Az ellenkező oldalon ott van például a Middlemist Red: végre egy magyar zenekar a színtéren, ami nagyon jól érez rá egy bizonyos hangzásvilágra, és konzisztensen képviseli azt, és a színpadi jelenlétükben is fejlődést értek el: a frontember, Nóvé Soma többet kommunikál a közönséggel, mint korábban. Kérdés, hogy mennyire tudják fenntartani az érdeklődést a 2014-es lemezükkel, illetve hogy képesek lesznek-e további számokkal kiemelkedni a fiatal magyar zenekarok mezőnyéből.
Érdekesség, hogy valamiért a leginkább Orfűre jellemző zenei programot nem kifejezetten egy koncert formájában találtam meg: kiemelkedő volt a PTE Brass Band pécsi egyetemi fúvószenekar, ami a fesztivál területén cheerleaderekkel, valamint egy tigrisjelmezes táncossal fel-alá masírozott David Guetta-, Kis Grofó- és Bruno Mars-slágereket előadva.
Nem vagyok a hallgatói önkormányzatok rajongója, de ez hatalmas húzás volt a PTE-től, mint ahogy a saját névvel ellátott színpad is, bár nem annyira kreatív, mint a Boldogság, te kurva Nagyszínpad…
Szerző: Rózsa Ádám
Fotók: Fűrész Zsolt, Orbán Péter / FOO hivatalos
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.