Hogyan jut el a szépség a Marsra?
Az asztronauták között nemcsak a matematikusoknak, de a fodrászoknak is helye lesz, saját szépségünk érdekében társainkat fogyasztjuk el, a nagyon magányos napokon pedig a vákuum lesz a legjobb barátunk. Ezeket a kérdéseket fejtették fel idén a jelenleg is zajló Brain Bar Budapest előadói a szépség jövője témakörében.
Akár a szegény ember TEDx-e is lehetne az inspiráló jövőfesztivál, de szerencsénkre a Brain Bar Budapest még akar szólni valamiről.
A témához kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésben három tervező méretett meg – Ista Boszhard, Esteban de la terre és Lászlóffy Vivien (Aéron) – egy kiválasztott úriember (Német Dániel) „ellen”, aki a fenntartható divat oldalán foglalt állást. Világrengető újdonságok nem hangzottak el, Dániel folyamatos csipkelődése pedig inkább okozott vitahelyzetet, mint oda-vissza kommunikációt, mert értem én, hogy az ő feladata az újrahasznosítás és környezettudatos öltözködés megvédése, viszont a kérdéseivel valószínűleg jobban betalált volna egy inditexes kollégánál, semmint a tervezőknél, akiknél egyértelmű szempont, hogy nyomon követik a felhasznált anyagok életútját.
Ennek fényében a 40 perces panel végére inkább értetlen arcokkal találkoztam a kijárat felé, semmint megvilágosult fiatalokkal, akik most már biztos, hogy a Conscious vagy a Join Life labelek után fognak kutatni a fast fashion áruházakban.
A How can technology transform our body? című előadásban Lucy Mcrae (balerinából lett body architect) rávilágított, hogy a szakmanélküliség munkapiaci kiszorulása ellen az a legjobb gyógyír, ha kitalálsz magadnak egyet. Emellett torz és némileg szomorú jövőképet festett le nekünk arról, hogyan fogjuk megőrizni a szépségünket a jövőben. Az egyik kisvideójában például embertársaikat elfogyasztó humanoidokat mutat be, a kérdés, amit eközben felvet, pedig:
Vajon a technológia testté válik, ha megesszük?
Nos, bennem nem ez a kérdés fogalmazódott meg először, mikor A bőr, amelyben élek című film intróját megszégyenítő naturalizmussal mutatja be, ahogy felszabdalt, szappanszerű testeket tálalnak hibátlan bőrű emberek elé, azok meg úgy eszik, mintha nem lenne holnap, de legalábbis a Felhőatlasz forgatásán lennének.
Olyan ötletek, mint a lenyelhető parfümtabletta, ami izzadság formájában szabadul fel, vagy az űrhajósok edzésére kifejlesztett építészet, mind olyan idegen annak a fülnek, aki a fapados repjegyért is extra órákat húz le, mégis magamévá tudtam tenni a gondolatot, hogy a jövő igazából a jelen, és ha van egy ötlet, ami csak egy kicsit is képtelenség, simán kivitelezhető. Felmerült például a kérdés, hogy akik egy lombikból jönnek a világra, és az első lélegzetvételnél nem érzik az anyjuk ölelését, vajon szenvednek-e valamilyen hiányosságot? Ha válasz nem is, de megoldás a problémára mindenképpen született, ugyanis a technológia legemberközelibb felhasználási módja, ha szeretetté alakítod – vagy legalábbis olyan eszközzé, ami képes oxitocint felszabadítani.
Az esemény sajnos már teltházas, de a Brain Bar Budapest Facebook-oldalán streamelhetitek az előadásokat.
