Helyzetjelentetés 4 zenekartól, akiket mindenképp csekkolnotok kell a Kolorádón!

Biczó Andrea
2017.06.6., 21:18

Amikor a Madách tér a budai hegyekbe költözik – így lehetne röviden jellemezni a tavaly kisebb gyermekbetegségekkel először megrendezett Kolorádó Fesztivált. De persze ennél sokkal, de sokkal több rétege van a rendezvénynek, pont ezért is olyan nehéz a fellépők közül válogatni. Hiszen itt tényleg mindenki zenél, bulizik, táncol és iszik, aki számít. Mi azért megpróbálkozunk a lehetetlennel, és a négy nap terméséből kiválasztottunk 1-1 stílusban igencsak eltérő magyar fellépőt, aztán megkértük őket szépen, hogy adjanak helyzetjelentést arról, éppen hol áll a zenekar!

Szerda – Rock Band for Old Men

A RBFOM a saját szólóprojektedként indult, az élő felállásban pedig már hét-nyolc tagot számlál a zenekar. Miért volt szükséged arra, hogy ilyen sok zenésszel vedd körül magad?

A dalok írása és a hangszerelés során nem akartam limitálni magamat azzal, hogy hány ember kell az élő megszólaláshoz, arra koncentráltam, hogy tetsszen a végeredmény. Így jött össze ez a 7-8 ember, az egyik szám pl. egy country-duett, amiben Jax Partlow énekel velem.

Mennyi ideje készültök az élő debütálásra és mennyire volt nehéz ennyi zenészt összeszervezni?

Az első 3 emberes összejövetel április közepén volt, teljes zenekarral eddig három-négyszer próbáltunk. Vannak szervezési nehézségek, de szerencsére mindenki jó arc, és hát nyomni kell, aztán lesz belőle valami, mint tudni illik.

Szólózenészként nyilván a fejedben már összeállt egy hangzás, a többieknek mennyi beleszólása volt abba, hogy élőben hogy szólaljanak meg a dalok, illetve mennyire vagy elégedett a végeredménnyel? Nem volt nehéz kicsit kiadni a kezedből a dalaidat?

A ritmusszekciót (Gál Dani – dob, Kovács Dávid – perka, Illés Nándi– basszusgitár) kicsit szabadjára engedtem, mivel innen nem volt minden kidolgozva, másrészt mindenki  jó dolgokat hoz A gitár és szintitémákat (Hédl Áron, Juhász Mihály) viszont szőrősszívűen betartatom. Eleinte féltem kicsit kiadni a kezeim közül, de aztán bebizonyosodott, hogy mindenki professzionális zeneipari zenész – különösképpen Nagy Balázs (szintetizátor) a Sarajevo zenekarból, úgyhogy minden fura érzés elillant és minden király!

Nagy mérföldkő lesz az első koncert, főleg úgy, hogy még lemezt sem adtál ki. Hogyan tovább?

A héten jön ki egy videóklip az Eat Some Snacks & Cry c. szerelmes dalhoz. Ezután szeretném felvenni a lemezt nyáron, meg a Puma Dangerrel is csinálunk most egy albumot, úgyhogy lesz mit a majonézbe aprítani! Ezeken kívül jó lenne  valamikor filmzenét írni, meg minél több kutyát levideózni instagramra. Csak gyakorolni kell, mert tök nehéz úgy csinálni, hogy ne vegyék észre a gazdik. Üdv!

Csütörtök – Elefánt

Idén tavasszal jött ki a harmadik lemezetek, a karrieretek legerősebb anyaga, a Minden. Milyenek voltak a visszajelzések?

Pont azt kapjuk vissza, amire az elejétől fogva számítottunk. És ennek nagyon örülünk, mert olyan lett, mint amilyet igazán akartunk. Tudtuk, hogy nehezen lesz befogadható, amihez idő kell, és valószínűleg nem fog elsőre beütni mindenkinek. Azt is sejtettük, hogy melyek lesznek azok a dalok, amelyek kb. az eddigi közönségünket fogják majd meg, és melyek azok, amik talán tőlük elszakadva újat keresnek maguknak. Nincs könnyű dolga egy nagylemezben gondolkodó zenekarnak manapság. Egyre inkább egy fölösleges luxusnak számít LP-t készíteni, hisz a hallgatók többsége kedvenc dalokat keres, vagy jegyez meg magának, nem pedig az egész sztorit/világot/kötetet. Ezért megpróbáltunk mindig is úgy gondolkodni, hogy ha már kötet, akkor legyen egy változatos novellás, amiben mindenki számára lehet kedvenc, és ez nem kötelező, hogy ugyanaz a darab legyen mindenkinek.

Miben változott akár a dalszerzés folyamata, vagy miben változtak a lehetőségeitek, ami miatt ennyivel nyitottabbak lettetek és felszabadultabban tudtatok a stúdiómunkálatokhoz állni?

Ez egy hosszú folyamat eredménye, hogy most itt tartunk, ahol, és hogy volt lehetőségünk új eszközöket, hangzásvilágokat, munkamódszereket alkalmazni. Sokkal hamarabb, és tudatosabban kezdtünk például a zenében odafigyelni a részletekre. Ez gyakorlatban abban nyilvánult meg, hogy főleg Totya és Zoli magukra zárták a próbaterem ajtaját, és demóztak. Ez egy nagyon hasznos dolog, mert precízebb, elmélyültebb munka, és rögtön hallod, mi az, ami lemezközegben működhet, és mi az, ami szar. Ez az első 4 évünkben abszolút nem volt jellemző.  Természetesen mindenki próbál idővel fejleszteni a saját hangszeres játékán, a hangszerein, az eszközparkján. Limitált keretek között erre is volt lehetőségünk. De ami a legfontosabb, az az, hogy 5 év alatt nagyon össze tudtunk csiszolódni, és ez a munkafolyamat már nagyon természetes és gördülékeny közöttünk. Nálunk ez egyenes út a felszabadultsághoz, a nyitottsághoz, és az érettséghez. Persze mindig van hova fejlődni.

Minden eddiginél több stílus felé kalandoztatok, a punktól kezdve az elektornikán át a hiphopig. Mennyire volt nehéz ezt az eklektikát átültetni koncertekbe?

Komoly próbafolyamat volt, mire eljutottunk addig, hogy minden szám koncertkész legyen. Ez valójában csak szorgalmas gyakorlás, odafigyelés, idő és energia kérdése. A legtöbb dal, még a turné során is változott/változik nálunk. Egyrészt mert van, aminek ennyire sok idő kell, hogy beérjen. Másrészt, van, ami koncert közegekben máshogy működik, és muszáj kicsit adott környezethez passzintani, eltekinteni a stúdiófelvételtől. Illetve számunkra fontos szempont, hogy  amibe lehet, nyúljunk bele és készítsünk élő-verziókat, mert így nekünk is izgalmasabb, és a közönség sem ugyanazt kapja sokadszorra.

Mennyire lógnak ki az új dalok a repertoárotokból koncerteken és a közönség hogy reagál rájuk? Milyen reakciót vártok a Kolorádó közönségétől?

Mindig is sokféle volt a paletta, van akinek ez bejön, van akinek nem, ezt mi nem tudjuk befolyásolni. Annyit tudunk tenni, hogy kihozzuk a maximumot magunkból és az adott koncertből. Meg nyitottságra nevelünk még akkor is, ha ez nehéz feladat. Sokszor kapjuk vissza, hogy élőben jobb az Elefánt, mint lemezen, függetlenül attól, hogy jó-e egy lemezünk, vagy nem. Ez például nagyon nagy segítség nekünk ebben. Koncerten mindig van valami plusz energia, ami a javunkra válik, persze ennek gyakran nagy része a közönség felől jön. Viszont mi egy nagyon önfejű zenekar vagyunk, de olyan aki legalább őszinte magához. Nem játszunk olyat, amit nem akarunk, nem fogunk semmilyen helyszín, vagy rendezvény számára olyan arcot mutatni, amihez semmi közünk. És csak bízni tudunk abban, hogy nyitott fülű és lelkű a nagyérdemű. Ezt a nyitottságot mindig értékeltük, akkor is, ha épp valami nem tetszik, ha meg igen, az csak hab a tortán.

Péntek – Dope Calypso

Elég sok a történés mostanában körülöttetek, megjelent a legutóbbi lemezetek vinylen, annyi új dalt írtatok, hogy 60 perces műsort tudjatok nyomni, hogy mindjárt itt a következő, és még TV-ben is szerepeltetek. Van ennél feljebb?

Természetesen mi is a napra törünk, a hullámhegy csúcsa még nagyon messze van, rengeteg meglepetést tartogatunk a soha ki nem fogyó poptarisznyánkban, pont, mint a mesében, mert teher alatt nő a pálma, persze nyertes csapaton nem változtatunk, csak ha már a fejétől bűzlik a hal!

A Nagy-szín-pad zsűrijétől a legmagasabb pontszámot kaptátok. Kinek a véleménye hatott meg a legjobban?

Az MTVA, meg a Petőfi Rádió góréjáé, akik egyöntetűen utálták az egészet. Ezt nagyon jó jelnek vettük.

Az mondjuk (tényleg) nagyon jól esett, hogy csomó zenésztől, és szervezőtől maximális pontszámot kaptunk, meg hogy Ganxsta Zoli ösztönös zseninek titulált minket, de sajnos ez pont nem igaz. Mondjuk, lehet, az Ablak Zsiráfban egy kissé elhízott alkoholista képe alá volt írva ez a kifejezés, és még mindig a szájára jön, ha lát egyet.

Innentől mondjuk, jogszerűen horkanthat fel az úri közönség, ha becsúszik némi gikszer élőben, hogy „és még ezeknek adott a Ricsipí kilencet??!!!??? Menjünk drágám, kezdődik a Mága Zoltán, ezek kutyaütők mind egy szálig!

Hogy tudjátok teljesíteni a műsornak köszönhető több száz fellépést, illetve falunapokat vállaltok-e?

Csak annyit mondok, hogy szombaton olyan vidéki esküvőre megyünk zenélni, ahol Deli Soma lesz a DJ- Fásy Ádám sírva könyörög a receptért.

Milyen asztrál mezőre számítotok a Kolorádón? Lesz veletek mennyei kórus, cápa meg gorilla?

Reméljük flott kis energetikai közegben léphetünk fel a védőoltásoktól autistává züllesztett belvárosi ifjúság előtt. Mindenesetre rajtunk ott lesz az alufólia védősisakunk, hátha épp besugároznak, természetesen mindenkinek melegen ajánlanánk a viseletét.

Angyali kísérőink azonban saját útjukat járják, és Incubator, a hatalmas jós még nem rakta ki a nagy arkánumot, még nem világos, erkölcsös oratioba hajlik majd az este, züllött bacchanáliába, vagy nem lesz semmi extra.

Szombat – Slow Village

Alig több mint egy év alatt jutottak el az első nagylemezig. Ennyire érzitek egymást a zenében, hogy ilyen gördülékenyen megy a munka?

Nos igen, azt hiszem, ez a legjobb megközelítés. Nagyon érezzük egymást! Tulajdonképpen rengeteg zenész vesz körül minket, amely rettentő inspirálóan hat, de a számok megszületését a gyors és hatékony munkának köszönhetjük! Mindannyian már évek óta zenélünk, sok-sok projektben, zenekarban, egyéb formációban, úgyhogy a workflow már egy meglévő alapra tud és tudott támaszkodni.

Az eredeti terv szerint egy négyrészes EP-sorozatot összefoglalva jelent volna meg a debütlemezetek, de végül megálltatok háromnál, és ezt követte a 201X. Ennek mi az oka?

A kislemezek száma tulajdonképpen elérte a négyet, viszont a háttértörténetet hivatalosan nem kommunikáltuk a hallgatóság felé, mondhatni a szerzői szabadságunk jóvoltából.

Ugye az első EP a 2000/Kisszoba/Posse1; a második az Újmappa/jacques Haze/Cinkos; a harmadik lett végül a Norba által szervezett Hanyag Elegancia-sorozat hetedik születésnapjára készült trackünk, az Afterem és egy remixe; és végül a negyedik lett a Négyek/FAQ.

Az oka talán az volt, hogy a nyáron rengeteg felé ment mindenki, és kicsit komolyabb szervezést igényelt egy-egy felvétel elkészítése.

Rengeteg közreműködőt sikerült összegyűjtenetek a 201x lemezen. Honnan jött velük a közös munka ötlete? Illetve az élő fellépéseken hogy oldjátok meg a dalokat nélkülük?

Amellett, hogy feladatunknak érezzük, hogy a tehetséges és jó MC-ket vendégül lássuk, elsősorban szimpátia alapú volt az invitálásunk.Vannak a lemezen személyes kedvenceink, esetleg kevésbé ismert, de feltörekvő tehetségek, valamint van olyan közreműködő is, akit mindenképpen viszont szerettünk volna hallani a korongon a hiphop-szcéna és a rapkultúra életben tartása miatt!

A lemez alapvető célja volt, hogy a hagyományt gondozzuk, azaz a ma már “oldschoolnak” nevezett hiphop ütemeket és felállást tápláljuk. Egyszerű, de ütős alapok három MC, sok hook, refrének helyett! Az inspirációt adó Slum Village csapat volt mindenképpen a vezérszál.

Nem olyan régóta vagytok együtt, de egyre több a fellépésetek, hogy érzitek, jobban összerázódtatok az utóbbi időszakban? Mit várhatunk a Kolorádón a Slow Village-től?

Igazából most van az a közös „összemosolygós” élmény egy-egy koncerten, amikor pillanatokra tudatosul bennünk, hogy mit is csinálunk. Imádunk koncertezni, ez mindenkiről elmondható. Azért is fontos a színpadi élmény a Lassúfalu-működésében, mert nem próbálunk órákig előtte. Az ott működő energiák, a közönség és a helyszín elegye „löki be a hintát”, ez a fellépések esszenciája és dinamikája. Nem akarjuk viszonyrendszerekben értelmezni magunkat a közönséggel. K**** jól akarjuk érezni magunkat és minél többet állunk a színpadon, ez az erő pontosan, hogy nem elvész, hanem lavina effektusban hizlalja a Slow Village „parányi hógolyóját”. Elképesztően hálásak vagyunk a közönségnek, hogy ennyit zenélhetünk mert ez nem csak velük, de magunkkal is szorosabb kapcsolathoz vezet. A Kolorádó egy különleges esemény lesz, imádjuk a friss levegőt, a természet közeli helyeket, a felszabadult, őszinte élethelyzeteket. Valószínűleg a harmadik számnál meg fogunk őrülni, ahogy mindig, nyakcsigolya repesztő bólogatás lesz, teleüvöltjük az erdőt, aztán másnap egymásból szedegetjük a kullancsokat meg a bogáncsot. Misi meg amúgy is „FunkejjFavágó”.

Címkék: , , , , , ,

/ Követem a magazint!