Háromdimenziós couture: Nyomtass divatot!
Futurisztikus sci-fik, lélegzetelállító képregény-adaptációk és fergeteges fantasy filmek tucatjaiban találkozhattunk már szuper ellenálló, plasztik páncélzatokkal és fenséges, műanyag ruhakölteményekkel. Évekkel ezelőtt még senki nem gondolt arra, hogy ezeket az öltözékeket egyszer egy 3D nyomtató segítségével is könnyedén elő lehet majd állítani. És bár az emberek nagy része valószínűleg a háta közepére sem kívánja a bőrén csikorduló rideg műanyag furcsa érzését, a nyomtatott ruhák és kiegészítők lassan kezdik bevenni a kapukat. A jövő nincs is olyan távol, mint gondolnánk.
A 3D print egy egészen új, ám – kiforratlanságából fakadóan – egyelőre drága technológia, amely lehetővé teszi egy általunk tervezett számítógépes modell kézzelfogható másának formába öntését.
Mivel a gyors gyártási folyamat során a különböző, előre megtervezett ruhákat egy lézeres nyomtató egyetlen műanyag-, vagy fémtömbből vágja ki rétegről rétegre, az így készült darabokon nincs varrás, és a gép egészen komplex formák kialakítására is képes. A külföldön már korábban meghonosodott technika egyik úttörője a holland divatforradalmár, Iris Van Herpen, akinek háromdimenziós nyomtatással készült darabjaival szinte minden újabb kollekciójának bemutatóján találkozhattunk.
A tervezőnő egyik, talán legismertebb munkája a Wilderness Embodied elnevezésű kollekciójának tekergő-csavarodó gyökerekhez hasonlító telitalpúja, amelyet Rem D. Koolhaas holland cipődizájnerrel közösen tervezett. Ugyan a legtöbb 3D nyomtatóval készült tárgy merev és rugalmatlan, Van Herpen high-street darabjai egyszerre flexibilisek és strapabírók, és – a hétköznapi ember hétköznapi ruháihoz hasonlóan – moshatóak.
A holland tervező mellett azonban más művészek is látnak lehetőséget ebben az innovációban: idén májusban Michael Schmidt, Lady Gaga híres, buborékos ruhájának tervezője és az építészként dolgozó Francis Bitonti összeállt, hogy háromdimenziós kisestélyit kreáljanak Dita Von Teese-nek. Az ezernyi nejlon láncszemből álló, lakkozott ruhát 12000 fekete Swarovski kristály is díszíti.
A régi idők és a jövő technikáinak találkozását szimbolizálja Pia Hinze aranyra fújt, neobarokk stílusú, háromdimenziós műalkotása. A német tervezőnő nyolc elemből álló, különleges, szoborszerű darabja hozzávetőlegesen negyven órán keresztül forgolódott a nyomtatóban, mire elkészült. Szintén sok ideig nyomtathatták Lindsay Ellingson, az idei Victoria’s Secret Show-ra tervezett geometrikus hóangyal szárnyait is, melyeket Von Teese plasztik ruhájához hasonlóan Swarovski kristályok ékesítenek.
Talán Natasha Fagg, az augusztusi, ausztrál Harper’s Bazaar sztártervezőjének darabjai kissé eltérnek a hagyományos értelemben vett ruháktól, ám Arthropoda névre keresztelt, csodálatos kollekciója minden rossz érzésünket eloszlatja az általa használt technológiával kapcsolatban. A fiatal tervező egyszerre állította szembe egymással a tradicionális elemeket és az új technikákat, és egy olyan kollekciót alkotott, amely a mikroszkóp alatt vizsgált rovarok természetes és eredendően geometrikus látványvilágát idézi fel. A 3D-technika azonban nem csak a ruhák, de a kiegészítők tervezőit is megihlette: a Fearless Forms ékszerben és napszemüvegben, míg Janne Kyttanen finn dizájner inkább cipőkben utazik.
Igaz ugyan, hogy a 3D printet egyelőre csak a high-street piacra szánják, de egyszer eljön az idő, amikor bárki szabadon engedheti a képzeletét, és – a szó szoros értelmében – személyre szabott szerelést tervezhet magának. Hogy mi van, ha megunod a rózsaszín plasztikszerkód? Mehet az olvasztóba, és kreálhatsz másikat!
Szöveg: Bácskai Júlia
