Három fiatal művész mutatja meg az elképzelését arról, milyen lesz a divat 2030-ban
Az általuk készített filmek a Fashioned from Nature című, a napokban megnyíló kiállítás részeként fognak debütálni. A tárlat figyelmeztet: itt az idő, hogy a divatipar is kitakarítson a háza táján, és fenntartható módon kezdjen működni. A divat jövőjén elmélkedő alkotások között találunk reményteli, optimista és disztópikus verziókat is.
Nadira Amrani – A Story from Chaos Embrace
Az Export című történet újabb tizenkét évnyi légszennyezés következményeit mutatja be Londonban. Három brightoni művész által tervezett, újrahasznosított anyagból készült Adidas ruhát és oxigénmaszkot viselő karaktert követhetünk végig. A csapat otthagyja London elhanyagolt, disztópikus városát, majd vidékre tart. A minibusza azonban lerobban, ezért a szereplők kénytelenek egy alpakafarmon meghúzni magukat. Itt végre levethetik piszkos és szintetikus öltözéküket, helyette pedig természetes, Elise Perrotta által tervezett gyapjúruhákat vesznek fel, valamint az oxigénmaszkjuktól is megszabadulhatnak, és végre szabadon lélegezhetnek. A film a tengerparton ér véget, bemutatva az országban egyre inkább jelenlévő kettősséget.
“Az Exportban a Brexit következményeként drasztikusan lecsökken az angol fizetőeszköz értéke, emiatt pedig kénytelenek vagyunk a saját erőforrásainkat használni – magyarázza Amrani. – Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Nagy-Britannia meg tudja tartani a jelenlegi státuszát a világban, miután elhagyjuk az EU-t. A divatunk nagyon nagy részét olyan országokban gyártjuk, mint Banglades vagy Marokkó – az olcsó munkaerő miatt. De a Brexit hatásai miatt erre nem leszünk képesek. Hogyan fogjuk egyedül túlélni? Szinte mindent importálunk.”
A jövő nem tűnik túl rózsásnak Amrani verziójában, és tekintve a mai állapotokat, aggasztó módon túlzásnak sem nevezhetjük az elképzeléseit.
“Remélem, mikor ezek történni fognak, én már Jamaikában leszek” – mondja.
Akinola Davies (Crackstevens) – A Story from Hyper Hype
„A koncepció alapja az, hogy valamikor a jövőben a hitelnek egy előrehaladott módját fogjuk használni – mondja a művész, Akinola Davies a filmjéről, a Contactless-ről. – A világban, amit létrehoztam, a vállalatok elfogadják az emberi szerveket fizetés helyett. Ha befizeted a csekket időben, megtarthatod a májad, például. De ha nem, elveszik azt.”
A narratíva azon a valószerű elképzelésen alapul, hogy a gigavállalatok a jövőben mindent birtokolni fognak: a vállalatok, amelyek a zenei fesztiválokat szervezik, kezükben tartják majd a fegyvergyártást is, azok a cégek, amelyek pedig a gyógyításra esküdtek fel, birtokolni és üzemeltetni fogják a gyorsétteremláncokat.
Néhány szempontot figyelembe véve azokat a szociális problémákat dolgozta fel Davies, amelyekkel ma is találkozhatunk, baljós környezetet teremtve nekik. Hiszen a vásárlók, akik “rossz” alapokkal rendelkeznek, más bánásmódban részesülnek, mint a “jó” alapokkal rendelkező társaik.
Egy erős hangulatot adó zenei alap, a montreali SIM (Simon Luc-Laporte) zenéje is megtámasztja a filmet, amelynek sajnos nem róható fel, hogy eltúlozná a valóságot. “Gondolom, ez annak a ténynek köszönhető, hogy olyan dolgokat jelenítettem meg, amiket konkrétan megtapasztaltam” – mondja Davies.
Carlos Jiménez – A Story from Living With Less
„A tájékoztatóban a jövő elképzelése állt, úgyhogy megpróbáltam olyan embereknek teret adni, akik érdekes, átgondolt dolgokat csinálnak, amik visszhangozni fognak a következő években – mondja Carlos Jiménez a filmjéről. – A központi ötlet az volt, hogy olyan nőket mutassunk be, akik különböző módokon formálják a divatot. Szeretném azt gondolni, hogy a jövő a nőké, úgyhogy olyan csapattal kollaboráltam, amelynek nagy része nőkből állt.”
A film első része Bianca Saunders SS18-as kollekcióját mutatja be olyan modelleken, akikkel nap mint nap együtt dolgozik a tervező. „Számomra Bianca az egyik legfényesebb tehetség a generációjában, így ajándék volt vele dolgozni úgy, ahogy eddig még nem tettük” – mondja Jiménez.
A három közül talán ez a legreménytelibb alkotás. „A divatipar ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe, mint minden más ipar: források, vegyszerek, fenntarthatóság… A különböző gyáraknak komolyabban kell venniük a dolgokat, nem csak a divatiparban jelenlévőknek” – magyarázza Jiménez.
„Van néhány ember, akik nagyszerű dolgokat csinálnak, és ez a kiállítás is közülük mutat be néhányat. Remélem, hogy ez a kezdete egy új, az életmódunkat befolyásoló forradalomnak: lassabban és csendesebben élünk majd, szilárd alapokkal és egy kicsit több meggondoltsággal.”
(Forrás: Dazed)
