„Ha nem hagyod szét a büdös cuccokat, akkor már nyerő vagy!”- interjú a Maine zenekarral

Mészáros Zsófia
2013.12.9., 12:06

Az amerikai Maine zenekar a legjobb példa arra, hogy az idén elsőként megrendezett európai Vans Warped turné igazán színes palettát vonultatott fel. Az Amerikai Egyesült Államokban sikeres bandát már az utcán kiszúrtuk, ahol saját gyártmányú táblán hirdették a várakozóknak a dedikálásuk és a koncertjük időpontját. A legnagyobb színpadon fellépő Main két tagjával, a dobos Pat Kirchel és a gitáros Kennedy Brockkal beszélgettünk az ideiglenes otthonukként szolgáló turnébuszukban.


Ez egy sűrű év volt számotokra: a negyedik lemezetek nyáron jelent meg, adtatok egy akusztikus turnét, részt vesztek a Vans Warpeden. Ti azok a fajta srácok vagytok, akik élvezik a fennforgást maguk körül, jól gondolom? A turnék után nem fura otthon?

Pat: De, nagyon is (nevet), mindig fura hazaérni.

Kennedy: Igen, főleg, hogy a turnék alatt általában a buszban alszunk, ami folyamatosan mozgásban van. A legelső nap mindig a legrosszabb, ki sem teszem a lábamat a kecóból. A folyamatos utazás és felfordulás után fura otthon lenni, a nyugalom és az állandóság megszokása őrjítő.

Pat: Igen, az őrült turnézás után jó otthon lenni, de egyszerre nehéz is. Mostanra a turnézás a lételemünk lett, hazamenni és visszatérni a hétköznapokba, úgy élni, mint mindenki más fura, nagyon fura, de valahol jó is.

És melyik a jobb?

(egyszerre vágják rá): A turnézás!!!

Pat: A megfelelő egyensúly is fontos, amikor már két hónapja turnén vagy nagyon vágysz haza, aztán otthon egy hét elteltével újra turnéznál.

Kennedy: Igen, otthon egyre kevesebb időt tudunk eltölteni anélkül, hogy megint a közönség elé vágynánk.

Melyik volt a legemlékezetesebb állomás?

Pat: A tegnapi nap különleges volt számomra, mert sosem jártunk még Svájcban.

De azt kell mondjam, hogy az egész európai Vans Warped turné fantasztikus volt, olyan intenzív élmény, hogy szinte egy nagy koncertnek tűnik az egész visszapörgetve.

Azért is nehéz elkülöníteni, mert a zenekarok, a színpadok, a felépítések, a rendezvénynek szinte egyforma volt minden állomáson.

Kennedy: Elég elfoglaltak voltunk a Vans turné alatt. Nem volt még időnk leülni és megemészteni a dolgot.

Úgy tudom elképzelni a Vans Warpedet, mint egy zenetábort. Van különleges saját szabályotok arra, hogy mit lehet és mit nem lehet a turné buszban?

Kennedy: Pontosan. Mint egy hatalmas tábor… Szabályok?

Pat: Nincsenek szabályok! (nevet) Tudod, csak kimondatlan szabályok. (kaján vigyor) Tényleg, a legfontosabb, hogy tiszteljük egymás privát szféráját.

Kennedy: Igen, rengeteg ember utazik a buszban, fontos egymásra figyelni.

Nem idegesítitek egymást néha?

Kennedy: Nem, abszolút nem! Régóta csináljuk ezt, és nagyon jól kijöttünk az elmúlt hat évben.

Pat: Ha nem hagyod szét a büdös cuccokat, akkor már nyerő vagy! (nevet)

2007 óta zenéltek együtt, két EP kiadása után jött az első lemez, amelyet azóta még három követett. Miben változtatok zeneileg és emberileg ez idő alatt? Az nyilvánvaló, hogy több a tetoválásotok.

Kennedy: Na igen, a tetoválások gyarapodtak, de szerencsére senkin nem tapasztaltunk drasztikus személyiségbeli változást. Lehet, hogy azért mert szinte mindig együtt vagyunk.

Pat: Persze érzünk változást, de ez természetes. Ez egy kívülállónak lehet, hogy sokszor egyértelműbb, mint nekünk.

A negyedik lemezetek idén nyáron jelent meg, Forewer Halloween címmel, ami ráadásul egy live recorded album, ami igazán visszaadja a Maine karakterét.

Kennedy: Az elmúlt években nagyon megkedveltük az olyan zenekarokat és albumaikat, akik live recorded CD-vel jelentkeztek. És igen, sokkal jobban visszaadja egy zenekar igazi hangzását, nincs lehetőség javításra, amit felveszel az te vagy, és sokkal élőbbnek és igazibbnak hat.

Ez a CD nekem nagyon személyes, egy szobában lenni az egész felvétel alatt, érezni lehet az energiát, ami minden zenekarnak a lényege.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Kisgyerekként mi volt a legkúlabb és a legcikibb jelmezetek halloweenkor?

Kennedy: Én mindig élvezetem a halloweent, mert anyukámmal együtt csináltuk a jelmezeimet. Voltam zombi, szétvert hoki játékos, tiszta művér voltam, nagyon menő volt.

Pat: Én nem emlékszek, hogy felöltöztem volna gyerekként halloweenkor…

Kennedy: Biztos pucér voltál…

Pat: Haha… igen… elképzelhető. De tényleg, körülbelül nyolc évvel ezelőtt öltöttem először jelmezt. Valószínűleg gyerekként úgy döntöttem, hogy ebből inkább kimaradok.

Megnéztem a hivatalos merchandise oldalatokat tegnap este, és tudjátok a szokásos cuccokat vártam… mint póló, csuklószorító, kitűzők, satöbbi… és nagyon meglepődtem, mert eszméletlen menő dolgokra leltem, mint például maxi ruhára. Kinek az ötlete volt?

Kennedy: Igen, szerettünk volna különleges cuccokat, ezek szerint bejött.

Pat: Azt hiszem a menedzserünk ötlete volt a ruha, de mindenki előállt valamivel. Ebben is próbáljuk feszegetni a határainkat.

A Vans turné utolsó állomásán vagyunk, mi jön ezután? Munka, vagy pihenés vár rátok?

Pat: Megyünk haza! (erős köhögésbe kezd)

Betegnek tűnsz Pat, mi a baj?

Pat: Fogalmam sincs, reggel kezdődött elég szarul nézek ki, mi? A hangom is kicsit elment.

Kennedy: Ne aggódj miatta, Ő az aki mindig megbetegszik a turnék alatt… túl sok embert ölelget.

Interjú: Mészáros Zsófia
Interjúfotó: Barsi Marina

Címkék: , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás