“Ha elég időnk lenne, sci-fi képregényt csinálnánk” – Dope Calypso-interjú

2014.09.29., 11:09

A Kollaps romjaiból kivirágzó, vérbeli garázsrockot játszó Dope Calypso még csak egy éve alakult, de máris itt van az első lemez, a Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost. Az album és a közelgő lemezbemutató kapcsán beszélgettünk a srácokkal az ösztönösségről, sci-fi képregényről és grandiózus színpadi tervekről. Hogy mi valósul meg mindebből egy koncerten? Azt ti is láthatjátok a Toldiban október 2-án, amire most 2 db belépőt  sorsolunk, sőt, a fiúk olyan kedvesek, hogy még egy CD-t is felajánlottak nektek!

A nyereményjáték lezárult!


dope_calypso_press_1

Még egy éve sem alakultatok, és máris a kezetekben tarthatjátok az első lemezeteket. Ennyire gyorsan sikerült egymásra hangolódnotok, vagy már egy ideje érlelődött bennetek valahol ez az anyag?

A Kollaps pihenője után mindenkiben benne volt, hogy csináljunk valami újat és izgalmasat. Már az első próbán megszületett a lemezről két szám, szóval éreztük, hogy ebből lehet valami. Miki (ének, gitár – a szerk.) tele van témákkal, úgyhogy volt miből válogatni, ugyanakkor a legtöbb számot most írtuk egytől egyig, nem érlelődött semmi, egy ötlet sem volt meg korábban a lemezanyagból. Legalább a szabadidőnkben nem szeretnénk ezen gondolkodni, így amit hallani lehet a lemezen, az nagyjából egy ösztönszinten összerakott anyag. Reméljük, hallatszik is rajta!

Milyen zenei előéletetek van, játszottatok/játszotok más zenekarokban is? Például a dobosotokat, Bakó Balázst láttuk már többek közt a Kollaps, a Supersonic vagy éppen Starmans és a Bits „supergroupok” tagjaként is. Ezek mennyire vannak hatással a Dope Calypso működésére?

Laci a Haunebu gitárosa volt, Bakó Balázs feltűnt a Kollapsban, mert azt Miki alapította és vitte végig a “sírig”, a “supergroup” jelzős szerkezet alkalmazásáért mi kérünk helyette is elnézést… Jelen pillanatban annyira van hatással a Dope Calypso működésre az egész, hogy néha nem tudunk koncertezni, mert Balázs “supergroupja” falunapra megy. A Kollaps és a Haunebu jelenleg jégbe fagyva pihen Jabba palotájában.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az albumborító alapján teljesen más prekoncepcióm volt a zenekarral kapcsolatban, és pozitív csalódásként ért, amikor meghallottam a Black Swamp Thing első másodperceit. Kicsit becsapós a borító, olyan, mintha valami üvöltözős hardcore zenekar lennétek. Direkt kísérleteztetek a megtévesztéssel?

Nem, ennyire megtévesztőek vagyunk születésünktől fogva. A lemezt továbbhallgatva némileg megváltozik a hangulat, mivel 30 perc sincs az egész, úgyhogy nem a megtévesztés volt a lényeg, hanem a klassz borító – ezt mellesleg Elekes Áronnak köszönhetjük. Ha elég időnk lenne, akkor a borító mögötti teljes disztópikus sci-fi képregényt megcsinálnánk, és pénzért árulnánk.

A vizualitás egyébként mennyire játszik fontos szerepet a zenekar életében? Ha már a klipet vagy az albumborítót ennyire jól összehangoltátok, van esetleg koncepciótok a színpadi megjelenésre is? Vagy élőben inkább jön, ami a csövön kifér?

Egyrészt nyilván, ami a csövön kifér. Másrészt van grandiózus koncepciónk: Miki alacsony és kövérkés, de persze roppant szexi, sármos és izmos, ezért kizárólag gólyalábon áll a színpadon fifikás, hosszanti csíkos poncsóban, és mindig előtte van egy slankító üvegfelület, amin átnézve a közönség az ifjú Iggy Popot látja. Ezen felül rengeteg pirotechnikai eszközünk van, valamint kétszer annyi ventilátorunk, mint a Tankcsapdának, és tortákat is dobálunk, meg állandóan sisak van a fejünkön vagy néha egy nagy szemgolyó… Piros tűsarkúban állunk a zongora tetején, ami ég, és minden lépcsőfok kigyullad fehér fénnyel, ha rálépünk. Mivel ezeket azért nehéz egyszerre megcsinálni és elpróbálni, ezért marad a vetítés, néha.

dope_calypso_press_3_

A magyar klubélet szerintetek mennyire van felkészülve erre a fajta zenére? Nemrégiben például, amikor nálunk járt a híresen balhés The Black Lips, a biztonságiak már azon is kiborultak, hogy a közönségben valaki bodysurfölni próbált.

Teljesen egyetértek, ismeretlen embereken bodysurfölni egyáltalán nem illendő. Ha a mi koncertünkön valaki topogni merészel, azonnal kivezettetjük a pernahajdert! Amúgy a Dope Calypso életében még nem  játszottunk olyan helyen, ahol lett volna security.

Ha jól tudom, van egy tervetek, miszerint minden évben előálltok egy lemezzel. Van ahhoz elég időtök, hogy megírjátok a dalokat, ötleteljetek és stúdiózzatok? Mindezt a megállás nélküli koncertek mellett…

A dalírás nem gond, mert azok jelenleg csak úgy jönnek akaratlanul, mint a hobbikertben a vakondok. A stúdiózás meg három nap/év, szóval lesz rá idő. Mivel nem javítgatunk a felvételeken, és egyben játsszuk fel a dalokat, ezért elég gyorsan dolgozunk. Az új anyag fele már meg is van, kicsit még szikárabbnak tűnik, mint az első album, úgyhogy remélhetőleg nem fog túl nagy gondot okozni a stúdiómunka.

Ha már a stúdiózásnál tartunk: az első lemezt Olaszországban keverték. Miért kellett ilyen messzire menni érte?

Felvenni itthon remekül tudunk: Válik László újpalotai stúdiójánál egy rocktrió eszményibb helyet el sem tudna képzelni, és itt emelnénk ki Herczig Balázs hangmérnököt, akinek folyamatos és teljesen jogos tréneri pocskondiázása miatt képes volt a zenekar felszívni magát a felvételekre. A keverésnél gond, hogy itthon – szerintünk – senki nem állt rá erre a szívünknek oly kedves garázshangzásra. Nekimentünk mi is egyszer, de szépen lepattantunk az anyagról. Mivel az olasz stúdió, akivel dolgoztunk, kizárólag ilyen jellegű zenekarokkal foglalkozik, tettünk egy próbát, és bejött. Ráadásul iszonyatos tempóban dolgoztak, a teljes lemez keverése három nap alatt elkészült!

A sallangmentes lazaság érződik a lemezen is, a hűvös, őszi napokra pont jólesik ez a karcos garázsrock, ami inkább az amerikai zenekarokra jellemző. Mi inspirált benneteket a lemez megírása közben? Zene, filmek, képregények?

Mivel friss zenekar vagyunk, nem nagyon kellett inspirációért házon kívül menni. Ezen felül kizárólag azok a rohadt szürke, fásult hétköznapjaink vannak ránk leginkább hatással. Valamint az, hogy Miki vett egy Gibson Flying V-t, amin nehéz popzenét játszani.

 Sok mindent említetek a terveitek között, de ha már ennyire vonz benneteket a mocsári horror világa, esetleg el tudjátok képzelni, hogy hasonló jellegű filmhez készítsetek zenét?

Még nem próbáltunk koncepció mentén számokat írni, de miért ne. Maximum rosszul sül el a dolog.

Interjú: Biczó Andrea, Fürdős Zsanett

Címkék: , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!
Köszönjük a részvételt mind a(z) játékosnak. A játék véget ért, a nyertes(eke)t értesítettük!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás