„Guess who’s back…” – 2010: a visszatérések éve
A mindenki által ismert, úttörőnek számító fehér rapper látszólag imádja a nagy visszatéréseket. Az első két, hatalmas sikert arató albuma utáni rövid, 2 éves szünetet a 2002-es, Grammyt is bezsebelő The Eminem Show-val törte meg. Ez volt az első – és mindeddig egyetlen igazán nagyot dobbantó, újra a köztudatba, slágerlistákra és az eladásokat tekintve a rappert csúcsra juttató megmozdulása. Az ezt követő Encore, majd a második nagy ősrobbanásnak tervezett Relapse a legkevésbé sem váltották be a hozzá fűzött reményeket – Slim Shady tehát nem tehetett mást, újratervezett. És milyen jól tette: a Relapse 2 (mely értelemszerűen a bukott anyag folytatása lett volna) helyett Recovery címen adta ki legújabb, megsebzett karrierjére gyógyulást hozó albumát. Az eladások meseszépek, a kislemezek pedig jól szólnak – mind a Not afraid, mind pedig a Rihannával elkövetett füllentésajnározó Love the way you lie hozzák a várt helyezéseket a slágerlistákon. Összegezve: a Recovery, bár még nem adja meg az oldschool Slim Shady minőséget, fény az Encore és a Relapse sötét, kilátástalan alagútjának végén.
2. Linkin Park – A Thousand Suns
A világ egyik legismertebb nu metal bandájának 2007-es, Minutes to Midnight című albuma kezdete volt egy egyelőre ismeretlen végkimenetelű folyamatnak: a szakításnak az első két album jól bevált receptjével. Míg azonban a MTM mindössze annyiban tért el a Hybrid Theory és Meteora zenegasztronómiai tökélyétől, hogy messze nem aratott akkora sikert, mint elődei (bár a Leave out all the rest című dal felkerült a Twilight filmek híresen jó, első soundtrackjére), addig a szeptember 14-ére ígért A Thousand Suns hivatalos közlemény szerint is merőben újat fog nyújtani. A zenekar bejelentésében olyan kifejezésekkel dobálózott, mint „minden dal egy hallucináció” és „egyéni, emberi történetet mesél el”. Eddig két dalt kaptunk ízelítőként a szürreális élménynek szánt anyagról: a The Catalyst, melyhez klip is készült, illetve a Wrenches and Kings, melyet az interneten kezdtek terjeszteni. A kritikusok többsége eddig a haját tépi/az asztalt fejeli/a falat kaparja – mindenesetre hamarosan kiderül, hogy a Linkin Park zuhanórepülésbe kezd-e, vagy ezzel a „mindent vagy semmit” jelentő új iránnyal újra az In the enddel elért magasságokba repül.
3. Papa Roach – Time for Annihilation
Last Resort. Between Angels and Insects. Forever. Getting Away With Murder. Scars. Time and Time Again. Ezek olyan számok, amiket szinte mindenki ismer – és általuk az elkövető Papa Roach sem ismeretlen senkinek, aki egy kicsit is járatos a zene világában. Épp ezért sajnálatos, hogy a sikeres, 2006-os Getting Away With Murder című album után a 2009-es Metamorphosis finoman kifejezve magunkat sem szólt túl nagyot. Mindennek ellenére a legkevésbé sem állíthatjuk, hogy a banda kezdene kifulladni: a Sziget Fesztiválon tartott koncertjük (hiába volt matinéidőben) energikus volt, jól összetett, a régi dalok úgy pörögtek, ahogy kell nekik, az új album Kick in the teeth-je pedig csont nélkül átment a vizsgán. Az augusztus 31-én megjelenő Time for Annihilation, mely 5 stúdióban rögzített új dalt és 9 oldschool Papa Roach nóta élő verzióját tartalmazza, egyrészt összegzés, másrészt pedig újrakezdés, melyre, ha a banda ugyanúgy fog pörögni a következő években, ahogyan tették azt a Nagyszínpadon, mindannyian nyitottak vagyunk.
+1. Crazy Town (?)
Kevésbé komolyan vehető módon, de mindenesetre újraegyesüléssel és koncertek bevállalásával kezdetét vette az ezredforduló tinidiszkóinak egyik legnagyobb slágerét tálcán nyújtó Crazy Town visszatérése. A banda, melyet az évek során néhány (sikertelen) szólópróbálkozás, és egy szomorú haláleset is megpróbált derékba törni, egyelőre nem nyilatkozott a stúdióba vonulás terveiről, így sok kérdőjellel övezve továbbra is a Butterfly az egyetlen biztos pont, mely a (hajdani) sikeres popkarrierhez köti őket.
Szerző: Sárai Vanda
