Fülbemászó őrület – Kellemetlen dalok, amiket nem akarsz elfelejteni
Vannak azok a slágerek, amik édes illatot eregetve körüllengenek minket, és ragaszkodnak hozzánk – ahogy mi is hozzájuk –, mint egy jó parfümhöz. Aztán vannak azok a slágerek, amiknek a közelébe sem megyünk, és csak messziről nézzük, hogy mások mennyire élvezik őket, sőt, valójában gyűlöljük őket. Végül pedig vannak azok a slágerek, amikkel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, mivel akármennyire is cikinek érezzük a hallgatásukat, muszáj újra és újra betennünk a lejátszóba, hogy aztán hetekig az „Our house, in the middle of the street” sor visszhangozzon a fejünkben. Ez persze idővel elkopik, de tegyük fel, hogy két hónap múlva egy boltban újra felcsendül, és már fogjuk is a fejünket, mivel újabb több hetes dallamtapadás áldozatai lettünk. Ezekből a „guilty pleausre”-szerű dalokból állítottunk össze egy listát. Szenvedjetek velünk!
The Chordettes – Lollipop (1958)
A szüleink, ha előbb nem is, akkor a Forró rágógumi-filmekből biztosan megtudták, hogy milyen egy idegesítően fülbemászó dal. Az Amerikai pite elődjének tekinthető film első részében ugyanis számtalanszor felhasználják a Chordettes által híressé tett slágert. Julius Dixson a szám megírása után 20. helyezést ért el a slágerlistán, de a bájos hölgyek verziója azonnal felkúszott a második helyre, majd világszerte ismert lett. És persze valaki ezt már 58-ban is unta.
Eiffel 65 – Blue [Da Ba Dee] (1999)
Ez a rettenet rendszeres megkeserítője életünknek, ugyanis képes a legváratlanabb helyekről előpattanni. Az Eiffel 65 első és egyetlen világslágere úgy tarolt le mindent, hogy pislogni sem volt ideje senkinek. A teljesen értelmesnek tűnő dance szám írása úgy kezdődött, mint bármelyik más dalé: megvolt az elején hallható szinti és egy aránylag értelmes dalszöveg háromnegyede, aminek Lobináék egyszerűen semmit sem tudtak kitalálni a végére, így lett „Doo Da Ba Dee Da”. Nos, ennyit a mélyenszántó szövegről.
George Michael – Careless Whisper (1984)
A Careless Whisper több ízben is megrontója szegény elméinknek, ugyanis akármennyire is akarjuk, amikor a szaxofon megszólal, nem tudunk nem egy nagyon romantikus (ciki) szexjelenet kezdetére gondolni valami 80-90-es évekbeli filmből. Nem véletlenül alkalmazzák máig vígjátékokban és paródiákban.
És persze van olyan, aki kicsit másképpen dolgozta fel a slágert.
Baha Men – Who Let The Dogs Out (2000)
Az idén tizenhárom éves sláger minden idők egyik legnagyobb one-hit-wonder zenekarává tette a Baha Ment, ami annyira talán nem is baj. A dalt eredetileg az 1998-as Trinidad és Tobago Karnevál fesztiválra írták és rögzítették, de egy Steve Greenberg nevű úriember látott benne fantáziát, és stúdióba zavarta a Baha Men nevű formációt, akiket éppen promotált. A szám egy Fecsegő Tipegők-filmben debütált és azonnal hatalmas siker lett. Annyira, hogy a Rolling Stone 2007-es „Melyik a legidegesítőbb dal a világon?”-szavazásán harmadik helyet ért el. A dal címére tizenhárom év után sem találtunk választ. Bocs.
Hanson – MMMBop (1997)
Pont az idei nyár volt az, amikor az anno lánynak nézett testvérek 16 év után újra eljátszották világslágerüket, amelyet valószínűleg minden korosztály ismer. A kilencvenes évek egyik meghatározó popszáma volt, és sajnos tényleg lehet azt mondani, hogy agyonjátszották. Viszont pont ez szülte meg az olyan akciókat, mint a „Stop The Bop” nevű jótékonysági gyűjtést egy pennsylvaniai iskolában. Ez konkrétan abból állt, hogy reggel órák előtt és minden szünetben folyamatosan játszották az MMMBop-ot, és mivel hangszórók minden folyosón voltak, a diákok nem tudtak menekülni. Az iskola csak akkor kapcsolta le végleg a rádiót, amikor elérték a 3000 dolláros célt, amit a Katrina hurrikán károsultjainak gyűjtöttek.
Dead Or Alive – You Spin Me Round (1984)
Rengeteg fülbemászó szintipop dalt termelt ki magából a világ, de a You Spin Me Round a legnépszerűbb mind közül. Repetitív, egyszerű… Tökéletes.
Rick Astley – Never Gonna Give You Up (1987)
A bődületes popslágerből trolleszközzé avanzsált Rick Astley-dalt a megjelenése óta minden generáció ismeri. Tagadhatatlan, hogy a vörös hajú, kissé alacsony, kölyökképű énekes írt egy zavaróan feledhetetlen számot, amit előszeretettel illesztenek be vicceskedő internethasználók a világháló legkülönfélébb pontjaira. Bár ha jobban megnézzük, konstatálhatjuk, hogy nem is Rick Astley volt az igazi apja ennek a csodálatos szerencsétlenségnek: ugyanaz a szerzőtrió (Stock, Aiken & Waterman) vetette papírra a dal nagyját, akik az előző videón szereplő Dead Or Alive-nak is besegítettek!
Bónusz: John Williams – Cantina Band (Mad About Me)
A Csillagok háborújában pár jókedvű, méretes fejű idegen húzza a talpalávalót Mos Eisley leglepattantabb lebujában a galaxis leglelakottabb lényeinek. A történet szerint egy nívós zenekar voltak, de most már csak itt tudtak munkát találni, egy zenegépet helyettesítve. Mindenki bevallhatja, hogy akármennyire nem szereti a Star Wars-sorozatot, ezt a számot biztosan hallotta már valahol, vagy ha egyszer is megnézte az első filmet (a régi trilógiából, mielőtt valaki a Baljós Árnyakkal jönne), akkor biztosan felismeri a dallamot. Valószínűleg ez a filmtörténet egyik legszemetebb szerzeménye.
Összeállította: Morvai Zsolt
