Frank Caffey: Sírod a művészetem – Túlvilágban az inspiráció

2014.01.6., 20:48

“A leginkább inspiráló számomra a legjobb barátom temetése volt.” Általában nem egy ilyen mondattal indítanak a tervezők, amikor bemutatják a legújabb kollekcióikat. Nemúgy, mint a New York-i Frank Caffey. A nyugati kultúra még minidg próbálja kerülni az olyan témákat, mint a halál, pusztulás vagy a betegségek és igyekszik ezeket egy amolyan ködfüggöny mögé rejteni, ami az egészség és az örök fiatalság képét mutatja nekünk. Vannak azonban olyanok, mint Caffey, akik a túlvilágban találják meg az inspirációt.


Rögtön eszünkbe juthatnak az olyan editoriálok vagy lookbookok, amikben a ruhadarabok sötétek, a modellek komorak, a helyszín pedig éppen ehhez passzol. A klaszikusan már-már romantikus, mégis tragikus hangulatú temetők atmoszférája sok fotós vagy tervező számára az ideális helyszín egy új kollekció bemutatására. Ilyen például az ausztrál Dead Castle Project 2012-es éteri lookbookja is, amit egy óceán parti temető sírkövei és síremlékei között készítettek el. A hasonló koncepciójú fotósorozatok, annak ellenére, hogy a modellek lába alatt valóban a már eltávozottak nyugszanak, képesek valahogy mégis angyali és szent hangulatot árasztani.

A nagy mesterek közül McQueen utolsó, 2010-es kollekciójában is megtalálhatóak a túlvilág drámai motívumai. A ruhakölteményeken megjelennek a középkori művészet jellegzetes alakjai: templomok angyalai és Bosch démonai. Egy másik tervező, Joseph Singh első kapszula kollekcióját a nagyapja távozása ihlette. A felvonuló kollekció egyben szimbóluma is volt az elfogadásnak és az elengedésnek, a ruhadarabok egyre puhábbak és könnyedebbek lettek, majd a végére a sötét szín fehérre váltott. Walter Van Beirendonck munkássága ezt a témát már közvetlenebbül fejezi ki. Egy régebbi interjúban arról mesél, hogy bár közhelyes, de a halál az életünk része, és ő szeretné, ha száz évig élne. Halála után pedig egy szinbólumokkal díszített színes templomban szeretne újjáéledni. Szerinte, és sok más ember szerint is, aki ilyen témába vág bele, az kétség kívül vitatott személlyé válik.

Visszatérve a fiatal amerikai fotós-grafikus-tervezőre, ő is valószínűleg már ezek közé a személyek közé tartozik. Szembenézve a ténnyel, hogy az elmúlt két évben 12 családtagjának a temetésén volt jelen, a tervező a tragédiák másik végét fogta meg. Elhatározta, hogy márkája egyike lesz NYC kevésbé telített high-end utcai viseletének szereplője. A 2013-as őszi-téli kollekciója a Jardin nevet kapta, ami annyit jelent franciául kert, így nem meglepő a rózsa, mint fő motívum. A különböző színű, vörös, fehér vagy rózsaszín rózsáknak Caffey értelmezésében különböző jelentései vannak.

“Igen, a temetés egy szomorú esemény, mert éppen egy hozzátartozódat veszíted el, de van két aspektusa, ami miatt az embereket mégis mosolyogni láthatod: 1. a szeretted végre nyugalomra lelt, és 2. a gyönyörű virágok, amiket a sírra helyeznek, hogy ezzel fejezzék ki szeretetüket és köszönetüket. Minden egyes póló, amit tervezek, az egyben köszönetnyílvánítás a legjobb barátomnak, azért hogy inspirál engem és hogy ezt megoszthatom a világgal.”

#galeria

Szöveg: Majdán Zsuzsanna

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás