Felfedezendő területek – a DARKSIDE projektről
Nicolas Jaar rákattant a Pink Floyd-ra? 12 perces nyitódal? Szuperlassított robbanás a videóklipben? Művészieskedő blöff, vagy az ősz legizgalmasabb produkciója a DARKSIDE?
Nicolas Jaar még mindig csak 23 éves, de lassan Thom Yorke-i magasságokba emelkedik, már ami a kritikai sikert és a projektek halmozását illeti. Ez persze sokaknál kiverheti a biztosítékot, de immár 2 év elteltével nyugodtan kijelenthető, hogy első saját néven kiadott nagylemeze, a Space Is Only Noise az utóbbi évek legjobb, legkarakteresebb elektronikus kiadványa volt. Idén aztán jött a hír, hogy Jaar a Dave Harrington gitárossal közösen életre keltett DARKSIDE nevű projektjével készül valamire. Ezen a néven már kiadtak egy EP-t, és a nyár egyik legjobb zenei poénját elkövetve, teljesen újragondolták (nem csak remixelték!) a Daft Punk idei lemezét, de a sokat sejtetően Psychic névre hallgató nagylemez lett a valódi bemutatkozás.
Az első beharangozó videó, a már fentebb megpendített, nem túl mozgékony Golden Arrow előrevetítette, hogy a projekt most lépett véresen komoly státuszba, kérdés volt persze, látva az egyre fokozódó hype-ot, hogy egy rossz poénnal élve, nem nagyobb-e a DARKSIDE füstje , mint a lángja.
A másodikként közzétett szerzemény, a Paper Trails csak tovább fokozta a zavart, Harrington gitárjátéka valahogy szokatlannak hatott Jaar már-már védjegyszerű finom textúrái mellett. Itt már mindenki Pink Floyd-ot kiáltott, mint minden esetben, amikor valaki megpróbál valami újat létrehozni a gitár és az elektronika, az analóg és digitális technika fúziójával.
„Van valami az élő és elektronikus dob, a gitár és szintetizátor egymás mellé pakolásában, ami mindig is érdekelt. Úgy érzem, ezen a területen még léteznek meghódítandó területek.” – vallott ambícióiról Jaar, és ha figyelmesen végighallgatjuk a nemrégiben megjelent nagylemezt, akkor válik mindez igazán érthetővé. Az egyszerű stúdióbeli kísérletezésnek induló projekt története most kezdődik csak igazán, már ha nem csak egyszeri nekirugaszkodásról van szó, hiszen az ilyen kísérletező produkciók sohasem a diszkográfia minél gyorsabb bővítéséről szólnak.
A név sem véletlen, a sötét oldal nem csak holmi jópofa utalás, hanem szinte már melléknév. Harrington szerint az első közös próbák után merült fel ez a név: „Amikor úgy éreztük, olyan zenei területre tévedtünk, amely kicsit félelmetesebb, intenzívebb, zajosabb, izgalmasabb.” Ennél jobban nehezen is lehetne jellemezni a duó hangzásvilágát. Ne ijesszen el senkit a sok stílus-meghatározásból sportot űző kritika: elég, ha annyit mondunk, a Psychic több mint ambient, de kevesebb, mint jazz.
A nemrégiben kikerült, neves elektronikus magazin, a Resident Advisor által készített videó árulja el a legtöbbet a Harrington és Jaar közötti kémiáról. A videónak lesz folytatása is, érdemes tehát tovább követni.
