Cz.K. Sebő
„Ezekkel a dalokkal tettem egy nagy lépést kifelé, szavak nélkül” – Cz.K. Sebő-interjú
Van úgy, hogy elfogynak a szavak, és csak a zene marad. Az egyik kedvenc 2019-es dalunkat szállító Platon Karataev énekes-gitárosa, Czakó-Kuraly Sebestyén Cz.K. Sebő néven már a zenekaros pályafutását megelőzően is adott ki egyszálgitáros szólószerzeményeket. Majd decemberben egy háromszámos, találóan Out of Words címre keresztelt instrumentális kislemezt hozott ki, melyet hamarosan egy immár énekkel, további hangszerekkel és egy videoklippel is ellátott új dal követ. A zenésszel a szólóprojektjéről, a dalszövegmentes zenéről és az új életre kelt kreatív energiákról beszélgettünk.
Miért döntöttél úgy, hogy instrumentális anyagot készítesz? Tényleg elfogytak a szavak?
Amikor ezeket a dalokat írtam, a nyári fesztiválszezon vége felé közeledtünk. Gyakorlatilag folyamatosan társaságban voltam, vagy éppen emberek előtt. Ekkor megbetegedtem, és pár napig otthon feküdtem egyedül. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon hiányzott a magány és a csönd. Azt hiszem, két nap alatt született meg ez a három dal. Éreztem, hogy egy egységet alkotnak ezzel az állapotommal, ahol nagyon nem kívántam szavakat. Boldog voltam, mert teljesnek éreztem ezeket a szerzeményeket ének nélkül is, holott a kedvenc részem a dalszerzésben a vokáltéma kitalálása. Emellett pedig volt egy gondolati spirál, amelyet egy párkapcsolatom vége indított útjára, és meghatározta a dalok születését megelőző évemet.
Úgy éreztem, elfogytak a szavaim ebben a spirálban, elfogytak a gondolatok, kifogások, kogníciók, csak egy érzés maradt. Ez pedig talán az a pont, ahol ki lehet lépni a spirálból. Én ezekkel a dalokkal tettem egy nagy lépést kifelé, szavak nélkül.
Mennyiben más instrumentális zenét írni? Tudatosan vagy tudat alatt „beszédesebb” lesz maga a zene, vagy nem is volt tervezett koncepció, hogy dalszövegmentesek lesznek a dalok?
Általában először gitártémákat írok, majd arra ráénekelek valami halandzsát, majd az így kapott hangulatvilághoz keresek szöveget magamban.
Ezúttal úgy éreztem, hogy ezek a számok készen vannak így önmagukban, nyersen.
Olyannyira, hogy majdnem feltöltöttem a mobilos felvételeimet YouTube-ra még nyáron.
Milyen hangulathoz és/vagy élethelyzethez készült ez a három szám?
Hiszek abban, hogy van, aki hallgat még zenét bambuláshoz, gondolati vagy érzelmi elmélyüléshez, relaxációhoz. Leginkább ilyen tevékenységekhez ajánlom, de olvasáshoz, tanuláshoz, elalváshoz és hosszú utazásokhoz is jó lehet, mert nem kér nagy figyelmet, ha csak háttérzenének szeretné használni az ember.
Zenészként (vagy még inkább dalszövegíróként) mennyire figyelsz oda a szövegre zenehallgatás közben? Úgy általában hogy látod, az emberek mennyire figyelnek oda a dalszövegre, főleg, ha az nem magyarul van?
Én mindig is dallamközpontú voltam. Sokszor csak a második vagy harmadik hallgatásra figyelem tudatosan a szövegeket. Eleinte max. egy-két sorra figyelek fel. Persze vannak olyan szerzők, akikről tudjuk, hogy szövegközpontú dalokat írnak, náluk más a helyzet, ott egyből máshogy figyelek én is. A Platon Karataev kapcsán azt tudom mondani, hogy az emberek igenis figyelnek a szövegekre, az angol szövegekre is, ha úgy érzik, érdemes. Gergő (Balla Gergely, a Platon Karataev énekese, gitárosa és szövegírója – a szerk.) nagyon komoly hangsúlyt fektet a szövegírásra, és szerencsére a hallgatóink is érzik azt, hogy itt nem tölteléksorokról van szó. A második nagylemezen úgy érzem, igazán magas szintű dalszövegek vannak/lesznek.
Te is egy alapvetően szöveghangsúlyos műfajból jössz, amely viszont magától értetődően angol nyelvű. Szerinted tudna létezni ez a fajta folk(os) zene magyar nyelven, illetve be tudja-e tölteni a történetmesélő funkcióját itthon, angolul?
Én úgy érzem, hogy egészen más stílusúak lennének ezek a dalok, ha magyar szöveggel adnám ki őket, de ugyanez a Platonra is igaz.
Erre a fajta amerikai folkos zenei stílusra nagyon nyakatekert módon lehet csak magyar szöveget illeszteni, illetve lehet kevésbé nyakatekert módon is, csak hangsúlyozom, az már más zenei stílus lesz szerintem.
Azt hiszem, az előző kérdésre adott válaszom ide is illik, én hiszek abban, hogy sokan figyelnek az angol dalszövegekre is itthon. Egyre többen! Még akkor is, ha nagy tömegeket ezzel valószínűleg nem lehet megszólítani egyelőre. De ezzel nincs is baj.
Mik a szólóprojekt szépségei és nehézségei a zenekaros alkotással szemben? Hogyan lehet elkülöníteni, hogy milyen ötletek és dallamok mennek az egyikbe és a másikba?
Úgy érzem, a szólóprojektemben szabadabb vagyok. Nem a zenekartagok hiánya miatt, hanem inkább az elvárások hiánya miatt. Egy szólóprojekt bármerre kanyarodhat, az a szerzőről szól, az ő hangulatairól, zenei fejlődéséről, irányváltásairól. Egy zenekarnál sokkal inkább tartani „kell” magadat egy zenei stílushoz, egy imidzshez.
A fő nehézséget is az okozza a zenekarral szemben, hogy itt nincsenek keretek. Nem nagyon van elvárás, hogy mikor jelenjen meg valami, milyen minőségű legyen stb. Így könnyű elúszni, szétcsúszni. Most éppen próbálom valamilyen nem túl kemény keretek közé rendezni a Cz.K. projektet is, Excel-táblákat készítek a megírt dalokból, priorizálok, hangnemeket, gondolatfoszlányokat jegyzek fel. Meglátjuk, mi sül ki ebből.
Az új számról mesélnél egy kicsit? Mik a terveid a közeljövőre ezzel a projekttel?
A hamarosan érkező Chamomile egészen más jellegű dal lesz. Az összes eddigi Cz.K. Sebő-számtól eltér majd a maga derűsen nyugodt hangulatában és a hangszerelésében. Dob, basszus és zongora is lesz ebben a számban. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen fogadtatásban részesül majd.
Egyébként az első nagylemezemen dolgozok, rengeteg dal közül kell majd szűkítenem, de úgy érzem, szuper lesz, most motivált vagyok ezzel kapcsolatban. Lesznek még zenekaros dalok, de lesznek a jövőben is egyszálgitáros, melankolikus számok is. Sőt, lesz magyar dal is!
Egyébként szeretnék rendszeresebben fellépni, és nem menekülni ez elől. Nagyon boldog lennék, ha idén is eljutnék legalább egy fesztiválra szólóban is. Koncert legközelebb január 25-én lesz a Gólyában, a másik fellépő a Cappuccino Projekt lesz, amelyben szintén meg-megjelenek. Bradák Soma fog dobolni mögöttem, és Szabó Benedek basszusgitározik. Néhány számba Korándi Dávid (Cappuccino) is be fog szállni. A koncert nagyobb részét még így is egyedül fogom lehozni, de elkezdtem építeni ezt a zenekari vonalat. Érdekel, hogy sül majd el.
Cz.K. Sebő és a Cappuccino Projekt koncertje tehát január 25-én, a Keret Klubestjén, a Gólyában nézhető meg, Facebook-esemény itt!
