Ezek az Észak-Koreából menekült művészek középső ujjat mutatnak a rendszernek
A szabadság és a művészet szabadsága nem minden országban adatik meg. Észak-Korea kétségkívül az egyik legelzártabb hely a világon, és a brutális kommunista diktatúrák utolsó darabja, ahol nemcsak az ember, de a művészet sem lehet szabad. De mi történik, amikor olyanok szöknek meg, akiknek tehetségük van a művészethez? Most bemutatunk két festőművészt és egy reality tévésztárt, akik a Észak-Koreából szöktek Dél-Koreába, azt, hogy mit alkotnak, és hogy milyen üzeneteket hordoz a művészetük.
Choi Sung-Gook
Choi Sung-Gook Észak-Korea legjobb animációs stúdiójában dolgozott, a SEK Studióban, ahol propagandafilmeket készítettek, és olyan Disney-filmeket szerkesztettek, mint az Oroszlán Királya, amikor a cégnek kiszervezett munkája volt a kommunista diktatúrába a 2000-es évek elején. Amint észrevette viszont, hogy külföldi kollégái sokkal többet keresnek, azonnal elkezdett DVD-ket csempészni Kínából, amin dél-koreai filmek voltak. Miután rájött, hogy emiatt börtönbe is kerülhet, a menekülés mellett döntött.
Miután délen elkezdett dolgozni egy rádiónál, 2016-ban indított egy webes képregénysorozatot Rodong Shimmum néven, ami egy szójáték, az észak-koreai állami újság nevével, ami Rodong Shinmun néven fut: a Rodong Shimmum ugyanis a munkások faggatóját jelenti, míg az észak-koreai nemzeti újság, a Rodong Shinmun a munkások lapját.
Célja az, hogy több empátiát teremtsen az északiak és a déliek között. A képregények azokra a kulturális különbségekre világítanak rá, amelyekkel az észak-koreai menekülteknek kell szembenézniük azután, hogy elkezdték új életüket délen.
Sung-Gook egyik képregénye arról szól, hogy észak-koreaiak megérkeznek egy repülés utáni tájékoztatóhoz délen, hogy a lakhatási ügyeket elrendezzék, de a dél-koreai ügynököket összekeverik az észak-koreai biztonsági személyzettel, és emiatt azt találgatják, hogy megkínozzák-e őket vagy sem.
Számomra a kulturális harmonizáció erősebb, mint egy atombomba. Olyannak, mint én, aki egy autoriter rezsim alatt élt Észak-Koreában, a szabadság egy olyan dolog, amiért érdemes küzdeni.
Sun Mu
Következő művészünk Sun Mu, aki az ország legjobb propagandistájaként volt számon tartva, és falfestményeket, illetve posztereket készített abban a hitben, hogy Kim Ir Szent és Kim Jong Unt tiszteli meg velük. Mu még 26 éves korában szökött meg a ’90-es években a nagy éhezés miatt. Éjszaka átúszott a Tumen folyón Kínába, és mielőtt elérte Dél-Koreát, megjárta Laoszt és Thaiföldöt. Miután átszökött déli testvérországukba, a katonaságnál eltöltött propagandista éveit kiaknázva és az északi propaganda-stílust kihasználva kezdett el provokatív műveket készíteni.
Olyan szatirikus festményekkel híresült el, mint ami Kim Jong Unt ábrázolja Mickey egér-füllel, Kim Ir Szent virággal a hajában vagy épp Kim Jong Ilt melegítőben, rózsaszín alapon megfestve.
Első kiállítása nem zajlott le atrocitás nélkül. A szatírát nem túlságosan megértő emberek a Szöulban kiállított darabjai miatt hívták rá a rendőrséget azzal az indokkal, hogy kommunista ideológiát terjeszt a festményein keresztül.
Azt hinnéd, hogy ugyanazt a nyelvet beszéled Dél-Koreában, de ez nincs igazán így. A 70 éve tartó viszály egy kulturális elkülönülést teremt. Ha nincs megértés a két oldalt között, az félreértést és gyűlöletet szül.
Kang Nara
Kang Nara négy éve szökött meg Észak-Koreából. A Yalu folyón átúszva jutott Kínába, és kis híján belefulladt a folyóba, miután majdnem elsodorta egy áramlás. A több mint tizennégy napon át tartó szökés közben Kínába, Mianmarba és Thailföldre utazott, mielőtt eljutott Dél-Koreába, ahol anyja várta. Nara azóta reality tévésztár, a Moranbong Club című műsor állandó vendége, ahol két férfi műsorvezető interjúvol észak-koreai női menekülteket, akik énekelnek, táncolnak, és előadnak. Egyébként Dél-Koreában három műsor is van, amelyek az északiak bemutatására és történetük kibeszélésére szolgálnak: az On My Way To Meet You (Úton hozzád, hogy találkozzunk), a Moranbong Club és a Let’s Go Together (Menjünk együtt).
Bár jobb életkörülmények közül jött, a Kínából az észak-koreai fekete piacokra átcsempészett pendrive-okon lévő déli sorozatok, kínai, orosz és indiai filmek teljesen más világot mutattak be, mint amihez ő személy szerint szokott.
Rengeteg kínai, orosz és indiai filmet néztem, és folyamatosan azon gondolkodtam, hogy az emberek a filmekben hogyan viselhetnek szabadon farmert, fülbevalót és miniszoknyát. Csodálkoztam, hogy az én országom miért nem engedi meg a nőknek, hogy ugyanezt tegyék.
(Forrás: Dazed)
