Ezek a tinik nem csak hogy egy idegent, de egy kamerát is beengedtek a szobájukba
Tinédzserek. Gyors asszociáció után mire is gondolunk velük kapcsolatban? Jönnek a „bezzeg a mi időnkben” kezdetű mondatok, hiszen a mai fiatalok ugye lusták, felelőtlenek, isznak, drogoznak, teherbe esnek és amúgy is mit lázadoznak, semmi okuk nincs rá. Ugye? Ezeket a berögzült sztereotípiákat próbálta meg feloldani a neves fotográfus, Adrienne Salinger, aki egy eddig nem látott perspektíván keresztül mutatja be e generáció néhány tagját.
Adrienne Salinger – In My Room: Teenagers in Their Bedrooms (1995)
Salinger neve nemzetközileg ismert, hiszen világszerte voltak kiállításai, Chicagoban, Barcelonában vagy akár Kanadában. Számos díjjal büszkélkedhet és tudását másokkal is igyekszik megosztani, hiszen az Egyesült Államokban és Kanadában is oktat fotográfiát. A művésznőnek három könyve jelent meg, a Middle Aged Men, a Living solo és a most górcső alá vett Teenagers in Their Bedrooms.
Adrienne Salinger – In My Room: Teenagers in Their Bedrooms (1995)
Az 1995-ben megjelent könyv 43 tinédzsert mutat be az őket talán leginkább jellemzőbb környezetben, a szobájukban. Mind tudjuk – akár saját bőrünkön tapasztalva -, hogy a tizenévesek nem szívesen engednek be senkit a saját kis birodalmuk ajtaján, gyakran még a szüleiket sem, így érezhető a súlya annak, hogy valakit egy fényképezőgéppel együtt beeresztettek.
Adrienne Salinger – In My Room: Teenagers in Their Bedrooms (1995)
A két éven keresztül készített sorozatban betekintést nyerhetünk a kamaszok világába, hiszen közvetlen környezetük szinte mindent elárul róluk. Ha pedig a fotó nem lenne elég sokatmondó, minden fotóalannyal készült interjú is, amelyben az is kiderül, ami a képen keresztül nem jött át.
Adrienne Salinger – In My Room: Teenagers in Their Bedrooms (1995)
„Az emberek a külsőmből adódóan azt hiszik, drogozom. Pedig nem. Ki sem próbáltam soha. Az egyetlen vétkem a Pepsi. Az emberek folyton azzal jönnek, le kéne vágatnom a hajam… utálom ezt. Rettegek a rövid hajtól. (…) A hosszú hajam megnehezítette, hogy munkát találjak.”
Adrienne Salinger – In My Room: Teenagers in Their Bedrooms (1995)
Ezeket olvasva érdekes kísérletezés kezdődhet, teszem azt, ha először a fotót nézzük meg, milyen emberre gondolunk, vagy ha először a gondolatokat olvassuk el, milyen arcot párosítanánk hozzá. Valószínűleg mindkét esetben meglepő eredmények születhetnek.
Adrienne Salinger – In My Room: Teenagers in Their Bedrooms (1995)
Banksy új, rasszizmusellenes művével a szolidaritás fontosságára hívja fel a figyelmet
