Nagy Daniella
2020.04.30., 17:51

„Értelmetlen lenne úgy zenélni, hogy nem mutatom ki az érzéseimet” – Antonia Vai-interjú

Kisebb szünet után megérkezett a svéd-magyar énekes-dalszerző, Antonia Vai legújabb szerzeménye, a Ghost, amelyben mindenféle cenzúra nélkül vállalja fel önmaga sebezhetőségét a tudatalattijában rejlő érzések felszínre hozása által. A dalhoz társuló, különleges látványvilágú videoklipet egy New Yorkban élő magyar rendezővel, Szakonyi Veronika Noémivel forgatta. Meg is kérdeztük az énekesnőt ennek kapcsán.

A Ghost hosszú lelki érlelés hatására született. Kérlek, mesélj erről a folyamatról!

Hosszú folyamat volt, de érdekes, hogy maga a dal egy éjszaka alatt született, amikor egyedül laktam Portugáliában, messze mindentől, egy erdei házikóban. Egy flow-ban íródott meg, és csak később kezdtem felfogni a különböző vonatkozásait és rétegeit. Ez pontosabban akkor fogalmazódott meg, amikor Noémivel a videón dolgoztunk. Felfedeztük és kerestük a szimbólumokat, amelyekkel el szeretnénk mondani a történetet. Így keltek életre a táncosok, a világítótorony, valamint a saját személyiségeim is: egy tudatos és egy tudatalatti, melyeket két tarotkártya, a remete és a főpapnő inspirált.

 
 

A zenei alap törzsi ritmusai miként függnek össze a szöveg mondanivalójával?

Ezt még nem fogalmaztam meg magamnak, de van a szövegben valamiféle határozottság, ha úgy tetszik, vakmerőség. A dal arról (is) szól, hogy be kell lépni a belső világunk legsötétebb részeibe. Farkasszemet nézni a hiánnyal, és kimondani, hogy “elfogadlak, mert te is hozzám tartozol“. Szóval van egy ilyen harcos vonala a szövegnek, akárcsak a törzsi ritmusoknak.

Kendőzetlen őszinteséggel mesélsz a legmélyebb érzéseidről. Ez a fajta megnyílás mennyire felkavaró, akár félelemkeltő számodra?

Ijesztő dolog megmutatni, hogy sebezhetőek vagyunk, de értelmetlen lenne úgy zenélni, hogy nem mutatom ki az érzéseimet, cenzúrázom magam.

Persze, iszonyatosan félelmetes dolog valami személyeset alkotni, és megosztani a világgal. Közben pedig egy dal “csak egy” dal. Egy történet. Amíg a Ghostot írtam, kizárólag az én történetem volt. De amint megmutatom neked, a te történeteddé is válhat. Akárkié lehet, aki meghallgatja, és talál benne valamit, amivel azonosulni tud. És erre kell a zene. Ott minden érzést megengedhetünk magunknak.

Hogy indult, kezdődött a különleges közös munkátok a klip Amerikában élő magyar rendezőjével, Szakonyi Noémi Veronikával?

Egy budapesti kávézóban találkoztunk tavaly nyáron, amikor Noémi éppen itthon volt Magyarországon. Akkor már egy ideje kerestem rendezőt a kliphez, de nem találtam meg azt, akivel egy hullámhosszon voltunk. Ahogy Noémivel elkezdtünk ötletelni, valahogy rögtön éreztem a kreatív kapcsot kettőnk közt. A találkozó után egyértelmű volt számomra, hogy vele akarok dolgozni. Másnap el is döntöttük, hogy kiutazok hozzá az USA-ba, hogy ezt megvalósítsuk.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Ghost megjelenését megelőző kisebb szünetben milyen alkotói folyamatok, változások zajlottak benned?

Nagyon sok változáson mentem keresztül ez idő alatt. Egyrészt amiatt, hogy ennyire elmerültem a Ghostban, valamint az életem más területein is. Ugyan nem jelentettem meg zenéket, mégis egy nagyon kreatív időszakon vagyok túl, és még nincs vége. A Ghost megjelenése nagy megkönnyebbülés volt számomra. Ideje volt megtörnöm a csendet, és fontos volt számomra, hogy ezzel a dallal tegyem meg. Most, hogy megjelent, máris belevetettem magam a munkába, épp egy új számon és videón dolgozom.

Milyen hatás kiváltására törekszel, miként szeretnéd alkotóként formálni a világot magad körül a dalaid által?

Nem szeretném megmondani, hogy másokban milyen hatásokat vagy milyen érzéseket váltson ki a zeném. Csak azt tudom, hogy nekem mit jelentenek a dalok.

Szerintem a zenész egyetlen feladata, hogy alkosson, és önmagával szemben őszinte maradjon.

Miután megírtam, és útjára eresztettem egy dalt, már nem tudom ellenőrizni, hogy hová repül, és másokban milyen érzéseket kelt…

Miből merítesz erőt és inspirációt ahhoz, hogy adni tudj magadból?

Hmm, nem is tudom. Minden nehézség után vissza kell tálalni magunkhoz. Az intuíciónkhoz. Azt hiszem, hogy talán ott van az erő. És a kíváncsiságban.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Címkék: , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás