Ennyire vadul szép esztétikája volt a punkoknak a hetvenes években

László Csenge
2018.06.26., 12:30

A hetvenes évek punk-rock szcénáját éleszti újjá Jim Jocoy, megörökítve a San Franciscó-i éjszakák illúzióját: az évtized dübörgő fiatalsága elevenedik meg legújabb könyve, a narratív Order Of Appearance lapjain.

A művész hátteréről érdemes tudni, hogy egy koreai nő és egy amerikai katona gyermekeként látta meg a napvilágot Dél-Koreában. 1958-at írtunk, amikor Jim Jocoy édesapjával Amerikába költözött, ahol tüzetesen fejlődni kezdett a fotózás iránti fogékonysága. Fiatalságának zömét a hetvenes években élte, miközben beleásta magát a kor kibontakozó zenei szubkultúrájába. A punk már javában a levegőben volt, amikor Jocoy egy zavaros éjszakán Patti Smith és Mick Jagger társaságába keveredett, az ehhez hasonló kalandok pedig nagyban meghatározták a munkásságát.

 
 
 
 

Jim Jocoy fotósorozatában megelevenedik a vadságban rejlő szépség, ezzel a 21. századi ember elé tárva a klasszikus értelemben vett punk fogalmát. Részeg tinédzserek és koncertek vízióját kelti, miközben sokkal inkább törekszik a hangulat megteremtésére, mintsem az alapvető esztétika visszaadására.

 
 

A korrajzként debütáló könyv a nyugati parti, azaz West Coast punkdivat elemeit idézi fel, amely felelevenítéséhez Marc Jacobs nyújtott segítséget.

 
 

A fotós személyes zenei élményeiről és perspektívájáról a következőképen nyilatkozott:

Érdekesnek találom az embereket, ha jól öltöznek, énekelnek, alkotnak, vagy bármi olyat tesznek, ami ezt a bolygót érdekesebbé teheti. Olyan, mintha a művészetek groupie-ja lennék, nem csak a rock ‘n’ roll-é. A punk nagy részét, mint tudjuk, a Sex Pistols, a The Clash, a The Dammed és az Egyesült Királyság további zenekarai nyújtották. Már a Velvet Underground is a kedvenceim közé tartozott (hatalmas Andy Warhol-rajongó voltam), akárcsak az Iggy and the Stooges, az MC5, Patti Smith és a Ramones. Szerettem a The Rolling Stones-t, a The Kinks-t, és a T. Rexet, amikor fiatalabb voltam. Kimondhatom, hogy a punkra alapoztam.”

 
 

Jocoy fotóiban tudat alatt éppúgy jelennek meg a földi szerelem nyomai, mint annak fülledt erkölcsi hullámvölgyei. Thurston Moore-ral, a Sonic Youth frontemberével szövetkezve egy évtizedekkel korábbi dimenzióba repítenek el, amely hosszú idő után ismét szabadságra és vakmerőségre csábít.

 
 

(Forrás: OAK, It’s Nice That, TWB Books )

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás