Varju Kitti
2018.11.20., 18:48

„Engem alapvetően a történetmesélés és annak a zenei becsomagolása érdekel” – MNoir-interjú és -videópremier

Akik jó ideje követik a Minimystet, sok változásra figyelhettek fel az elmúlt időszakban. Mindezek mögött sikeres tehetségkutatós szereplések, induló előadói támogatás az NKA Hangfoglaló Programjában, valamint új videó és EP valósult meg. És mindehhez jön, hogy a zenekart annak idején egyszemélyes szólóprojektként útjára indító Mészáros István most egy magyar nyelvű EP-t hoz ki még idén, amely Minimyst Noir, avagy röviden MNoir alkotói név alatt jelenik meg. Az elmúlt időszak változásait sorra véve, valamint a Minimyst és az MNoir aktualitásait érintve az alábbi interjúban fejtett ki nekünk mindent az énekes-dalszerző, sőt új dala, a Csak a hó is nálunk debütál.

Az elmúlt hónapokban sok minden történt a Minimyst táján – főleg változások, mind a felállást, mind a megjelenéseket illetően. De kanyarodjunk vissza egészen odáig, hogy 2016 tavaszán kijött a Venus EP, majd rá egy évre jött egy nagyobb váltás, amikor Telma Lincoln csatlakozott hozzátok. Így lettetek Telma Lincoln & Minimyst, de ez az együttműködés ma már nem tart, és újra a régi néven jelennek meg az anyagok. Mi történt ebben az időszakban?

Bár 2016 végére négytagú „fiús” zenekarrá váltunk, és nagyon „megtekertük” a színpadi jelenlétet, tavaly januárban már érezhető volt, hogy kezd kifáradni ebben a formában a produkció, de talán legfőképpen én. Ekkortájt került képbe Telma Lincoln, aki aztán a zenekar élére is került; így kezdtünk el próbálni, majd koncertezni. Megnyertük a Roxiget Tehetségkutatót, majd az Öröm a Zene országos döntőjében a legjobb öt közé kerültünk. Ezt követően beválogattak minket az NKA Hangfoglaló Programjának induló előadói közé is. Annyira akartunk már valami áttörést, hogy ez feszültséget okozott a zenekaron belül, a feltételeket és a későbbi terveket nem tudtuk egyeztetni. Így végül elváltunk egymástól Telmával, de ebben az időszakban távozott Benedek Tomi és Szabó Bálint is. Úgy határoztunk, hogy elkezdünk elmerülni a hangszerekben, és a támogatott új felvételekre és klipekre koncentrálunk. A tartalomgyártás tekintetében tudtuk, hogy mit kell tenni, csak döntenünk kellett, így jött el egy dolgos 2018-as év.

Végül Benedetti Péter maradt veled a régi felállásból, és Sándor Dani dobos (Colorstar, Jurij) csatlakozott még be. De olvastam, hogy ezúttal Weil András (Ethnofil, Kistehén) is aktív résztvevőjévé vált a formációnak, hiszen az ő érdeme a hangszerelés, a keverés, a maszterelés, de énekelt és billentyűzött is az EP-n. Hogyan került a képbe, és milyen volt a vele való közös munka?

Andrist Benedetti Péter „halászta” ki nekünk, ami igen jó választásnak bizonyult, hiszen nemcsak egy nagyon tehetséges zenészről van szó, hanem ő egy lelkiismeretes, gondos és kísérletező egyéniség. Sokat tanultunk tőle, a felvételek során olyan hangszereket kotort elő, hogy csak ámultunk, szóval nagyon izgalmas és várakozással teli időszak volt. Mi hárman már a dalok szerkezetkész verzióját mutattuk meg Andrisnak, és produceri munkára kértük fel. Eljárt a próbákra, figyelte a dalok alakulását, így a felvételekkor már kész koncepciója volt, hogy mit szeretne hallani. Azt gondolom, hogy ennek megfelelően ez tényleg egy míves anyag lett.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Októberben a 3. Magyar Klipszemlén debütált legújabb dalotok, a Mailand klipje, nemrég pedig kijött az Infernal and Supernal Songs on Demand című EP. Ezen a már említett Mailandon és annak „outro” változatán kívül még egy új (Sentinels), egy eddig kiadatlan (Promises) és két, a Venus EP-ről áthozott, de itt áthangszerelt (Surprise, Uncatchable) szerzemény kapott helyett. Amikor nekiálltatok ennek a hanganyagnak, tudatosan akartatok visszanyúlni a régebbi szerzeményekhez? Miért illettek pont azok az új EP-re, és miért volt szükség ilyen rövid idő után áthangszerelni e dalokat?

Ennek nagyon profán magyarázata van. A viharos időszak után újabb angol nyelvű dalokat (egy kivételével) nem írtam, nem is nagyon volt értelme, de így is volt publikálatlan dal, amelyet már koncerteken játszottunk. Mivel eddig is szokásunk volt kísérletező módon, különböző stílusokban megjelentetni, úgy gondoltuk, hogy ebben az elektronikát nélkülöző felállásban ezeknek helye lehet. Másrészt szerintem a Venusról hozott dalok összességében megérdemelték, hogy egy ilyen hangszerelést kapjanak. A Surprise, ahogy annak idején színpadon játszottuk, fényévnyivel jobban szólt, mint ahogy az EP-n. Valami ilyesmit szerettünk volna visszahallani. Több dalt hangszereltünk át, hiszen a mostani nyári fesztiválokon komplett repertoárral nyomultunk, egyszerűen ezeket választottuk ki.

Miközben épp kijött a friss Minimyst EP, elkezdtél egy új projektre fókuszálni. Az MNoirban Deák Ambrussal (AMB) dolgozol együtt, és a saját, magyar nyelvű dalaidat adod elő. „Egyszálgitáros” esteket már eddig is adtál – de mikor érett meg benned, hogy komolyabban vegyél egy ilyen szólóprodukciót, és ténylegesen megvalósítsd?

Igazából a Minimyst annak idején szólóprojektként indult, gyakorlatilag ugyanúgy készült a magyar nyelvű anyag, mint annak idején a Loyal: pár dal, elektronikus hangszerelés producer-hangmérnök segítségével, és hozzá egy klip. A már említett „viharos” időszakban próbáltam valami kapaszkodót találni, valahogy visszamenni egy személyes aspektushoz, a „történetmesélő” szellemiségéhez. Ekkor nem is tudom hogyan, de ami addig nem sikerült soha, elkezdett „csepegni”, és összejött négy-öt magyar nyelvű dal.

Itt persze a legfontosabb az volt, hogy olyan szövegek szülessenek, amit én el tudok fogadni magamtól.

Hogyan került képbe mindehhez Deák Ambrus, és ő miként vesz részt ebben a projektben?

Ambrival ismerjük egymást egy ideje, cimborák vagyunk, ő segített a Venus maszterelésében; de legyünk őszinték, inkább mentette a menthetőt, mivel a Venus véleményem szerint egy rosszul sikerült EP, de jó lenyomata az akkori hibáinknak. Akkor megbeszéltük, hogy egyszer csinálunk együtt valamit. Elmondhatom, hogy a közös munkánk gyakorlatilag átölelte a földgolyót, mivel ő Los Angelesben él és dolgozik. Eljuttattam hozzá a demóimat, és így elkezdődött a hangszerelés. Sokat kommunikáltunk, faragtuk a dolgokat, ami persze az időeltolódás miatt se volt túl egyszerű.

Annyi év angolul éneklés után hogyhogy most a magyar nyelvű dalok felé irányultál?

Bár sokszor felmerült a Minimyst küzdelmei során, hogy hát magyar dalokkal valószínű hamarabb eljutnánk a kézzel fogható közönségsikerhez, én a rossz természetem folytán persze alapból ellenálltam, meg féltem is attól, hogy el fog veszni valami. Így is olyan sokat kavartunk a stílusok terén.

Ha receptből főz az ember, akkor szerintem rááll egy olyan útra, ami Magyarországon valóban a siker felé van kikövezve, de akkor könnyen elveszítheti a zene minden karakterjegyét.

Erre azért elég sok példa van. Mindent összevetve: ez nem volt tudatos, nekem ez így jött, valahogy egy adott történet köré gyűltek ezek a fura szövegek, faragtam őket, és ez lett belőle. Nagyon furcsa és nehéz volt nekem a „magyar énekhangommal” való játék, szerettem volna minél elbeszélőbb módon előadni, de közben a dallamosságot is megtartani. Még abban sem vagyok biztos, hogy folytatni tudom, mindenesetre az EP dalain kívül még voltak ötletek, amelyek nem lettek kidolgozva. Szeretném folytatni.

Ha jól tudom, ezt az új EP-t Ingmar Bergman Jelenetek a bábok életéből című filmje inspirálta elsősorban. Mesélnél erről bővebben?

Azt gondolom, hogy a történetmesélés szempontjából nagyon fontos, hogy kinek a fókuszában láttatjuk a felépülő világot. Ez kicsit operatőri szemlélet, de verbális szinten, itt egy férfi szemszögéből nézzük az eseményeket, aki egyes szám második személyben énekel minden dalban, mégpedig egy nőhöz. Ez mindegyik dalban így van. Bergman filmjének a hangulata inspirált, és szinte „kölcsönvettem” a főszereplőt, akinek a gyengesége, gyermekiessége, sérült jelleme felmenti őt a bűn alól. Egy olyan bűn alól, ami igazából a Csak a hóban rejtve marad.

Az egész a szerelem, a szerelemféltés, a kapcsolati függés és szexuális erőszak tengelyén mozog, de mindig az egyéni percepció határozza meg, hogy hol helyezkedik el. Mindenkinek magának kell kihámoznia, hogy mit sejt ki a szövegekből.

A szövegekben sok az olyan elem, ahol az tűnik ki, hogy a pasi máshogy látja a történéseket, mint ahogy az a valóságban lezajlik. Úgy beszél, mintha mások próbálnának ártani a nőnek, és ő lenne a védelmező. Azt gondolja, jót tesz, nincs tisztában a cselekedeteivel: ez a bűnhöz való viszonyunknak egy görbe tükre. Nincs a tetteinkben felelősség, rögtön hárítunk, hiszen a bűntől el kell távolodni. Ezt hozta nekünk a „protestáns etika”, amiből aztán kialakulhatott a modern kapitalizmus. A „predesztináció” miatt minden ember alapvetően bűntelennek gondolja magát, kis tévedésekkel, de a másikban jól kiviláglik a BŰN. December végén minden kiderül.

Nálunk debütál a Csak a hó című dalhoz készült klip. Mi volt a videó koncepciója? Tiéd volt az alapötlet?

Igen, tőlem származott, a már taglalt tartalmi és hangulati világból kiindulva. Találtam egy helyszínt, illetve egy házat Zebegény mellett, az erdő szélén, és szerencsénk is volt, mert elcsíptük az utolsó havas napokat, ami nagyon kellett a felvételekhez. Törcsi Andrissal és Kozó Attilával (Somnium Stúdió) forgattuk egy vasárnap éjszaka. A koncepció része volt, hogy a „nő” ne jelenjen meg a klipben, csak utalások, árnyékok és sejtetések formájában. Eredetileg én sem szerettem volna szerepelni, de a srácok azt mondták, hogy ezt felejtsem el, hiszen kell egy viszonyítás, valakinek el kell játszani a szerepet, akihez képest a „nő” rejtve marad. A vágással sok idő ment el, volt rögtön pár erős megmozdulás, aztán sokat bíbelődtünk a klip dinamikájával. De mindenképpen fekete-fehérben szerettem volna látni a történetet, és ezzel az Andrisék is egyetértettek. Az elgondolásuk szerint erre a feszültségre, illetve annak fokozódására, ami a férfi várakozásából ered, reagálnak a természeti képek, beállítások.

Íme az MNoir debütáló száma, a Csak a hó az új videoklippel együtt!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Mindezek után számodra most mit hoz a jövő? Milyen irányba szeretnél indulni?

December végéig megjelenik a magyar EP, amelynek címe: Nem maradsz egyedül. Több vizuális anyag készült ehhez, szeretném, ha szépen-lassan kirajzolódna, hogy ez miről is szól. Élő megszólalásán is gondolkodom, dolgozom (egy szál gitáros felállásban már adtam ízelítőt a lemezből szombaton a Klinika klubban), de ehhez még kellenek dalok és egy határozott koncepció. Az elmúlt évben a Music Fashion kiadóhoz tartoztunk, és velük is pályáztunk sikerrel. Én maradok náluk az MNoirral, az angol anyag pedig visszatért a Launching Gagarinhoz. Az új angol nyelvű EP és klip jól sikerült, most útjára engedtük, a jövőt tekintve a lehetőségeinkhez mérten fogunk előrelépni. Nagyon szeretem az akusztikus dolgot is, jó lenne azt is vinni… Túlzás lenne azt mondani, hogy mi csak felpörgettük a Minimyst evolúcióját, ezért van ilyen fluktuáció a zenekaron belül és folyamatos változás. Szerintem minden zenekarnak kell egy ideológia, egy vízió, ami mentén szeretne A-ból B pontba eljutni. Minden más csak stílus és eszköz, ha csak ez van, akkor ritkábban történik meg, hogy a közönség beleszeret.

Nem szeretnék patetikus lenni, de engem, akár egy dalról vagy egy lemezről van szó, alapvetően a „történetmesélés” és annak a zenei „becsomagolása” érdekel. Remélem, lesz még történet.

Mindig nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, én szeretnék még ebbe kapaszkodni, és tovább működni.

A cikk az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

Címkék: , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás