„Első hallásra vidámnak hat, mégis van benne valami keserűség” – Perfect Pill-klippremier és -interjú

Milyen inspiráció hatására született a Distances?

Általában nagyon ösztönösen írjuk a dalokat. Valaki hoz egy-egy apró ötletet, amelyre mindannyian rácuppanunk, és igyekszünk minél hamarabb kidolgozni a szerkezetet. A dal Levente (Szabó Levente, ének – a szerk.) apró gitárprünnyögéséből született, amit azért találunk izgalmasnak, mert első hallásra vidámnak hat, mégis van benne valami keserűség. A szöveget is Levi írta.

Egy olyan álomról szól, amelyben szeretnénk (vagy szerettünk volna) benne maradni, és egyúttal nem kimaradni annak a világnak a milliónyi lehetséges folytatásából és következményéből sem. Mint ahogy egy fasza vidámparkból sem szeretne az ember hazamenni.

Mi alapján választottatok helyszínt?

Jóllehet, a zenekar szerepel a klipben, és tulajdonképpen egy hagyományosabb, zenekari „imidzsklipet” forgattunk, fontosnak éreztük, hogy karakteresen el- és kiemeljük a zenekart a szokásos színpadi közegéből, vagyis, hogy ne egy statikusabb, stúdióban beállított közegben jelenjünk meg, hanem egy természetesebb, ámde dinamikusabb világban. Ehhez sokféle ötlet felmerült helyszínként, de végül Giuliano (Giuliano Salvatore, a rendező – a szerk.) vidámparkos ötlete győzött.

A mögöttes gondolatmenet az volt, hogy egy vidámpark számos más kültéri helyszínnel ellentétben képes arra, hogy – főleg éjszaka – a folyton izgő-mozgó játékokkal és legfőképpen az állandóan változó fényeivel teljesen túlvilági, álomszerű helyszínné avanzsálja a legegyszerűbb tereket is.

Mivel Budapesten már sajnos nincs vidámpark, ezért fővárosi helyszín szóba sem jöhetett. Szerencsére nem kellett sokat keresgélnünk, a bécsi vidámpark, azaz a Prater magától értetődő választás volt abból az okból is kifolyólag, hogy ez tulajdonképpen nem is egy a klasszikus értelemben vett vidámpark, hanem egy nyilvános és folyamatosan nyitott zöldterület a város külső részén. A park e tulajdonsága – vagyis hogy egyszerre egy klasszikus liget és vidámpark is – a koncepcióhoz nagyon illeszkedett, úgy gondoltuk, hogy egy ilyen egyszerre organikus, de mégis mesterséges, folyamatosan változó közegben a dal hangulata is kifejeződhet. Egyébként mi még abból a generációból származunk, amelynek még vannak meghatározó budapesti vidámparkos élményei a gyermekkorából, úgyhogy már csak ezért a nosztalgiafaktorért is abszolút érdemes volt bevállalni. Szerencsére a bécsiek nagyon pozitívan álltak a projektünkhöz, és az időjárás is a mi oldalunkon állt, úgyhogy tulajdonképpen minden adott volt ahhoz, hogy ne csak mi szórakozzunk jól a hullámvasúton és a dodzsemen, hanem szuper képeket is létre tudjunk hozni.

Hogy zajlott a klipforgatás?

Mivel a klip esti környezetet igényelt a már említett okokból, nappal nem forgathattunk, úgyhogy a nappalaink tulajdonképpen az izgalmas vidámparki helyszínek keresésre korlátozódtak. Két éjszakát forgattunk Bécsben, és ugyan nem nagy eszközparkkal álltunk neki a forgatásnak, így is rengeteg dolgot kellett magunkkal hurcolni, úgyhogy már önmagában az eléggé kalandos volt, ahogyan a hangszereinkkel és a cineastos srácok filmes cuccaival a parkot jártuk körbe-körbe.

Próbáltunk minél kevesebb feltűnést kelteni, és beépülni a park világába, de nyilván ez azért nem mindig sikerülhetett, főleg akkor nem, amikor éppen a park közepén úgy kellett gitározni egy kocsin, amit a rendelkezésre álló emberi erőforrásokkal – azaz a zenekar szűkös, ámde kitartó fizikai erejével – mozgatni is kellett.

Ez azért bőven felkeltette a látogatók érdeklődését, ahogyan az is, amikor Levi éneklős jeleneteit vettük fel az egyik akadálypályás helyszínen. Az egyik gitározós jelenetet egy hatalmas átforduló parittya mellett vettük fel, olyan közel a záráshoz, hogy nem volt elég látogató a játék elindításához. Tomi (Takács Tamás, basszusgitár – a szerk.) és Laci (Czaller Lásszló, dob – a szerk.) azonnal rohantak, hogy ne zárjon be, felültek rá, és így megmentették a felvételt. Alig bírtak beszélni a menet után. Illetve a klip végén látható jelenetnél is hatalmas mákunk volt.

Szóval kellett egy nagy adag szerencse és – a vidámparkban furcsa módon – fegyelmezettség ahhoz, hogy minden szinkronban legyen a zenével, és hogy emellett az egész közben egész jól is, hihetően működjön.

A cél végig az volt, hogy minél lazábbak legyünk. Ez a külvilág kizárása nélkül nem működhetett, viszont elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megteremtsük azt az álomszerű képi világot, amit ehhez a dalhoz elképzeltünk. Ennek megfelelően nekünk elég izgalmas volt a forgatás, ráadásul azt is bátran mondhatjuk, hogy a klip alkotóival is nagyon megvolt köztünk a kémia, úgyhogy bár a forgatást követő munkanapokon eléggé kialvatlanok voltunk, egy percig se bánjuk. Annyi jó képet vettünk fel, hogy végül rengeteg be sem fért a klipbe, ezért érdemes lesz majd figyelni a felületeinket, tervezünk pár kihagyott jelenetet is bemutatni.

A klip kapcsán felmerül a kérdés, hogy egy vidámparkban érezheti-e magát rosszul az ember – neked mi a válaszod erre?

A vidámpark egy rohadt izgalmas és összetett hely, ahova alapvetően azért járunk, hogy jól vagy esetleg még jobban érezzük magunkat. Tele van olyan játékokkal, amelyek elsőre megrémítenek, de mégis beállsz a sorba, hogy utána adrenalintól ittasan elmondhasd: igen, megcsináltam! Olyan erők érhetnek egy-egy szerkezeten, amilyet korábban nem tapasztaltál még, és nem mellesleg nem is veszélytelenek. Ebből a szempontból nagyon érdekes az emberi természet: félünk valamitől, mégis rávesszük magunkat, hogy felüljünk rá. Aztán vagy jól sül el, vagy megszédülünk, és le kell ülni egy üveg víz mellé, hogy összeszedjük magunkat.

Egy picit coelhósan hangzik, de a vidámpark olyan, mint az élet. Az élet meg olyan mint egy hullámvasút. És az sem véletlen, hogy mindig vannak síró gyerekek a vidámparkokban!

Mi indokolja a közelgő EP címválasztását?

Amikor a dallamok és a szövegek még épp csak formálódtak a jövendőbeli EP dalaira, azt vettük észre, hogy van köztük valamiféle gondolati kohézió, ami ha csak lazán is, de összeköti őket.

Sokszor éreztük úgy magunkat, hogy a világ iszonyatosan felgyorsult körülöttünk, és mi csak próbáljuk tartani a tempót a kihívásokkal, miközben egyre csak próbáljuk megragadni a pillanatot, megélni mindent, nem kimaradni semmiből.

Egy ideig csak ezt az érzést, azaz a ki- és lemaradás, valamint az elszigetelődés furcsa és nagyon komplex, olykor frusztráló egyvelegét tudtuk megfogni, amely közvetve vagy közvetlenül egyre több dalunkban megjelent. Ehhez kötődik a cím – azaz a Fear of Missing Out – is.

Miben lesz más a Fear of Missing Out a tavaly tavasszal megjelent első albumotokhoz, a MAZE-hez képest?

A tavalyi album óta sokat fejlődtünk.

Abban biztos vagyok, hogy a MAZE megjelenése utáni időszak kovácsolt bennünket igazán össze zenekarként, így a dalírás is sokkal organikusabban és zökkenőmentesebben ment. Igyekeztünk a dalokat kívülről figyelni, tudatosabban játszani a dinamikával, és olyan elemeket használni, amelyeket korábban nem.

Ennek bizonyítéka a Distances elején hallható zaj is, amely a lemez producere, Bodnár Péter ötlete volt. Ez az EP az elmúlt egy-másfél év kőkemény próbatermi munkájának a lenyomata, nagyon büszkék vagyunk rá. Alig várjuk, hogy teljes egészében megmutathassuk a felvételt, amely az NKA támogatásával jött létre.

Miben rejlik a zenekar dinamikája?

Szeretünk zenélni, alkotni. Nagyon meg szoktak lepődni az emberek azzal kapcsolatban, hogy a zenekar tagjai teljesen más foglalkozást űznek, nem vagyunk egy tipikus egyetemen/középsuliban alakult zenekar.

Levente, az énekesünk jogász, pedig mindig informatikusnak nézik. Tamás, aki orvosként dolgozik, és Laci, a geográfus, illetve kutató alkotják a ritmusszekciót basszusgitáron és dobon. Én pedig mérnökként végeztem, és gitározok. Talán a dinamikánk abban rejlik, hogy mind a négyen más-más területről érkezünk, és emiatt nagyon más a szemléletünk egy-egy kérdésben.

Viszont szerencsére ezeket végig tudjuk beszélni, ami általában addig tart, amíg nem elégedett mindenki a végeredménnyel. Ezért sokszor lassúak ezek a folyamatok, de máshogy nem tudunk működni.

Címkék: vidámpark, perfect pill, szenkovits arshak, fear of missing out, distances, prater, interjú, klippremier, fészek klub