„Élőben nagyobbat szól” – TOP élő színpadi performanszok 2013-ból

Avatar photo
2013.12.14., 21:00

Akik kicsit is finnyásak a zenében, jól tudják, nem elég egy kiváló zenekarhoz egy szépen szerkesztett dallista, egy profi borítóterv, ügyesen választott közreműködők, a megfizetett hype vagy lájkok – bizonyítani kell a színpadon is. És persze lehetőleg élőben. A magukat valamire is tartó és minőségi munkát letévő produkciók pedig jól sejtik, fele királyságuk múlik azokon a perceken, amikor közönségük (ne adj isten a tévénézők) jelenlétében kell vállalni azt, ami minden stúdiós sumáktól mentes, pengeéles zene. Szerencsére 2013-ban is akadtak, akik felejthetetlen perceket okoztak nekünk egy-egy élő performanszuk tökéletes szintre emelésével egy könnyekig hatott dal, egy darabokra csavaró tánckoreográfia, humor, nagybetűs zene vagy egyszerűen csak a felemelő hangulat miatt.

Justin Timberlake medley @ MTV MTV Video Music Awards 2013

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A színfalak mögül induló 15 perces medley-ben elhangzott minden, ami JT töretlen karrierjében fontos, így a Cry Me A Rivertől kezdve a My Love-on át egészen a Take Back The Nightig minden fontos mérföldkő szerephez jutott a popsztár életéből. Olyannyira, hogy csak erre az alkalomra 11 év után újra összeállt a ’90-es évek egyik legfontosabb fiúzenekara, az ’N Sync is. A negyedórás performansz egyszerűen tömör gyönyör, amit még Lady Gaga, Taylor Swift és Ellie Goulding is állva és táncolva ünnepelt. Justin a mesterséges és monumentális díszletek között annyira természetesen mozog, mintha a világ leghétköznapibb dolga lenne tízezrek elé kiállni. Egyszerűen popsztárnak született.

Lana Del Rey – Video Games Live @ Vicar Street Theatre, Dublin

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Lana Del Rey egészen Bécsig jutó tavaszi turnéjának feltehetően legmeghatóbb pillanatát élvezhette élőben a dublini közönség. Na nem irigyeljük ám tőlük, hiszen a videók tanúbizonysága szerint tényleg egy olyan lelkes és extatikus közönség voltak, hogy azon még Del Rey kisasszony is (szó szerint) könnyekig hatódott. Azt gondolná az ember, hogy az énekesnőnek már a könyökén jön ki első slágere, de amíg a közönség ilyen hálásan fogadja, nincs mitől tartani. Viszont az, hogy Lana hangosan a mikrofonba szipogva énekelte el a dalt, az a végletekig kimeríti a cukiság fogalmát. Bevalljuk, a videó láttán még egy kicsit mi is elérzékenyültünk.

CHVRCHES Live on KEXP

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A bemutatkozó albumát szeptemberben megjelentetett Chvrches trióját már nyáron lecsekkoltuk a Melt! fesztiválon, és konstatáltuk, hogy elektronika ide vagy oda, kevés ennyire élő performanszot láthatunk mostanában. Három fiatal, akik nagyon érzik egymást, és akikről süt, hogy valóban élvezik, amit csinálnak. Persze, hogyne élveznék, hiszen a BBC Sound of 2013 reménységeiként is kikiáltott csapat az év egyik legkellemesebb és legtáncolhatóbb lemezét készítette el. A KEXP stúdiójában előadott 6 dal közbeni átkötő szövegekre is érdemes odafigyelni, mert Laureen Mayberry énekesnő nemcsak roppant bájos, hanem még vicces is.

King Krule – Easy Easy @ David Letterman Show

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Rebesgették, hogy Archy Marshall lehet a 2013-as év egyik felfedezettje, de aztán sokáig úgy tűnt, hogy a vártnál nehezebben születik meg a mindent eldöntő első nagylemez. A 19. születésnap aztán elhozta a várva várt lemezmegjelenést (6 Feet Beneath the Moon), de a King Krule előadói név mögött megbújó Marshall még mindig inkább élőben érzi magát elemében. Enyhén szólva is ritka látvány, hogy egy ízig-vérig brit, vörös hajú suhanc késő esti amerikai show-ban lép fel, és bár az öreg Letterman zavarában csak a srácok öltönyét dicsérte meg a fellépés után, azért ez egy nagyon emlékezetes tévés bemutatkozás volt.

Queens Of The Stone Age – The Vampyre Of Time And Memory @ Conan

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

2013 egyik legtöbb fejtörést okozó zenei történése volt a hosszú idő után újra jelentkező QOTSA …Like Clockwork című albuma. Josh Homme a szokásosnál is sötétebb és szomorúbb dalokat írt, amelyek közül különösen kiemelkedett a frontember néhány évvel ezelőtti, halálközeli élményét és azt követő depresszióját (szó szerint) feldolgozó The Vampyre of Time and Memory. Akármilyen furcsa is Homme-ot a zongoránál látni, az említett dal előadása az év egyik leginkább szívbemarkoló pillanata volt. Ki gondolta volna ezt, amikor Homme még szarvasokkal és kerti törpékkel hülyült a No One Knows klipjében.

Julia Holter – In The Green @ KEXP

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Vannak olyan zenészek, akik már első dalukkal befutnak, és vannak, akik nem. Eme 28 éves hölgy a Loud City Song című második albumával viszont hihetetlen gyorsasággal lopta be magát a kritikusok szívébe. Holter inkább a szó szoros értelmében vett művész, mint zenész, ami látható a viselkedésén, és érezhető a kísérletező, kissé ambientes zenéjén is. Ez persze ne zavarjon meg senkit, mert végre egy kicsit különlegesebb színpadi jelenlétet láthatunk, mint amihez szoktunk. Az In The Green játékos és néhol éteri hangzása kicsit meseszerűvé varázsolja a felvételt, ezzel megbabonázva a hallgatót. Egy csendes ragadozó.

Phoenix – Trying To Be Cool (Live on SNL)

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Phoenix valószínűleg nem fog felkerülni a 2013-as „cool-listára”, de ettől még csodálatos élő fellépéseket képes produkálni. A négyéves csend után megjelenő Bankrupt! című lemezükben ugyan nem volt annyi erő, mint a 2009-es Wolfgang Amadeus Phoenixben, de semmiképpen sem lehet rá azt mondani, hogy rossz lenne. Áprilisban elő is adtak két dalt a Saturday Night Live-ban, ahol a második a Trying To Be Cool volt, ami közben kicsit megidézték a pár éve népszerű gitárzenekarok szellemét a folyamatosan gyorsuló számban. A francia srácok semmit sem vesztettek a lendületükből a 2009-es Lettermanes felvétel óta – csak így tovább!

Gorgon City – Real ft. Yasmin Live @ Mojo Record Bar

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az észak-londoni Foamo (Kye Gibbon) és RackNRuin (Matt) alkotta elektronikus zenei duó első kollaborációja tavaly jelent meg a The Crypt EP formájában, amin többek között Navigator, Rubi Dan és Janai is közreműködött. A projekt egy évvel később, idén februárban ért be igazán, amikor a brit fiatal tehetséggel, Yasminnel készítették el a Real EP-t. A dance, house és mély basszusokon építkező felvételt igazán különlegessé teszi Yasmin élőben is tökéletes vokálja, amivel az angol kislemezlista 44., illetve az indie chart 7. helyére küzdötték fel a dalt. A szám egészen Ausztráliáig is elért, a messze híres Mojo lemezboltban pedig igazi kitüntetés egy live act. Néha a kevés is pont elegendő, ezt pedig tökéletesen érvényes lehet egy rádióbarát dance-slágerre is, főleg, ha élőben sem hibádzik.

METZ – Knife In The Water @ KEXP

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Persze, tudjuk, „csúnya rossz zajos punk bandák minek vannak„, de az vitathatatlan, hogy a METZ idei debütálása az egyik legkiemelkedőbb punkjelenség a 2013-as évben. Megvan bennük az a kellő mocskosság, amit még a ’80-as, ’90-es években is irigyeltek volna tőlük. Az energiájuk végtelen, lelkesen turnézzák a világot, a zenéjük intenzitása pedig egy sorozatos arconcsapással jellemezhető. A számok olyan egyszerűek, mint egy szög, de ettől a három embertől valószínűleg bármit elfogadnánk, annyira belefektetik mindenüket az előadásba. Tényleg, nálunk mikor lesz ilyen a Class.fm-en?

The National – This Is The Last Time ft. Annie Clark @ Bonnaroo Festival

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Mindig kellemes meglepetés, ha az egyik kedvenc zenészünk egy másik kedvenc muzsikusunkkal társul, főleg akkor, ha ez nem teljesen volt betervezve. Sokan ugrottak fel a monitoruk előtt tapsikolva, amikor a Bonnaroo fesztiválon Matt Berninger a színpadra hívta Annie Clarkot (művésznevén St. Vincent). A melankólia még több melankóliával vegyült és egyszerűen… Gyönyörű volt. A hölgy jelenléte már magában emelte a délután fényét, a dalnak pedig jót tett a selymes női háttérvokál is.

Biffy Clyro – Bubbles @ Reading Feastival

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az idei évben a Sziget fesztiválra is ellátogató Biffy Clyro mindenhol félelmetesen energikus koncerteket ad. Természetesen egy brit banda számára Reading, Leeds, vagy a Glastonbury fesztivál mindig ad valami pluszt, megmagyarázhatatlant, varázst. Egyszerűen imádjuk a felvételt, ami a nyarat idézi, a csípős levegőt a vihar után és a rengeteg fényes girlandot, amibe beletekergőztünk a koncert végén a Szigeten. A kis híján a szemöldökünket is leperzselő tűzcsóvát és a felejthetetlen, felszabadult nyarat, és mégis többet ad ez a felvétel. Valami olyan pluszt, amit csak az érthet, aki betette a lábát valamelyik legendás angol fesztiválra, és onnantól minden nyáron visszavágyik. Simon Neilt pedig semmiképpen sem szabadna hagyni, hogy teljesen felöltözzön, soha!

Savages Live on KEXP

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Igazi dark elegancia a Savages, nyers energia és rideg tudatosság egészen különleges szüleménye. A KEXP a hetvenes évek Joy Division-féle képi világát kiválóan prezentálja a négy elképesztően menő csajjal. Jenny Beth, Gemma Thompson, Ayse Hassan és Fay Milton négyese ugyan még csak 2011 óta dübörög, de hosszú és rögös utat vagy esetleg tragikus üstököskarriert látunk a szemeink előtt. Az idei évben többek között Coachellát is feketébe borító londoni csajok az utóbbi évek egyik legérdekesebb újoncai, akikről képtelenek vagyunk levenni a szemünket.

Greg Haines Live @ Jazz Tibet Club, Olmütz

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Greg Haines májusban tette tiszteletét az Akváriumban, hogy bemutassa új lemezét, a Where We Were-t. Vagyis csak hittük, hogy hallhatunk részleteket az idei albumról, de maximum néhány alap és pár újragondolt dallamív köszönt vissza, cserébe viszont majdnem egyórányi tömény improvizációt és élő kísérletezést nyújtott át ezüsttálcán a brit zenész. Haines koncertjei során nem lehet elkülönülő számokról beszélni, így ritkaság jól elkapott, a megfelelő, egybehangzó dallamokat rögzítő videót elkapni az interneten. Szerencsére az olmützi Jazz Tibet Clubban készült egy tízperces felvétel, amely tökéletesen adja vissza, milyen egy Greg Haines-koncert. Elektronikus alapokra felfűzött zongoraimprovizációk hada, kiegészülve egyéb játékszerek beleszólásával – a különböző témák fokozatosan érnek össze, és nem érezzük azt, hogy itt céltalan rögtönzés zajlana. És épp ez teszi egyedivé a brit művész fellépéseit: az alapok nem változnak, de minden más mindig meglepetés.

Dev Hynes & Solange – True @ Black Cab Sessions

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A Blood Orange mögött álló Dev Hynesnak nem ismeretlen a one-and-one felállás: áprilisban az Icona Pop slágerét éneklő Florence Welchet kísérte zongorán, a Black Cab Sessions és Solange kedvéért pedig gitárra váltott. Az énekesnő True című EP-jéről származó Bad Girls lecsupaszított, finoman melankólikus változata hallattán minden The XX-rajongó elmorzsol egy könnycseppet, a két zenész között működő kémiánál pedig csak közvetlenségük szimpatikusabb. Négy percre mézbe ragad az univerzum.

How To Dress Well – Cold Nites @ KEXP

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Tom Krell, bár néha olyan, mint egy Oravecz Nóra által kezelésbe vett R. Kelly, amikor elemében van, akkor csodálatos, a kommersz R&B és a törékeny soul határán egyensúlyozó dalokat ír. A KEXP-es fellépése idejére már a falzettjével sem volt gondja, így minden adott volt egy igazi, lélektől lélekig hatoló húsz percnek. How To Dress Well pedig nem is vallott szégyent: a minimalista körítés finoman megágyaz a sóvárgó szövegeknek, és Krell (jó értelemben) túláradóan érzelmes hangjának. Amikor pedig egy pillanatra finoman megtöri az ívet, megérkezik a libabőr is.

Imagine Dragons: Radioactive Live @ Reading Festival

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ugyan első lemezét, a Night Visionst már tavaly megjelentette az Imagine Dragons, de nevüket igazán csak idén tették fel a zenei térképre, méghozzá a Radioactive c. slágerükkel. Az alapjáraton mindössze háromperces számot élőben rendszerint 6-7 percig nyújtják a srácok, felturbózva egy közös dobcsatával és egy instrumentális elszabadulással a végén. A Reading fesztiválos verzió azért emelhető ki, mert a BBC Radio 1/NME Stage egy óriási sátorba került, ezáltal tömény és felettébb élvezetes formában egyesül a közönség tomboló őrjöngése és a kiváló hangosítású produkció hangorkánja. Szemben pl. a Rock am Ringen rögzített változattal, ahol a szabadban elvész a hang, és a fesztiválozók ritmusromboló tapsa is csökkenti az élvezeti értéket, Readingben tényleg átjött minden. A zenészek megőrültek a színpadon, úgy dübörögtek a dobok, ahogy kellett, az elején kórusban zengő közönség kihozza a libabőrt – a Radioactive koncertverziója tökéletesen reprezentálja, mennyivel jobb minden élőben.

Disclosure – Confess To Me ft. Jessie Ware (Live from Album Launch)

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az elektronikában 2013 legnagyobb befutója az angol Disclosure testvérpár és az ő bemutatkozó stúdióalbumuk, a Settle lett. Erről árulkodik egy tiszteletteljes Grammy-jelölés, a magas példányszámban elkapkodott lemezek, a tengernyi felkérés és a Guy-t és Howardot övező hihetetlen népszerűség. Hogy mi a sikerük titka? A kérdést már boncolgattuk a debütáló album megjelenésekor is, de kétség kívül a nem titkos összetevők között szerepel a hibátlanul megválasztott vokalisták listája és azok az élő fellépések, ahol a srácok és közreműködőik „CD-minőségben” hozták a felvételeiket. Mindezt persze teljesen legálisan és élőben, hol az Aluna George duójának énekesnőjével, Aluna Francisszal (White Noise), hol Hannah Reiddel, a London Grammar extatikus hangjával (Help Me Lose My Mind), vagy éppen a lassan dívává előlépő Jessie Ware-rel. Tulajdonképpen pedig minek is magyarázzuk a tutit, amikor kevés menőbb dolog van annál, minthogy valakik a Boiler Room élő sorozatában mutassák be bemutatkozó albumuk dalait?

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás