“Előbb-utóbb úgyis önmagához érkezik vissza az ember”- Manoya “Rebirth” videopremier + interjú

Hering András
2015.09.28., 11:00

2012 decemberében jelent meg Manoya művésznéven Hodosi Enikő első szólólemeze. A NEO és Occam zenekarokban (valamint sok más underground produkcióban) közreműködő dalszerző-énekesnő első kislemezdalához most egy videó is készült, amit Lázár Tiborral (Occam) közös elképzeléseik mentén, névrokonával, Hodosy Enikővel forgattak le. A Rebirth klippremierje kapcsán beszélgettünk Enikővel a dal és a hozzá készült videó küldetéséről, dalszövegírásról, a keleti filozófiáról és a hanggyógyászatról is.


Közel három év telt el azóta, hogy Manoya-alteregód alatt bemutattad első szólófelvételedet Rebirth címmel. A dal szép rádiós lejátszási sikert is elért, amit aztán a stúdióalbumod megjelenése követett. Mégis csak most készült videó a dalhoz. Tudatosan alakult így?

Első önálló zenei megnyilvánulásom volt ez akkor, és hirtelen rengeteg feladat elé állított. A Rebirth megjelenésekor még javában dolgoztunk Lázár Tibivel a lemez többi dalán, tehát alapvetően kapacitás híján voltunk akkor. Azt sem lehetett tudni előre, hogy milyen fogadtatása lesz a Rebirth-nek, tökéletesen beszippantott bennünket az alkotás, a lemezkiadás körüli teendők, majd a lemezbemutatóra való felkészülés, így a videóval kapcsolatos tervek még várattak magukra.

Közben a dal nagyon szép utat járt be, de főleg itthon játszották a rádiók, a világhálón viszont egy jó klippel könnyebb a jelenlétet megvalósítani, ezért már körülbelül 2 éve elhatároztam, hogy megérdemel egy videót. És ilyen címmel ez a dal meg is engedheti magának, hogy bármikor, bármilyen formában újjászülessen! (nevet)

Aztán persze jött a következő feladat: az anyagi szükségletek előteremtésére. Lehet nagyon kevés pénzből is különleges videókat létrehozni, így készült például az Earth Calling Humans című dal “házi videója”, ami hirtelen jött kreativitásból felindulva egy laptop kamerájával lett felvéve, zseblámpákkal bevilágítva, és az eszközöket, a színfalat magunk gyártottuk le 1-2 nap alatt Csigó Tomival. Nagyjából tízezer forintba került.

Vannak azonban ötletek, amiket nem lehet ennyi pénzből és idő alatt szépen megvalósítani. Így volt ez a Rebirth kapcsán is. Lázár Tibi zenésztársammal találtuk ki azt a víziót, ami leginkább illett a dalhoz. Aztán egy magyar játékfilmben felhasználásra kérték a dalt. Mivel egy profi filmgyár állt a megrendelő mögött, konkrét pénzösszeg helyett barter lehetőségét kértem tőlük: a zenéért cserébe egy napra profi kamerát szakemberrel és fényelési időt. Emellett pályázatokat is írtam az ügy érdekében. Ezekkel együtt már bátrabban elindulhattunk egy ötlet megvalósítása felé, hisz a költségek felét már nem kellett előteremteni. A klipet végül 2014-ben egy nap alatt leforgattuk, ám ezután a klip rendezője és egyben vágója külföldre költözött, ami sokat lassított a folyamaton. Ezalatt a zenekarral a koncertezésre fókuszáltunk, aminek a két látványosabb eredménye az volt, hogy öt állomáson keresztül a Quimby előzenekaraként játszhatunk több ezer ember előtt, illetve ami egészen váratlan meglepetés volt, az egy meghívás Moszkvába, ahol a csodálatos Gorkij Parkban léptünk fel az Orosz-Magyar Kulturális Napok alkalmából. A Rebirth klip nyersanyagai addig pedig pácolódtak egy kicsit…

Végül kire bíztad a dal képi világának előhívását?  

Az alapötlet ugye rég megvolt már, de a kivitelező még nem. Akkoriban készült az Amber Smith Faster Than The Speed of Light című, Ponikló Imivel közösen énekelt dalra egy videoklip, amit a névrokonom, Hodosy Enikő rendezett. Ez volt az első együttműködésünk. Azt tapasztaltam, hogy Enikő nagyon kreatív, energikus és jó feladatmegoldó. Ráadásul ő is akkoriban kezdte élesben a “szakmát”, hiszen a MOME-ra járt fotográfus szakra, az említett klip pedig egy vizsgadarab volt. Ezután együtt csináltuk az első lemezborítómon is látható víz alatti felvételeket, majd őt kérdeztem meg végül, hogy megcsináljuk-e együtt a Rebirth videót is. Örült a felkérésnek, aztán elkezdődött egy hosszú folyamat, aminek nemrég értünk a végéhez. A munka során hamar meglett az összhang közöttünk. Rengeteget nevettünk, és gyakran meglepődtünk azon, milyen egyforma az ízlésünk, közös az érdeklődésünk, hasonló tanulmányok vannak mögöttünk, sőt, még a fura szokásaink és az “alkotói önfejűségünk” is egyeznek. “Nomen est omen”, mondják. Hát nem véletlen… (nevet)

Akkor ez egy igazi egymásra találás, ráadásul egy tökéletes névrokonnal.

Abszolút. A legelső találkozásunk egy Pesti Est fotózáson történt, ahol Enikő még fotóssegéd gyakornok volt, én pedig a NEO zenekar tagjaként voltam ott. Épp sorra kerültem a sminkes szobában. Egyszer valaki bekopogtatott, és a következő párbeszéd hangzott el:
– Szia! Te vagy a Hodosi Enikő?
– Igen, és te?
– Hát, én is!

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Úgy tudom, hogy a dal üzenete különösön fontos számodra.

Valahol mindennek van jelentősége. A cím újjászületést jelent, egyfajta körforgásra és emberi sorsok hasonló mintázatára utalva. De még ettől is messzebbre lehet menni. Fontos, hogy a világ mit tükröz vissza nekünk, mivel kell szembesülnünk. Nap mint nap szembetalálkozunk saját magunkkal a családtagok, a barátok, a kollégák, a “nehéz emberek” és a bennünket feltétlenül szeretni tudók formájában is. Ez egy olyan nézőpont a világról, ami egyrészt az önismeretünket fejleszti, sokkal tudatosabbá tesz bennünket önmagunkra, azonnal láthatjuk, érezhetjük, mit érdemes megtartani, fejleszteni, kijavítani magunkban. Ez tehát nem a bűnbakok keresésének útja, hanem annak a felismerése, hogy minden élővel közös a forrásunk és a legvégső sorsunk is, ugyanúgy meg kell tennünk a szükséges köröket, vállalni tetteink, sőt, gondolataink következményeit, és hogy mindenki lesz, van vagy volt pontosan ott, abban a helyzetben, lelkiállapotban, ahol most én vagyok. Az ember mindezzel legkésőbb a halála utáni, úgynevezett bardó állapotban szembesül, ahol még egyszer újra szembetalálkozik és elszámolhat önmagával. Kicsit elvont dolgok ezek, dehát valami ilyesmiről szól a Rebirth, számomra legalább is.

Manoyaként jóval érzelmesebb oldaladat is bemutatod; úgy tűnik, a dalaid szinte lelkedből szólnak. Mennyire tudod “kiadni magad” a dalszövegek írásakor? 

Amennyiben az önmagam kiadása őszinte hozzáállást jelent, akkor nagyon is kiadom magam. Ám egyáltalán nem biztos, hogy ez észrevehető, mert a zenében és szövegekben is nagyon sok a szimbólum, a metafora, az allegória. Én is azokra a művészekre tudok felnézni, akik jó és rossz napjaikat, kedves és mogorva énjüket is vállalni tudják, meg merik élni, nem félnek azt papírra vetni. Másrészt felesleges bármit rejtegetni, divatból vagy nyereségvágyból pózokat felvenni, ha előbb-utóbb úgyis önmagához érkezik vissza az ember. És már megint a Rebirth témája kerül elő! (nevet). Egyébként meg vannak dalok, melyeknek nem az a küldetésük, hogy jól kitárulkozzak általuk, és valamifajta esettanulmányt tárjak a közönség elé, sokkal inkább a könnyedség és önfeledtség állapotára emlékeztetik a hallgatót.

És írok néha megjárt poklokról, mennyországi állapotokról, vállalva, hogy talán néhányan megmosolyogják ezt a fajta érzékenységet, de nem bánom, mert másokat meg ugyanúgy megmozgat, mint engem. Ezt nem én találom ki, hanem az emberek leírják nekem, beszámolnak róla, amiért nagyon hálás vagyok.

Manoya dalain megkerülhetetlenül érződik a keleti filozófia és a miszticizmus iránti vonzódás. Milyen szerepet játszik a bölcs kelet az életedben és zenédben?

Én “univerzalistának” vallom magam, amiben azt hiszem, minden benne van. Az önismeret fontosságában, az alázat erejében, a szüntelen fejlődésben, az emberségességben, a kölcsönös segítségnyújtásban, a humorban, a szeretetben, az egyszerűben, a természetesben hiszek. És persze Chuck Norrisban. (nevet)

Ide kapcsolható, hogy a hanggyógyászatot is tanulmányoztad. Hogyan képzeljük el a terápiádat?

A hanggyógyászat szerencsére kezdi levetni azt a túlzottan misztikus leplet, amit a szkeptikusan ítélkezők ráhelyeztek, és manapság egyre többen részesülnek annak testet-lelket harmonizáló, áldásos hatásaiból. A lényege, hogy tudatosan keltett hangrezgések segítségével át lehet alakítani a bennünk és körülöttünk lévő tér energiáját, ki lehet rezegtetetni, fel lehet lazítani a disszonáns csomópontokat, melyek energetikai elakadást okoztak. Tehát alapvetően egyfajta finomhangolásáról beszélünk. A sejtjeinknek, szerveinknek megvan a saját rezgése, ami aszerint változik, hogy mi magunk minek tettük, tesszük ki őket.

Az eszköz többféle lehet. A legalapvetőbb és legegyszerűbb a velünk született énekhangunk megfelelő használata, ami elsősorban belülről rezget, és egy tiszta, tudati szándékkal átitatva percek alatt csodákat lehet vele művelni. Bizonyos testi pozitúrákkal, szerveknek megfelelő hangok kiadásával, fókuszálást, majd teljes kikapcsolást segítő mantrák skandálásával lehet a hatást fokozni. Persze a gyakoriság és kitartás itt is előfeltétele a tartós átalakulásnak. A külső eszközök közé sorolnám az ősi, de ma is használt hagszereket, mint a tartós rezgést keltő hangtálakat, a gongot, a simogatóan csilingelő harangokat, a sámándobot, de ezek a hagyományos eszközök, a zene pedig egy olyan közeg, amiben egy hétköznapi hangszer vagy egy digitálisan keltett frekvencia is tud feloldó hatást elérni. Tapasztalatom szerint sokszor szándék, hit, kitartás és hozzáállás kérdése, hogy miből mi lesz, melyik eszköz vagy módszer válik be nálunk.

Ha valaki lúdbőrözött, bizsergett már zenétől, vagy sírva fakadt tőle, annak nem is kell tovább magyaráznom, hogy az is gyógyító erejű volt, főleg, ha nem fojtotta el feltörő érzelmeit.

Ha az ember már eljutott odáig, hogy felfedezte, tapasztalta, hogy komoly összefüggések vannak lelki és fizikai állapota között, és mondjuk tovább is akar lépni egy teljesebb, egészségesebb állapot felé, az már a terápia kezdete. Enélkül és belső elhatározás nélkül csak átmeneti javulások lehetnek, hiszen egy újabb testi és tudatállapotnak kell gyökeret vernie. A jó hír még az, hogy nem kell fanatikusnak lenni ahhoz, hogy a változás, az érzület empirikusan mérhető is legyen. Amióta ezzel foglalkozom, kiderült néhány zenész ismerősről is, hogy ők is belemerültek, és eredményesen használják. Például Laár András (többek között a Tündértantra-kör létrehozója) vagy Peter Ogi (a MusicContact csoport alapítója), akik örömmel beszélnének élményeikről és nézeteikről a témában.

szépia_MG_3408 szenasi akos

Fotó: Szénási Ákos

Ha már zene és lélek: mennyire tudod összeegyeztetni a NEO-ban betöltött szereped Manoyáéval? Vagy ez most egy skizofrén állapot számodra?

Az tény, hogy kicsit másfajta hangulatot, energiát képvisel a két zenekar, de a szerepem is más bennük. Inkább sokoldalúbbá tesz a feladat, és úgy kell néha váltanom, mint egy színésznek szerepek között. Ezek azonban olyan szerepek, amikkel jólesik azonosulni, mindkettő részem, mint bármely nőnek, aki valakinek a lánytestvére, de közben egy gyereknek az anyukája is. A NEO-ban lánytestvér vagyok, aki felnéz a bátyjaira, közösen alkotnak, de nem rest megmondani a véleményét. Ez valóban kicsit exhibicionistább, fiúk nevelte szerep, néha elöl, néha háttérben: a hűvösebb, talán vagányabb, kevésbé szemérmes énemet igényli, míg a Manoya-énem a felelősségre, önállóságra, kreativitásra, közönséggel való közelebbi viszonyra, a nyitottságra, a leplezetlenségre, a tanításra helyezi a hangsúlyt. Dalok szintjén kifejezve pedig az utóbbi az, ami kompromisszummentesebb, saját szülemény. Ettől még bőven vannak olyan közösen írt NEO-dalok is, melyeket koncerteken mindig nagyon várok, szeretem átélni őket, megfigyelni, hogyan hatnak rám, akár több év távlatában.

A Manoya-lét pedig nagyon sok feladatot rejt magában, új készségek kifejlesztésére van szükségem, ami néha nagyon megpróbál, de aztán olyan jó érzés megoldani a legnehezebbet is, és ez jó motiváló erő.

A NEO új dala és klipje kapcsán korábban már beszélgettünk itt a phenom’enon magazinon a zenekar aktualitásairól, de hogy állnak a te saját, új dalaid?

Amióta az eszemet tudom, azóta készülődnek a Manoya-dalok! (nevet) Már az első lemezről is kimaradt jó pár, azóta pedig jó sokat írtam a repertoárhoz, melyek egy része demóállapotban várja türelmesen, hogy kibontakozhasson. Az első lemezt Lázár Tibivel közösen hangszereltük és felügyeltük. Úgy sem volt mindig egyszerű és zökkenőmentes, de örülünk a végeredménynek. Most azonban ő is a saját életére (család, új projektek) koncentrál, én pedig nekiláttam egyedül annak, ami még szűz terület volt számomra: a zenei programkezelésnek. Ez sok idő és türelem saját magam felé is. Ebben a háttérmunkában Csigó Tamás (zenész, producer, Beat Dis, Alba Hyseni Projekt – a szerk.) segít nekem, főleg technikai, néha hangszerelési kérdésekben. A dalszerzést szeretem egyedül, kellemes magányomban véghezvinni, de a többi munkafázishoz kell a külső fül és a visszajelzés, még akkor is, ha végül nem mindig fogadom meg az adott tanácsot.

Az elektronika-orientált hangzás mellett számos élőhangszer is megszólalt a bemutatkozó albumodon. Most milyen hangszereket preferálsz a leginkább?

A gitár továbbra is az elsődleges alkotótársam, de a zongorával és szintetizátorral is kezdünk újra egymásra találni. Utóbbinál ráadásul variálhatom a hangszíneket, ami sokat segít a végső hangszerelés elképzelésében. A vonós hangszerek és a beazonosíthatatlan hanghatások az új lemezen is fontos szerepet kapnak. Egyelőre ennyit árulok el.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

A korábbi koncertjeiden egy profi és jól összeszokott zenekar is körülvett. Velük készülnek az új felvételek is?

A Manoya zenekar tagjai leginkább a dalok koncertre vitelében segítenek, és néha a próbateremben is előjön néhány inspiráló ötlet vagy megoldás. Ez is egy izgalmas folyamat. Színpadra vinni valamit sokszor átértelmezést, újabb kreatív erőket igényel. Ebben társaim Kovácsovics Dávid (akusztikus gitár és vokál), Oravecz Péter (elektromos gitár és vokál), Kiss Árpád (szintetizátor és trombita), Csizmás Andris (nagybőgő és basszusgitár) és Lázár Tibi (dobok).

Ez pedig egy frappáns felvezetés volt a közelgő koncertetekhez!

Így van. (nevet) Meghívást kaptunk az Instantban megrendezésre kerülő októberi unplugged sorozatra, ami InStart néven fut. Ez a hangulatosan berendezett belső udvarban lesz megtartva, mi pedig október 2-án játszunk ott. Ezúttal lesz egy vendégünk is, Kerek István hegedűvirtuóz barátunk személyében.

emelem2 kisebb

Manoya a világhálón:

facebook.com/manoyamusic
soundcloud.com/manoyamusic

Interjú: Hering András
Fotók: Szénási Ákos

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás